Az egyetemen kívüli elfoglaltságok közül nehéz bizony olyat találni, amely egyaránt szolgálja a lazítást és a kikapcsolódást, a művelődést és a tudománnyal való foglalkozást. Manapság ugyanis egyre kevesebben mélyednek el egy adott kérdéskörben, továbbá az ilyen érdemi témákról szóló beszélgetés pedig haldoklik az ifjúság körében. Viszont van egy éles fénysugár az alagút végén, amely ennek a megállítását, valamint a gondolkodásra és beszélgetésre ösztönzést tűzte ki célájul: ez pedig a Szájensz Szeánsz. Eme mindenki által látogatható, sorozatosan megrendezésre kerülő beszélgetőesteken ingyenesen lehet részt venni, a programokat pedig a Facebook oldalukon lehet megtalálni. Interjút készítettünk Milbacher Dániellel, a Szájensz Szeánsz egyik vezető tagjával.
Jurátus: Tudnál egy mesélni arról, hogy mi az is a Szájensz Szeánsz?
Milbacher Dániel: A Szájensz Szeánsz egy olyan projekt, amelynek a középpontjában a tudományos megismerés népszerűsítése áll. Kezdődött mindez 2019 – ben azzal, hogy Czabán Samu, a Bánkitó szervező csapatának felvetette azt az elképzelést, mi lenne, ha a Bánkitón lennének tudományos beszélgetések. Erre a Bánkitó főszervezői rábólintottak, Samu pedig belekezdett a szervezésbe. Ehhez régi egyetemista társakat, barátokat keresett fel. Én egyébként a FEB-en keresztül ismertem meg Samut, mivel ő FEB-es volt, és én is.
Jurátus: Miben látod a Szájensz Szeánsz lényegét?
M.D.: A kezdetektől fogva, a Szájensz Szeánsz csapatába nagyon sok filozófus és pszichológus tartozott, akikkel közösen szerettünk volna szervezni programokat. Az első ilyen megrendezésre kerülő esténken nagyon jó fogadtatás volt. Megdöbbentően jól sikerült. Akkor találtuk ki, hogy legyen ennek a neve a Szájensz Szeánsz, amely valójában egy jogi forma nélküli közösség, fókuszában pedig tudományos közéleti beszélgetéseket szervezése áll. Ezt ugyanis hiányként érzékeltük, hogy ha már nem vagy egyetemista, akkor nem tudsz ilyen helyekre eljutni. Az egyetemen ezt biztosítja a Bibó, a Jössz, az Mcc, de fiatal felnőttként nem juttat hozzá senki ilyen lehetőséghez. Egyszerűen nincs alkalmad elmenni rá, ezáltal úgy voltunk vele, hogy jó, akkor létrehozzuk mi, így elkezdtünk ezzel foglalkozni.
Két fő irány volt: a pszichológia és a politika tudomány, mert ehhez értettünk a legjobban, a tudományos érdeklődésünkből kiindulva. 2019 -ben lement az első Bánkitó fesztivál, ami nagyon jól sikerült, sokan is voltak ott, ennek következtében pedig arra gondoltunk, hogy megszervezzük az első év közbeni sorozatunkat. Ez az Aurórában volt megtartva, és akkora elismerésnek örvendett, hogy most már a harmadik vagy a negyedik évadot rendezzük meg ott. Ezen kívül természetesen, idén is megyünk a Bánkitóra, ahol tavaly külön helyszínt is kaptunk, és ez most sem fog változni.
Oda is várunk mindenkit sok szeretettel, ráadásul a Szájesz Szeánsz kívül lesz a fesztivál területén, ami azért is jó, mert úgy is el tud jönni ide valaki, meg tudja hallgatni ezeket az előadásokat vagy ezeket a beszélgetéseket, ha esetleg nem akar karszalagot venni.
Jurátus: Tudnál mesélni arról, hogy lehet jelentkezni a Szájesz Szeánszhoz?
M.D.: A Szájesz Szeánsz egy teljesen inkluzív dolog. Lehet jönni hozzánk önkéntesnek, egy feltétele van csupán, hogy valamilyen munkát bele kell tenni. Tudtok nekünk írni a facebookon vagy emailen. Egyébként, ha valamilyen rendezvényünkre eljöttök, ott mindig szoktak lenni Szájensz Szeánszos szervezők vagy önkéntesesek, és akkor velük beszélgetve, be lehet a szervezetbe kapcsolódni, de ez nem egy kötött rendszer, nincsenek szabályai sem, ahogy nincsen formalizálva.
Itt a kialakult barátságok tartanak minket össze, és az, hogy szeretjük ezt csinálni.
Tehát jelentkezni lehet is, meg nem is, oda kell találni hozzánk, és akkor be lehet csatlakozni a munkafolyamatokba, így el lehet jutni a Bánkitóra vagy a Szabadegyetemre, amelyeket szintén mi fogunk szervezni, és ki tudja, hogy hosszútávon milyen fesztiválokon leszünk ott. Ezzel kapcsolatban vannak még terveink.
Jurátus: Milyen pozíciók vannak a szervezetben?
M.D.: Alapvetően a Szájensz Szeánsz projektnek van kurátora, ő Czabán Samu. Továbbá van neki két helyettese, Csernai Lilla és jómagam. Ez a csapat pedig azonos a Kritika és Felelőség Szabadegyetem főszervezői gárdájával. Továbbá a Szájensz Szeánsz nagyon szorosan bele van integrálva a Polémia Intézetbe, akik egy szervezeti struktúrával rendelkező egyesület. Fő profilukat tekintve, segítenek megszervezni a különböző eseményeinket. Rajtunk kívül, vannak még önkéntesek, akik hol nagyobb kedvvel, hol kissebbel, de besegítenek.
Jurátus: Hogyan választjátok ki azt, hogy milyen témában fogtok előadást szervezni?
M.D.: Minden évad előtt leülünk egy csapatba és megbeszéljük, hogy milyen kérdéseket lenne jó feltenni, aztán az önkéntesek segítségével megszervezzük ezeket a programokat. A kommunikációs részét a Facebookon keresztül végezzük, ezért egyébként nálunk Tóth Amina felel. A témákat tekintve, az egyik félévben a politikatudomány, a másik félévben a filozófiatudomány kerül fókuszba. Nyilván ez a szervezőtől is nagyban függ, mert ha az illető filozófiával foglalkozik, akkor a filozófusokhoz fog fordulni, hiszen onnan több ismerőse van.
Jurátus: Milyen időközönként vannak megtartva ezek az események?
M.D.: Volt, amikor nagyon sok eseményt szerveztünk meg februárban, ott minden héten vagy minden második héten előfordult programunk. Rengetegen voltak ezeken az eseményeken. De alapvetően sokszínű rendezvényeink vannak. Például, amikor Sz. Bíró Zoltán és Ács Bence beszélt az orosz- ukrán háborúról, vagy az az este, amikor a jazzről beszélgettünk.
Lényegében az a célunk, hogy a tudomány szexi legyen. Újra szexi.
Jurátus: Kik szoktak elmenni egyébként a Szájensz Szeánszos estekre?
M.D.: Általában a huszonöt és a harmincöt közöttiek jönnek el, nagyon kevés az Ájk-s, ami meglepő, mert a főszervezők többsége is oda jár, de az egyetemünkre valahogy sosem sikerült úgy betörni. Mi sokkal népszerűbbek vagyunk a Btk-n és a PPK-n. Korosztályt tekintve rendszeresen megjelennek idősebb emberek is. Kevésbé stabil a törzsközönség, viszont van olyan tíz, húsz, harminc ember, akiket állandónak mondhatunk. Mint már említettem, volt a Jazz esztétikája című előadásunk, amely egy esztétikai – filozófiai előadás, erre például nagyon sok negyven pluszos illető érkezett. Sose találkoztam még velük, de eljöttek, mert érdekli őket a téma, és ez nagyon fontos szempont. A pszichológiai előadásokra a tizenhat és a huszonhat éves korosztály szívesen jön, míg a külpolitikai témákban a huszonöt és a harminc év közötti emberek érintettek a leginkább. Ugyanakkor mindenkit várunk szeretettel, és minden rendezvény ingyenes, amelyek általában csütörtök este kerülnek megtartásra, hisz ez ideális időpont lehet sokak számára. Jó, hogy változatos a közönség, mert akkor annál többen ismerhetnek meg minket. Így van ez a Bánkitó esetében is, hiszen akik nem Budapestről érkeztek, ott is találkozhatnak Velünk. Ami kiváló, mert Számunkra is ott a lehetőség arra, hogy minél szélesebb kört fedezhessünk fel a fővárosból és vidékről, akik fogékonyak lehetnek Ránk.
Jurátus: Tervezitek a jövőben jogi személyiséggel felruházni a Szájensz Szeánszt?
M.D.: Nincs ilyen jellegű gondolat, mert nagyon nagy a személyi átfedés az elképzelések között, ezek inkább projektek. A Polémia Intézetnek nagyon sok ilyen terve van egyébként. Csomó kicsi is, ilyen a podcast vagy a blog. A Szájensz Szeánsz egy ezekhez hasonló elgondolás, csak egy kicsit nagyobb. Mindazonáltal nincs is jelentősége a jogi személyiségnek, hisz ha a Polémia Műhely elindul egy pályázaton, és az a Szájensz Szeánszhoz is kapcsolódik, akkor a Szájensz Szeánsz fog beilleszkedni egy ilyen projektbe. Nincs igény arra, hogy ilyen és ehhez hasonló formai szálak legyenek. Ezek egyébként el is veszik az élét a dolognak.
Jurátus: Hogyan néz ki a Szájensz Szeánsz terjeszkedési terve? Valamint azzal kiket szeretnétek bevonzani?
M.D.: Terjeszkedési tervünk arról szól, hogy minél több helyen ott legyünk, olyan helyeken, ahol fókuszba tudnak kerülni az ilyen jellegű előadások. Továbbá olyan helyszíneken is, ahol inkább idősebbek vannak, mert a fiatalokat nehéz megszólítani, ugyanis ők valahová általában azért mennek, mert bulizni szeretnének.
Jurátus: Van olyan pont, amikor azt tudod mondani, hogy elérted a célodat?
M.D.: Nincs. A civil szervezetek soha nem érik el, amit szeretnének, és soha nem élnek meg belőle. Ez egy vágyálom, amely soha nem fog beteljesülni. Én egy pragmatikus ember vagyok, én ezt tudom, de kell valamiben hinni, és ha kell, akkor én ebben fogok.
Abban bizakodok, hogy lehet a tudomány népszerű, és van értelme annak, hogy az emberek tudományos eredményeit propagáljuk egy olyan világba, ahol tényleg az van, hogy az utcán megkérdezett háromból két ember összeesküvéselmélettel fog válaszolni.
Én úgy érzem, és mind úgy érezzük, hogy a tudományt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Az interjút köszönjük Milbacher Dánielnek!
A képeket Habulin Hanna Katinka készítette.
