Címke - bűncselekmény

True Crime – rendkívüli népszerűségnek örvend, a megtörtént bűneseteket feldolgozó műfaj

Legyen szó könyvekről, sorozatokról, filmekről vagy podcastokról, világszerte emberek millióit lebilincselik a true crime tartalmak, amelyek hűen a műfaj elnevezéséhez, valóságban megtörtént bűncselekményekről, büntetőeljárásokról szólnak és népszerűségük közel sem új keletű.

Nem a 21. század, de még csak nem is a múlt század szüleménye a true crime, hanem gyökerei meglepően régre nyúlnak vissza. A 16. és 17. században, Angliában – köszönhetően az új nyomdai technikáknak- rendkívüli mértékben elszaporodtak az aktuális, brutális emberölésekről, hajmeresztő esetekről készített néhány oldalas, nem ritkán rajzokkal illusztrált nyomtatott kiadványok miközben a az analfabetizmus aránya folyamatosan csökkent. E két körülmény azt eredményezte, hogy a társadalom nagyobb része a „bűnügyi riportok” kíváncsi olvasójává vált – a legszegényebb rétegektől eltekintve, akiknek az anyagi helyzetük nem engedte meg ezek vásárlását. Minél véresebb volt egy bűncselekmény, annál nagyobb érdeklődés övezte a lapot. Különösen népszerűek voltak azok, amelyek női bűnelkövetőkről szóltak. Mindezeken túl már a nyomtatás megjelenését megelőzően is helyet kaptak a hírhedt bűncselekmények és elkövetők a népi históriákban, balladákban és legendákban

Bár az írások stílusa, a médiumok típusa és az elérhetőségük is hatalmas változáson ment át napjainkig,

változatlanul megállapítható, hogy a sorozatgyilkosok, az emberöléssel és emberrablással kapcsolatos esetek, megoldatlan ügyek és azok övezik a legnagyobb érdeklődést, ahol ártatlanul, tévesen ítélték el a feltételezett elkövetőt.

Annak ellenére, hogy ezek a bűncselekmények közel sem tartoznak a leggyakrabban elkövetettek közé – 2024-ben Magyarországon 67 emberölést regisztráltak, ezzel szemben ittas, bódult járművezetést 11062 esetben, garázdaságot 8312 esetben, lopást 58419, csalást pedig 26565 esetben állapítottak meg –, mégis olyan jelentős hányadát teszik ki a true crime tartalmaknak, hogy az olyan képet kelt, mintha ezek a bűnesetek gyakran fordulnának elő.

De miért érdeklődnek ilyen sokan a rettenetes bűncselekmények iránt?

Részben válaszul szolgálhat az, hogy a valóság – ha úgy fogalmazunk, az élet – előre kevésbé kiszámítható cselekménysorozatokat produkál. Így azok is, akik a fiktív krimitörténeteket azzal a kritikával illetik, hogy már az első néhány oldal vagy perc után egyértelművé válik, hogy a történet végén kinek a csuklóján kattan a bilincs, egy színvonalas médium képes még akkor is elgondolkodtatni, kérdéseket felvetni a befogadóban, még akkor is, ha olyan közismert esetről van szó, amelynek a végkifejlete már ismert. Az „eset szereplői közelebbről megismerhetők”, hiszen valós személyek. A szerkesztők gyakran feltárják a gyermekkorukra vonatkozó, az ügy szempontjából releváns részleteket is. Emellett rendszeresen megjelennek a nyomozás valóságos, nyilvánosságra hozott részletei idézetek, interjúrészletek formájában. Azoknak, akik alapvetően a mindennapokban távol állnak olyan munkaköröktől, ahol bűncselekményekkel találkoznának, ez egyfajta kulisszák mögé való betekintést is jelenthet.

Egy – akár tudatalatti – körülmény is magyarázhatja, hogy a műfaj ilyen nagyfokú népszerűségnek örvend: azok, akiket alapvetően felzaklat, ha bűncselekményekről hallanak a sajtóban, hiszen az „akár velük is megtörténhetett volna”, egy-egy true crime podcast, sorozat meghallgatásával, megnézésével megnyugvást nyernek, miután konstatálják, hogy azok a körülmények, amik az adott bűncselekmény elkövetéséhez vezettek, az ő életükben nem valósulhattak volna meg, így annak az esélye, hogy valamilyen hasonló eset sértettjévé váljanak, mondhatni „lehetetlen.”

Ha tudjuk, mik vezettek el oda, hogy valakiből sértett vált, felismerhetjük az intő jeleket; ez pedig sokakat megnyugtat, és egyfajta önvédelmi mechanizmusként is értelmezhető.

Amikor biztonságos környezetben találkozunk a true crime-mal, az érzelmek, amik kiváltódnak bennünk, segíthetnek az érzelmi ellenállóképesség kialakításában, erősítésében is.

Egy másik lehetséges ok, az emberek morbid kíváncsisága: az érdeklődés a fenyegető, veszélyes helyzetek megismerése iránti. Tagadhatatlan, hogy az emberek egy része kíváncsi az olyan társadalmilag ma kísértetiesnek számító témák iránt, mint amik gyakorta megjelennek az ilyen műfajú tartalmakban. Az emberölés, a szexuális bűncselekmények és más erőszakos bűncselekmények az emberi ősközösségek kialakulása óta jelen vannak a társadalomban, ebből eredően a természetünkben van az, hogyha bűncselekmény történik, szeretünk választ kapni a „ki, mit, mikor, hol” kérdésekre.

Jogos aggályok: etikus a true crime? Lehetnek negatív hatásai?

A true crime tartalmak tragikus emberi sorsokról szólnak, amelyeket olyan formában alakítanak át a tartalomgyártók, hogy azt sokan olvassák, hallgassák, tehát népszerű legyen. Ez azonban felvet személyiségi jogi – kiemelten kegyeleti jogi – kérdéseket. Értelemszerűen, ha a régmúltban történt események kerülnek feldolgozásra, sem a sértett, sem a hozzátartozók hozzájárulását nem lehet már kérni, azonban az újabb eseteknél elengedhetetlen az, hogy a készíteni, nyilvánosságra hozni kívánt tartalomról előzetesen értesítsék az érintetteket és beleegyezésüket kérjék. Problémás azonban az, hogy gyakran nem egy formában, nem egy tartalomkészítő dolgoz fel egy esetet, hanem adott esetben olyanok is, akik csupán forrásként használják az eredeti, engedélyezett tartalmat, nem mellesleg felmerülhet a valóság – helyenként akarva-akaratlanul történő – torzítása, hiányos megjelenítése, ami szintén hátrányosan érintheti az eset szereplőit, akik rendszerint beazonosíthatók, hiszen személyes adataik és életük legsúlyosabb eseményei is a nyilvánosság elé kerülnek.

A tartalom „rendszeres fogyasztása” alkalmas lehet arra, hogy a mentális egészséget negatívan érintse, ugyanis fokozza az éberséget, a gyanakvást és ezáltal szorongást ébreszt.

Olykor humorosnak kezelik az interneten, de valójában ennek lehet a megnyilvánulása az, ha minden idegen, az utcában parkoló autót észreveszünk és ha a sötétben sétálunk, minden mögöttünk haladó személy érzékelése után meggyorsítjuk lépteinket. Gyerekek esetében pedig a következmények ennél is súlyosabbak lehetnek, hiszen az összességében elmondható, hogy a fejlődő személyiséget nagymértékben befolyásolják a médiában látottak, ezt hivatottak megelőzni a tartalmakon az életkori besorolások, televízió esetén pedig a műsor késő éjszakai, hajnali sugárzása, de világos, hogy ezek „kijátszható szabályok”.

A true crime tartalmak – mondhatni – az „idők kezdete óta” velünk vannak és a szórakoztató tartalmak központi elemei. Népszerűségüknek köszönhetően pedig valószínűleg sokáig velünk maradnak. Érdemes azonban odafigyelni arra, hogy minőségi, etikusan szerkesztett műsorokat válasszunk és egy időre száműzzük az életünkből a tartalmakat, ha azon kapjuk magunkat, hogy a kutyasétáltatás után – ahol akár ilyen témájú podcastet hallgattunk – többször visszamegyünk megnézni, biztosan bezártuk-e a bejárati ajtót.

Források:

1 2 3 4 5 6 7

Ismeretlen tettesek, akik köztünk lehetnek.

Számos alkalommal találkozunk olyan bűnügyi filmekkel, olvasmányokkal, amelyekben a tettesek személye fedett marad, általában ilyenkor következik a folytatás… Az alábbi írásomban olyan valós eseteket szeretnék bemutatni, amelyekben a tettesek személye, holléte a mai napig ismeretlen. Néhány ügy azóta lezárult, ezeknek valószínűleg nem lesz folytatása.

Az ismeretlen tettes meghatározása:
Kissé távolabbról kell elindulni, mielőtt az ügyekről említést teszek. A Btk. az ismeretlen tettest nem, hanem az elkövetőket definiálja, annak ellenére, hogy az ismeretlen tettesről is említést tesz a törvény egyes tényállások esetében. Elkövető a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (a továbbiakban együtt: tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (a továbbiakban együtt: részesek). Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. (Btk. 12-13.§)

Mégis hogyan indul meg az eljárás?
A büntetőeljárás szóló 2017. évi XC. törvény szerint eljárást csak terhelt ellen lehet megindítani, a terhelt viszont nem ismeretlen elkövető, ezt a hatályos Be. is elhatárolja az ismeretlen elkövetőtől: A hatályos Be. szerint terhelt az, aki ellen a büntetőeljárás folyik.

Ebből a meghatározásból is kitűnik, hogy a terhelt, aki ezt megelőzően a gyanúsítás közlésétől gyanúsított az eljárásban, a bírósági eljárásban már vádlott, akit az eljárás különböző szakaszaiban különböző jogok illetnek meg.

Ilyen pél. a gyanú megismerésének a joga, a jelenlét joga az eljárási cselekményeken, de joga van a védelemhez is, amely már a kihallgatása során is megilleti. Ahhoz, hogy a hatóságok – jellemzően a nyomozó hatóság vagy a rendőrség – az ismeretlen tettest felderítse, a Be. egy speciális megoldást kínál: az előkészítő eljárás lefolytatását. (Az előkészítő eljárás során bírói engedélyhez kötött leplezett eszközöket a bűncselekmény gyanújának megállapítása érdekében, azzal a személlyel szemben lehet alkalmazni, aki a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet, illetve akiről megalapozottan feltehető, hogy a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető személlyel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatot tart. – Be- 343. §) Az előkészítő eljárást főszabály szerint hat hónapig végezheti az adott szerv, amely meghosszabbítható három hónappal. Jóllehet az alábbi ügyekre nem a hatályos Btk., illetve Be. vonatkozik, fontosnak tartottam említést tenni az írásban a hatályos törvényekre, azért is, mert a leplezett eszközök használata a gyanú megállapítására, illetve a személy kilétének megállapítására a hatályos törvény ad megoldási lehetőséget, míg az előző törvények, mint például a büntetőeljárásról szóló 1998.évi XIX. törvény nem adott erre lehetőséget.

A Labancz Anna-ügy
Egy több mint ötven évvel ezelőtti bűntény, amelyben a tettes személye a mai napig fedett maradt. Találgatások azóta is vannak, sőt egy lehetséges elkövető is felmerült az utóbbi időszakban, eredményre azonban semmi nem vezetett. 1970 tavaszán a miskolci nővérszállón különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés áldozata lett a 23 éves ápoló. Anna ágya az ablak mellett helyezkedett el, azon az éjszakán bekopogtak az ablakán, majd a tettes egy szúró eszközzel többször megsebezte Annát, mielőtt elmenekült a helyszínről. Annára kollégái találtak rá, akik számára csak az orvosi ellátás során derült ki, hogy Annát valaki megsebezte. A tettes eszközét nem találták meg. A sértett halála után, több lehetséges személy is szóba jött mint elkövető, többek között egy tizenhét éves kamasz is, F. István, akit később egy másik gyilkosság miatt ítéltek el húsz év szabadságvesztésre. F. Istvánt hazugságvizsgálóval hallgatták ki, amely szerint ő követhette el a bűncselekményt, de a lehetséges elkövető mindent tagadott, más bizonyíték azonban nem volt arra, hogy terheltté váljon az ügyben.

Korabeli újságcikk a bűncselekményről.

Az ügyben felmerült L. József neve is, aki a sértettel egy helyen dolgozott. A bűncselekmény másnapján vérnyomokat találtak a ruháján, ezért a rendőrség kihallgatta őt, de egyéb bizonyíték szintén nem állt rendelkezésre. Egy-két tanúvallomás, valamint Asperján György könyve, amely az ügy kapcsán született, benne L. Józsefet egyértelműen tettesnek nevezi, hivatkozva arra, hogy L. József édesapja a bűncselekmény napján látta fiát motorra szállni, aki egyértelműen Miskolcra ment azon az éjszakán. L. József az író ellen pert indított, miszerint a könyvben egyértelműen gyilkosnak bélyegzi, azonban az ártatlanság vélelme őt is megilleti. Az ügy kimenetele az lett, hogy az írónak kellett több, mint ötmillió forint kártérítési összeget megfizetnie, valamint a kiadott könyvből több ezer példányt vissza kellett hívnia a kiadónak. Az ügyben új fordulat 2020-ban következett, miután az üggyel kapcsolatos egyéb dokumentumok nyilvánosságra kerültek. Az egyik dokumentum szerint még 1972-ben egy bizonyos K. László fogvatartottat is megfigyeltek, akinek tudomása lehetett a meggyilkolt nővér ellen elkövetett bűncselekményről, sőt az elkövetőről is. A tanúskodás szintén nem vezetett eredményre. Egyes miskolci közbeszéd szerint az ügyben kapcsolatos találgatás már az orvos részességét is feltételezte, aki végül a verbális zaklatások miatt még a városból is elköltözött. Az ügy 1990-ben elévült, az ügyben született iratokat megsemmisítették, így következtetéseket már nem tud levonni senki, maradt a találgatás a tettes személyéről.

A miskolci nővérszálló, a bűncselekmény helyszíne.

A Hungária körúti bankrablás
Az eset szintén még a rendszerváltás előtt, 1970-ben történt, amikor több személy is a Hungária körúti OTP-bankfiókban lőfegyverrel rablást követett el, illetve több bankárt lőfegyverrel megölt. Ezután a tettes, körülbelül szásztízezer forinttal menekült el. A rendőrségnek több év elteltével sem sikerült a tettest felderíteni, ezért még évekkel később, a Magyar Nemzetben külön hirdetéseket adtak fel a lehetséges tettes leírása alapján, hogy aki tudomást szerez a tettesekről, jelezze azt a hatóságok felé.

„Több szemtanút is meghallgattak, de a meghallgatások egyike sem vezetett eredményre. Egyes vélekedések szerint a rabló Moszkvába menekült, kérdés, hogy hogyan és miért nem sikerült elkapni.”


1989-ben amikor a sajtó még igen intenzíven foglalkozott az üggyel, egy rendőr alezredes megerősítette a szóbeszédet, de több nem derült ki az ügy kapcsán. Később több más bűncselekményt is elkövető Soós Lajos vállalta magára az ügyet, azonban a nyomozás során kiderült, hogy nem ő az igazi tettes, nyilván előfordulhat, hogy az említett személy ismerhette az igazi elkövetőt és ezért próbálta a nyomozást megvezetni. 1991-ben is még mindig tartott a nyomozás, mint utóbb kiderült a nyomozás során a hatóságok is hibáztak, a talált fegyvert még fegyverszakértők sem vizsgálták meg, egy másik irányba ment a nyomozás. 1994-ben, amikor a bűncselekmény már elévült, az egyik alezredes nyilatkozta, hogy a nyomozás más irányt vett akkor, amikor a nyomozást vezetők egy rendőrre akarták az ügyet kenni. Azt végül nem tudta meg senki, hogy valóban lehet- e hinni a közbeszédnek és a három áldozatot követelő rablógyilkos egy magas rangú tiszt volt, aki Moszkvába menekült vagy a hatóságoknak volt igazuk. Az ügy kapcsán még a 2000-es évek elején is névtelenség mellett adtak egy-egy interjút a megszólalók, sokan még a teljes ügyiratot sem ismerik. Egy biztos, a tettes azóta sincs meg.

Leírás az esetleges tettesekről.

Merénylet az M2-esen
Így írt a korabeli sajtó az eseményről. 1989-ben történt az eset, amikor az M2-es metró a Deák térről az Astoria felé haladt, és robbantás történt az egyik szerelvényben, amelyben közel százan utaztak. A robbantást egy házi készítésű időzített csőbomba okozta, amelyet egy karórával aktiváltak, ez esetben azonban mindenki túlélte a merényletet. Az ügy kapcsán a rendőrség felhívást tett közzé, amelyben egy 50 év körüli, 170 cm magas férfit kerestek, aki a robbantáskor a szerelvényen utazott. Azonban hiába volt a felhívás, a tettes a mai napig ismeretlen.

Rehák Gizella-ügy
1995. november 15-én találta meg egy újságkihordó az egyik magyar szépségkirálynő édesanyjának holttestét Balatonalmádiban, akit 37 késszúrással ölt meg a tettes. A nyomozás során kiderült, hogy a tettes a sértett saját lakásán követhette el a bűncselekményt. A sértett még a támadás után segítséget akart hívni, de rövid időn belül a támadás a halálát okozta. A nő szomszédja arról számolt be, hogy aznap estére egy vendéget várt R. Gizella, így az egyik lehetséges elkövetőként egy korábbi férfire gyanakodott a hatóság, akit őrizetbe is vettek, azonban a vallomása alapján kiderült, hogy nem ő volt a tettes. Szemtanúk beszámoltak arról is, hogy a bűncselekmény elkövetésének napján egy nőt is láttak az utcában, akit a hatóság hiába próbált felderíteni, nem derült ki a személye, illetve, hogy milyen célból tartózkodott az utcában. A nő kilétének megállapítása azért is lehetett fontos, mert a késszúrásokból megállapítható volt, hogy több szúrás nem volt mély, ezáltal a hatóság arra következtetett, hogy nem okozhatta erős fizikumú személy a sérüléseket. A hatóságok a nyomozás során nem találtak olyan személyeket, akiktől egyéb információ birtokába kerülhettek volna, így a lehetséges elkövető felkutatásában való segítségért a rendőrség százezer forint nyomravezetői díjat tűzött ki, amely szintén nem vezetett eredményre, így a nyomozást 1997-ben lezárta a hatóság.

Rehák Gizella lányával, Papp Bernadett szépségkirálynővel.


Az ilyen esetekről még hosszasan lehetne írni és bemutatni, akár hazai, akár nemzetközi viszonylatban. Idesorolhatjuk a Fenyő-gyilkosságot is, amelyről az elmúlt évek során szinte mindig kaptunk a médiából és a sajtóból egy újabb darabot. Nemzetközi viszonylatban is találunk számos példát: ilyen például a Nancy Eagleson-ügy, amely 1960 óta megoldatlan bűnügy Ohióban, vagy ilyen a Mary McGlinchey ellen elkövetett emberölés, ahol a hatóságok még meggyanúsítani sem tudtak egyetlen személyt sem. Némi reményt kelt, hogy több alkalommal voltak esetek, ahol akár harminc, negyven év után új bizonyítékok kerültek napvilágra, melynek köszönhetően azonosítani tudták a hatóságok a tettest. Számos nyomozati hiba vezet az ügyek megoldatlanságához, utalva az írás elejére, a régi Be. nem tartalmazta, viszont az új Be. egyik vívmánya az előkészítő eljárás, amelynek köszönhetően a nyomozó hatóság már a gyanú megalapozásához elrendelheti azt, amelyben számos ügyészi vagy bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz segítségével hamar megalapozható a gyanú, amelynek köszönhetően elkerülhetőek a fentebb leírt esetek többsége.

Borítókép forrása: x
Képek forrása: 1 2 3 4

Különvélemény, avagy a bűncselekmények kísérletei

Képzeljen el egy világot, amely teljesen mentes a gyilkosságoktól! Csábítóan hangzik, nem igaz? Azonban nem lesz-e lehetséges ezzel az, hogy a gyilkosságok folytonos megelőzésének végül lenne valamilyen sokkal nagyobb ára? Olyan ár, mint például a szabad akarat végleges eltörlése? Ezzel a témával foglalkozik Steven Spielberg 2002-ben bemutatott filmje, amely Philip K. Dick azonos című novellája alapján, a Különvélemény elnevezést kapta.

Tovább