2015 szeptemberében a Közgyűlés elfogadta a fenntartható fejlődés 2030-ra kitűzött menetrendjét, amely 17 fenntartható fejlődési célt – Sustainable Development Goals, SDG – tartalmaz. Az SDG, avagy az Agenda 2030 , ahogy gyakran nevezik, a nemzetközi közösség ambiciózus erőfeszítése annak biztosítására, hogy senki se maradjon hátra a fenntartható fejlődési célok eléréséért vívott küzdelem során.
Az Agenda 17 fenntartható fejlődési célt, ezen belül 169 elérendő célkitűzést tartalmaz , köztük a szegénység és az éhség felszámolását, az egyenlőség elősegítését és az éghajlatváltozás elleni harcot, valamint a béke és az igazságosság megteremtését. Míg a 2015-re kitűzött korábbi Millenniumi fejlesztési célok (MDG) elsődlegesen a szegénység csökkentését, valamint az alacsony és közepes jövedelmű országokkal kapcsolatos előrehaladást részesítették előnyben, a 17 SDG egyetemes, minden jövedelmi szintű országra kiterjedő programterv.
E cikk valamivel több, mint az SDG pozitív aspektusainak szokásos értékelése. Írásom célja, hogy elemezze és lehetőség szerint megcáfolja azt a kritikus megközelítést, amely az SDG-vel kapcsolatosan alakult ki, annak 2015-ös nyilvánosságra hozatala óta. Ez a megközelítés számos szakértő véleményét tükrözi, azt állítva, hogy „az ENSZ fenntartható fejlődési céljai aláássák a demokráciát (…) egy olyan napirendet teremtve, amely gondosan kalibrálva van arra, hogy elkerülje a világ diktátorainak, a kleptokratáknak és az emberi jogsértőknek a haragját.”
Jelen cikk ezen kritikai szemlélet elemzését tartalmazza, az SDG forrásait, értékelési módszereit és megvalósítási folyamatait, valamint a globális társadalomra gyakorolt hatásait vizsgálva.
Ki kell játszani a demokrácia-kártyát?
A több tanulmányban is megfogalmazott egyik fő kritika, hogy a 17 SDG nem tartalmazza semmilyen formában sem a demokrácia szót. Egyesek azt is állítják, hogy az olyan fontos és jelentőségteljes kifejezések, mint a korrupció elleni harc, a polgári szabadságjogok, a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság, a független igazságszolgáltatás, a hatalmi ágak szétválasztása, a szabad és tisztességes választások, a civil társadalom és számos más hasonló kifejezés teljességgel hiányoznak, amikor a fenntartható fejlődési célokról beszélünk.
Véleményem szerint a fent felsorolt kifejezések mind a demokrácia fogalmi körébe tartoznak, így nem azt a kérdést kell feltennünk, hogy miért nem szerepelnek ezek a célkitűzések az Agenda pontjai között, sokkal inkább arra kell fordítani a figyelmünket, hogy vajon implicit módon tartalmazzák-e a célkitűzések a demokrácia védelmét.
A fenti kérdésre adott választ, amennyiben fellelhető, a 16-os számú célkitűzés (Béke, Igazságosság és Erős Intézmények) sorai között kell keresnünk.
A 16-os számú célkitűzéshez tartozó, az ENSZ hivatalos honlapján* közzétett leírásában szerepel többek között a „jogállamiság elősegítése nemzeti és nemzetközi szinten és az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítsa” mint a célkitűzés mögött húzódó elérendő érték.
Értelmezésem szerint azon megfogalmazás, melynek értelmében a „reszponzív és reprezentatív döntéshozatal biztosítása minden szinten” szintén jelen cél fogalmi körébe tartozik, egyértelműen a demokráciára, mint a jogrend sarokkövére történő utalásként értelmezhető.
Szintén szerepel a 16-os számú SDG-ben, hogy „a nyilvánosság számára az információkhoz való hozzáférés biztosítása és az alapvető szabadságok védelme a nemzeti jogszabályokkal és a nemzetközi megállapodásokkal összhangban”, ezáltal kétségbe vonva azon ellenérveket, melyek szerint a célok nem utalnak megfelelően a szabadságjogok védelmére.
Úgy vélem tehát, hogy a fenntartható fejlődési célok valójában igenis foglalkoznak a demokrácia védelmének kérdésével, bár kétségtelen tény, hogy ez a kapcsolat csak az SDG-k mögöttes értelmezésével fedezhető fel. Még Helen Clark, az ENSZ Fejlesztési Programjának adminisztrátora is úgy vélekedett, hogy a 16-os számú célkitűzés potenciálisan igenis alkalmazható az alapvető szabadságjogok és a demokratikus reformok előmozdítására.
A fenntartható fejlődési célok és az emberi jogok
Az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak témakörével foglalkozó elemzők egy része úgy véli, hogy az emberi jogok csoportja érezhetően hiányzik az Agenda pontjaiból. Sokan azzal érvelnek, hogy bár az SDG-khez kétségtelenül pozitív gondolatok tapadnak, az elérendő tág célok illuzórikus felsorolásán túl semmi egyebet nem tartalmaznak a dokumentumok, és hiányoznak közülük az összetettebb kérdések, mint például az emberi jogok és azok megsértésének problémaköre.
A kérdésem az lenne: valóban szükséges-e, hogy az SDG-k kezeljék ezeket a fogalmakat?
Az ENSZ és más szervezetek rendszeresen fellépnek az emberi jogok megsértése ellen világszerte. Magától értetődő, hogy e jogsértések jelentőségével kapcsolatos tudatosság növelése fontos, de véleményem szerint megkérdőjelezhető, hogy a fenntartható fejlődési célok rendszere-e a legmegfelelőbb platform ezeknek az aggályoknak.
Az Agenda célja, hogy felhívja a figyelmet a jövőbeli globális kihívásokra, amelyeket 2030-ig kezelni lehetne és kellene, de ha közelebbről megvizsgáljuk az összes SDG-t, láthatjuk, hogy mind a 17 pontot olyan célok alkotják, amelyek valamilyen módon biztosítékot igényelnek. Olyan általánosan elérendő célokról beszélünk, amelyek támogató válaszra várnak.
Az emberi jogok megsértésének kérdése viszont jogi következményeket igényel, és konkrétabb, mint az SDG-k. Így tehát állítom, hogy bár szükséges az emberi jogok megsértésének nagyobb fokú adresszálása az ENSZ ernyője alatt, ugyanakkor fenntartom állításomat, miszerint a fenntartható fejlődési célok nem képezik ennek megfelelő platformját, pusztán abból az okból, hogy más jellegű problémák kezelésére tervezték azokat.
Sokan rávilágítanak az SDG-adatokon alapuló virágzó fejlődés (vagy annak látszata) és az autoritárius rezsimek által elkövetett emberijog-sértések közötti kapcsolatra is, hozzátéve, hogy a jelenlegi SDG-struktúra nagymértékben a jelenlegi status quo fenntartására szolgál.
Ebben a tekintetben két pontot kell megemlíteni.
Először is tisztázni kell az SDG-adatok mérésének kérdését, másrészt az SDG-k politikai/társadalmi-gazdasági jellegét is meg kell vizsgálni.
Az SDG-k és azok megvalósításának mérése számos kérdést vet fel. Bár sokan globális vagy többoldalú kötelezettségek teljesítésére vállalkoznak, ezek a vállalások egyidejűleg nemzeti fellépést is igényelnek. Így az egyes országoknak értelemszerűen szükségük van valamilyen megfelelő előrehaladás-mérő mutatóra, hogy számot tudjanak adni elvégzett tevékenységeikről és azok eredményéről.
Valójában a Millenniumi fejlesztési célok elérése elmaradásának okait illetően az egyik fő kritika azzal a ténnyel volt kapcsolatos, hogy sok ország esetében hiányzott az alapvető információ és kapacitás az előrehaladás ellenőrzésére és jelentésére.
2016 márciusában az ENSZ egy fejlesztési szakértői csoportja a hosszú távú fejlesztési célokról szóló mutatókról jelentést nyújtott be a különböző fenntarthatósági területeken elért előrehaladás értékeléséhez legjobban illeszkedő mutatókról szóló végleges megállapodáshoz fűződően. Az ENSZ Statisztikai Bizottsága jóváhagyta az SDG-mutatók hivatalos készletét, amely az elkövetkező években a globális szintű nyomon követés és felülvizsgálat alapjaként szolgál.
Az SDG-k implementálásával kapcsolatban felmerülő másik kérdés az, hogy a fent említett mutatók vajon mennyiben alkalmasak arra, hogy manipulálással a nemzeti szintű politikai lépések igazolása érdekében felhasználhatóak legyenek. Pontosan ez a manipulációs lehetőség ad alapot a korábban említett aggodalmakra, tekintettel arra a tényre, hogy a jólét mértékét mutató SDG-adatok igazolási eszközként szolgálhatnak, ha azokat megfelelő politikai kommunikáció keretében hozzák nyilvánosságra.
„Mivel az SDG-k nem igényelnek politikai reformot, nagy sikert arattak az önmagukat vezető tisztségbe ambicionáló jelöltek, despoták és egypárti államok körében” – mondja a kritikus megközelítés. Véleményem szerint nem az a kérdés, hogy a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása politikai reformot igényel-e, hanem az, hogy ezen implementáció hogyan segíthetne egy adott ország (és annak polgárai) helyzetének stabilizálásában a jövőben.
Többen azt állították, hogy ezek az országok az SDG-statisztikákat használják az egyéb jogsértések, például az emberi jogi visszaélések leplezésére, mely állítást én alapjaiban vitatnék.
Természetesen nincs olyan politikai vezető a földön, aki ne használná a virágzó adatokat politikai fellépései támogatására, de még ha ez így is van, az Agenda nem bírálható azon az alapon, hogy PR-technikák eszközéül szolgálhat. Itt általánosabb és jövőre orientáltabb aspektusra van szükség, nevezetesen arra, hogy a fenntarthatóság a jelenlegi politikai agóniákkal szemben elsőbbséget élvez.
Összegzés
A 2030-as Agendát azért hozták létre, hogy iránymutatásként szolgáljon a következő évtized döntéshozói számára. Ez a napirend egy cselekvési terv az emberek, a bolygó és a jólét elősegítésére, amely arra törekszik, hogy a nagyobb szabadság keretében erősítse az egyetemes békét. Célja egyszerű és egyértelmű: segíteni a fenntartható jövő megteremtését globális szinten.
Noha számos jogos és érthető kérdés merült fel a célokkal és azoknak más globális kérdésekkel való kapcsolatával összefüggésben, amelyekre a választ a 17 SDG között nem (vagy nem egyértelműen) találhatjuk meg, személyes véleményem szerint az SDG-k egyértelműek, és eléggé széleskörűek ahhoz, hogy az országok részt vegyenek az SDG előmozdító tevékenységeiben, mivel szinte minden ország talál egy olyan célt, amely összhangban van a nemzeti célkitűzéseivel.
Egy dolog biztos: ha nem implementáljuk ezen meghatározott célokat, nem lesz esélyünk arra, hogy hosszú távon más fontos problémákra irányítsuk majd a figyelmünket globális szinten, mivel fenntartható fejlődés nélkül hiányosak lesznek a jövőbeni csaták megvívásához szükséges eszközeink.
* Goal 16: Promote peaceful and inclusive societies for sustainable development, provide access to justice for all and build effective, accountable and inclusive institutions at all levels
szerző: Bartuszek Lilla Judit
források:
Transforming our World: The 2030 Agenda for Sustainable Development
#Envision2030: 17 goals to transform the world for persons with disabilities
Global indicator framework for the Sustainable Development Goals and targets of the 2030 Agenda for Sustainable Development
The importance of measuring SDGs
Jeffrey Smith: How the UN’s Sustainable Development Goals undermine democracy
UNDP Administrator Helen Clark, global leaders convene on partnerships needed to meet the Sustainable Development Goals
New approaches: Indicators
