Nyáron – annak tudatában, hogy néhány hónappal később a jogi egyetemen fogom elkezdeni a tanulmányaimat – elhatároztam, hogy tárgyalótermi drámákat fogok nézni. Így fedeztem fel a Garrow’s Law-t, egy 2009-es brit sorozatot, ami egy különleges jogász fordulatos karrierjét meséli el.
„Senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg” – mondja az Alaptörvény. Ezt nevezzük az ártatlanság vélelmének, és nehéz elképzelni, hogy ettől eltérően menjenek a dolgok egy jogállamban.
Az elv természetesen már a rómaiak számára sem volt ismeretlen. „Mindenkit jónak kell tartani, az ellenkezőnek bebizonyosodásáig.” – szól a latin mondás. Mai formájában azonban – mint a modern demokráciával kapcsolatos fogalmaink nagy része – a felvilágosodás korából származik. Egészen pontosan a francia forradalom első hónapjaiban írt Emberi és polgári jogok nyilatkozatából, amit mindnyájan jól ismerünk a történelemkönyvek lapjairól.
Az 1700-as évek végén azonban ez csak ritkán valósult meg a gyakorlatban. Angliában ebben az időben a védőügyvédek szolgáltatásai az egyszerűbb emberek számára általában elérhetetlennek bizonyultak, védelem híján pedig gyakran hallomások és feltételezések alapján ítélkeztek, tehát az ártatlanság vélelme nem érvényesült.
Hogy jön így képbe Sir William Garrow XVIII. századi angol ügyvéd? Bár nyilvánvalóan volt honnan merítenie az ötletet, mégis az ő száját hagyták el először egy londoni per során a mára már jól ismert szavak: „innocent until proven guilty”. Ráadásul ez mindössze két évvel az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának kihirdetése után történt, mikor a forradalmi hévben égő franciák számára éppen nem az volt az elsődleges, hogy ezt az elvet gyakorolják.
Garrow viszont biztosította, hogy az ártatlanság vélelmének fogalma ne merüljön feledésbe, és hatására a bíróságok hamarosan széles körben alkalmazni kezdték. Mára az egyik legfontosabb alkotmányos alapelv, amit az ENSZ által elfogadott Emberi jogok egyetemes nyilatkozata is megerősít.
Ennek ellenére Garrow személye nemcsak nálunk ismeretlen, hanem Angliában is. A BBC által készített tizenkét részes sorozat ezt hivatott megváltoztatni. „Számtalan érdem fűződik Garrow nevéhez, valamiért mégis elfelejtette a történelmi emlékezet. Ahogy egyre jobban megismertem, rájöttem, hogy filmes szempontból aranybányát találtam” – nyilatkozta Mark Pallis, a sorozat jogi szakértője.
További célja volt a készítőknek, hogy valós eseteket dolgozzanak fel. Pallis elmondása alapján a forgatókönyvírást hosszas kutatómunka előzte meg, aminek keretében nagyon alaposan áttanulmányozták az összes fellelhető dokumentumot azokról az ügyekről, ahol Garrow látta el a védelmet.
Látható, hogy William Garrow szerepe az angol jogi kultúrában túlmutat az ártatlanság vélelme fogalmának megszilárdításán; nélküle nem így nézne ki például a mai brit eljárási rend sem – de ez már egy másik történet.
