Címke - ELTE

Számos alkalommal találkozunk olyan bűnügyi filmekkel, olvasmányokkal, amelyekben a tettesek személye fedett marad, általában ilyenkor következik a folytatás… Az alábbi írásomban olyan valós eseteket szeretnék bemutatni, amelyekben a tettesek személye, holléte a mai napig ismeretlen. Néhány ügy azóta lezárult, ezeknek valószínűleg nem lesz folytatása.

Az ismeretlen tettes meghatározása:
Kissé távolabbról kell elindulni, mielőtt az ügyekről említést teszek. A Btk. az ismeretlen tettest nem, hanem az elkövetőket definiálja, annak ellenére, hogy az ismeretlen tettesről is említést tesz a törvény egyes tényállások esetében. Elkövető a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (a továbbiakban együtt: tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (a továbbiakban együtt: részesek). Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. (Btk. 12-13.§)

Mégis hogyan indul meg az eljárás?
A büntetőeljárás szóló 2017. évi XC. törvény szerint eljárást csak terhelt ellen lehet megindítani, a terhelt viszont nem ismeretlen elkövető, ezt a hatályos Be. is elhatárolja az ismeretlen elkövetőtől: A hatályos Be. szerint terhelt az, aki ellen a büntetőeljárás folyik.

„Ebből a meghatározásból is kitűnik, hogy a terhelt, aki ezt megelőzően a gyanúsítás közlésétől gyanúsított az eljárásban, a bírósági eljárásban már vádlott, akit az eljárás különböző szakaszaiban különböző jogok illetnek meg.”

Ilyen pél. a gyanú megismerésének a joga, a jelenlét joga az eljárási cselekményeken, de joga van a védelemhez is, amely már a kihallgatása során is megilleti. Ahhoz, hogy a hatóságok – jellemzően a nyomozó hatóság vagy a rendőrség – az ismeretlen tettest felderítse, a Be. egy speciális megoldást kínál: az előkészítő eljárás lefolytatását. (Az előkészítő eljárás során bírói engedélyhez kötött leplezett eszközöket a bűncselekmény gyanújának megállapítása érdekében, azzal a személlyel szemben lehet alkalmazni, aki a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet, illetve akiről megalapozottan feltehető, hogy a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető személlyel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatot tart. – Be- 343. §) Az előkészítő eljárást főszabály szerint hat hónapig végezheti az adott szerv, amely meghosszabbítható három hónappal. Jóllehet az alábbi ügyekre nem a hatályos Btk., illetve Be. vonatkozik, fontosnak tartottam említést tenni az írásban a hatályos törvényekre, azért is, mert a leplezett eszközök használata a gyanú megállapítására, illetve a személy kilétének megállapítására a hatályos törvény ad megoldási lehetőséget, míg az előző törvények, mint például a büntetőeljárásról szóló 1998.évi XIX. törvény nem adott erre lehetőséget.

A Labancz Anna-ügy
Egy több mint ötven évvel ezelőtti bűntény, amelyben a tettes személye a mai napig fedett maradt. Találgatások azóta is vannak, sőt egy lehetséges elkövető is felmerült az utóbbi időszakban, eredményre azonban semmi nem vezetett. 1970 tavaszán a miskolci nővérszállón különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés áldozata lett a 23 éves ápoló. Anna ágya az ablak mellett helyezkedett el, azon az éjszakán bekopogtak az ablakán, majd a tettes egy szúró eszközzel többször megsebezte Annát, mielőtt elmenekült a helyszínről. Annára kollégái találtak rá, akik számára csak az orvosi ellátás során derült ki, hogy Annát valaki megsebezte. A tettes eszközét nem találták meg. A sértett halála után, több lehetséges személy is szóba jött mint elkövető, többek között egy tizenhét éves kamasz is, F. István, akit később egy másik gyilkosság miatt ítéltek el húsz év szabadságvesztésre. F. Istvánt hazugságvizsgálóval hallgatták ki, amely szerint ő követhette el a bűncselekményt, de a lehetséges elkövető mindent tagadott, más bizonyíték azonban nem volt arra, hogy terheltté váljon az ügyben.

Az ügyben felmerült L. József neve is, aki a sértettel egy helyen dolgozott. A bűncselekmény másnapján vérnyomokat találtak a ruháján, ezért a rendőrség kihallgatta őt, de egyéb bizonyíték szintén nem állt rendelkezésre. Egy-két tanúvallomás, valamint Asperján György könyve, amely az ügy kapcsán született, benne L. Józsefet egyértelműen tettesnek nevezi, hivatkozva arra, hogy L. József édesapja a bűncselekmény napján látta fiát motorra szállni, aki egyértelműen Miskolcra ment azon az éjszakán. L. József az író ellen pert indított, miszerint a könyvben egyértelműen gyilkosnak bélyegzi, azonban az ártatlanság vélelme őt is megilleti. Az ügy kimenetele az lett, hogy az írónak kellett több, mint ötmillió forint kártérítési összeget megfizetnie, valamint a kiadott könyvből több ezer példányt vissza kellett hívnia a kiadónak. Az ügyben új fordulat 2020-ban következett, miután az üggyel kapcsolatos egyéb dokumentumok nyilvánosságra kerültek. Az egyik dokumentum szerint még 1972-ben egy bizonyos K. László fogvatartottat is megfigyeltek, akinek tudomása lehetett a meggyilkolt nővér ellen elkövetett bűncselekményről, sőt az elkövetőről is. A tanúskodás szintén nem vezetett eredményre. Egyes miskolci közbeszéd szerint az ügyben kapcsolatos találgatás már az orvos részességét is feltételezte, aki végül a verbális zaklatások miatt még a városból is elköltözött. Az ügy 1990-ben elévült, az ügyben született iratokat megsemmisítették, így következtetéseket már nem tud levonni senki, maradt a találgatás a tettes személyéről.

A Hungária körúti bankrablás
Az eset szintén még a rendszerváltás előtt, 1970-ben történt, amikor több személy is a Hungária körúti OTP-bankfiókban lőfegyverrel rablást követett el, illetve több bankárt lőfegyverrel megölt. Ezután a tettes, körülbelül szásztízezer forinttal menekült el. A rendőrségnek több év elteltével sem sikerült a tettest felderíteni, ezért még évekkel később, a Magyar Nemzetben külön hirdetéseket adtak fel a lehetséges tettes leírása alapján, hogy aki tudomást szerez a tettesekről, jelezze azt a hatóságok felé.

„Több szemtanút is meghallgattak, de a meghallgatások egyike sem vezetett eredményre. Egyes vélekedések szerint a rabló Moszkvába menekült, kérdés, hogy hogyan és miért nem sikerült elkapni.”

1989-ben amikor a sajtó még igen intenzíven foglalkozott az üggyel, egy rendőr alezredes megerősítette a szóbeszédet, de több nem derült ki az ügy kapcsán. Később több más bűncselekményt is elkövető Soós Lajos vállalta magára az ügyet, azonban a nyomozás során kiderült, hogy nem ő az igazi tettes, nyilván előfordulhat, hogy az említett személy ismerhette az igazi elkövetőt és ezért próbálta a nyomozást megvezetni. 1991-ben is még mindig tartott a nyomozás, mint utóbb kiderült a nyomozás során a hatóságok is hibáztak, a talált fegyvert még fegyverszakértők sem vizsgálták meg, egy másik irányba ment a nyomozás. 1994-ben, amikor a bűncselekmény már elévült, az egyik alezredes nyilatkozta, hogy a nyomozás más irányt vett akkor, amikor a nyomozást vezetők egy rendőrre akarták az ügyet kenni. Azt végül nem tudta meg senki, hogy valóban lehet- e hinni a közbeszédnek és a három áldozatot követelő rablógyilkos egy magas rangú tiszt volt, aki Moszkvába menekült vagy a hatóságoknak volt igazuk. Az ügy kapcsán még a 2000-es évek elején is névtelenség mellett adtak egy-egy interjút a megszólalók, sokan még a teljes ügyiratot sem ismerik. Egy biztos, a tettes azóta sincs meg.

Merénylet az M2-esen
Így írt a korabeli sajtó az eseményről. 1989-ben történt az eset, amikor az M2-es metró a Deák térről az Astoria felé haladt, és robbantás történt az egyik szerelvényben, amelyben közel százan utaztak. A robbantást egy házi készítésű időzített csőbomba okozta, amelyet egy karórával aktiváltak, ez esetben azonban mindenki túlélte a merényletet. Az ügy kapcsán a rendőrség felhívást tett közzé, amelyben egy 50 év körüli, 170 cm magas férfit kerestek, aki a robbantáskor a szerelvényen utazott. Azonban hiába volt a felhívás, a tettes a mai napig ismeretlen.

Rehák Gizella-ügy
1995. november 15-én találta meg egy újságkihordó az egyik magyar szépségkirálynő édesanyjának holttestét Balatonalmádiban, akit 37 késszúrással ölt meg a tettes. A nyomozás során kiderült, hogy a tettes a sértett saját lakásán követhette el a bűncselekményt. A sértett még a támadás után segítséget akart hívni, de rövid időn belül a támadás a halálát okozta. A nő szomszédja arról számolt be, hogy aznap estére egy vendéget várt R. Gizella, így az egyik lehetséges elkövetőként egy korábbi férfire gyanakodott a hatóság, akit őrizetbe is vettek, azonban a vallomása alapján kiderült, hogy nem ő volt a tettes. Szemtanúk beszámoltak arról is, hogy a bűncselekmény elkövetésének napján egy nőt is láttak az utcában, akit a hatóság hiába próbált felderíteni, nem derült ki a személye, illetve, hogy milyen célból tartózkodott az utcában. A nő kilétének megállapítása azért is lehetett fontos, mert a késszúrásokból megállapítható volt, hogy több szúrás nem volt mély, ezáltal a hatóság arra következtetett, hogy nem okozhatta erős fizikumú személy a sérüléseket. A hatóságok a nyomozás során nem találtak olyan személyeket, akiktől egyéb információ birtokába kerülhettek volna, így a lehetséges elkövető felkutatásában való segítségért a rendőrség százezer forint nyomravezetői díjat tűzött ki, amely szintén nem vezetett eredményre, így a nyomozást 1997-ben lezárta a hatóság.

Az ilyen esetekről még hosszasan lehetne írni és bemutatni, akár hazai, akár nemzetközi viszonylatban. Idesorolhatjuk a Fenyő-gyilkosságot is, amelyről az elmúlt évek során szinte mindig kaptunk a médiából és a sajtóból egy újabb darabot. Nemzetközi viszonylatban is találunk számos példát: ilyen például a Nancy Eagleson-ügy, amely 1960 óta megoldatlan bűnügy Ohióban, vagy ilyen a Mary McGlinchey ellen elkövetett emberölés, ahol a hatóságok még meggyanúsítani sem tudtak egyetlen személyt sem. Némi reményt kelt, hogy több alkalommal voltak esetek, ahol akár harminc, negyven év után új bizonyítékok kerültek napvilágra, melynek köszönhetően azonosítani tudták a hatóságok a tettest. Számos nyomozati hiba vezet az ügyek megoldatlanságához, utalva az írás elejére, a régi Be. nem tartalmazta, viszont az új Be. egyik vívmánya az előkészítő eljárás, amelynek köszönhetően a nyomozó hatóság már a gyanú megalapozásához elrendelheti azt, amelyben számos ügyészi vagy bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz segítségével hamar megalapozható a gyanú, amelynek köszönhetően elkerülhetőek a fentebb leírt esetek többsége.

Borítókép forrása: x
Képek forrása: 1 2 3 4