A koronavírus harmadik hulláma ellenére talán az egyetlen állandó léte a környezetünknek a természet, mely éppen mostanában kezd újjáéledni a hosszú, hideg tél után. Ezekben az időkben pedig érdemes a művészetek felé kanyarodnunk, hogy egy kicsit „friss levegőt szívjunk”, ha már a legtöbb dolog online életet él körülöttünk.
Most, hogy kezd megérkezni a tavasz, egyre közelebb kerül hozzánk az anyatermészet. Elgondolkodtató, hogy az élővilág már a legősibb idők óta jelen van az emberiség életében, hiszen ez veszi körül a mindenkori embert. Éppen ezért a környezetünk csodálata, megértése mindig is foglalkoztatta a társadalmat. A természet-ábrázolás, illetve az ahhoz közel álló Pastorale-téma – ami a zenében nagyjából a természethez kapcsolódó békés falusi hangulatot idéző énekként, zenés színpadi műként, vagy hangszeres kompozícióként írható körül – szinte minden korszakban és művészeti ágban jelen volt és jelen van. A festészetben például kiemelendő François Boucher „Pastorale” (1760) című festménye. Nem mehetünk el szó Ludwig van Beethoven VI. „Pastoral” szimfóniája mellett sem – mely amellett, hogy az „Emlékezés a vidéki életre” alcímet viseli -Beethoven egyetlen programszimfóniája. (Vagyis nem egy 3 vagy 4 tételből álló szimfónia, hanem egy konkrét történetet, „programot” ábrázol. -szerk.) Az utolsó tétele a „Pásztorének” vagy „A pásztor dala”, azaz a boldog, hálás érzelmek a vihar után. Különlegessége ennek a műnek – a többi Beethoven szimfónia – mellett, hogy bár szimfonikus zenekarra íródtak, Liszt Ferenc néhány évtizeddel később zongorára is átírta. Így születtek meg a Beethoven-Liszt szimfóniák, az alábbi videón ezek közül hallgathatjuk meg a 6. szimfónia V. tételét (S.464).
Borítókép: Francois Boucher: Pastorale
