Hétvégi cikksorozatunkban az ELTE ÁJK döntős OTDK dolgozatainak rezüméit osztjuk meg veletek.
A mai összeállításban a következő témákról olvashattok:
Árpási Botond: Devolúció és Brexit
Darnót Sára: A bírák szerepének meghatározása az anyagi pervezetési jogosultságok tükrében
Kolláth Mihály: A sajtó-helyreigazítás magyarországi kritikája a XXI. század technológiai változásainak tükrében
Bukor Liza: Az online gyűlöletbeszéd a közösségi média világában
Szabó Patrik: Ismerős idegen: az alkotmánypreambulumok dogmatikai és normatív perspektíváiról, különös tekintettel a Nemzeti Hitvallásra
Árpási Botond Gergely
Devolúció és Brexit
Kutatásom Nagy-Britannia Európai Unióból való kilépésének vonatkozásában vizsgálja a politikai vezetés és narratívaalkotás problémáját. A dolgozat a vezérdemokrácia teoretikus keretén belül elemzi három politikai vezető alternatív problémaérzékelését, helyzetértékelését és valóságkonstrukcióit. A dolgozat célja annak bemutatása, hogy a vezérközpontú demokráciaelmélet (és annak előfeltevései) miként alkalmazható(k) a politikai vezetéskutatásban.
A kutatás három elméleti előfeltevéssel dolgozik. 1) A vezetők gondolkodása nem egy absztrakt folyamat; 2) a politikai vezetés központi eleme a cselekvés; 3) a politikai helyzet kontingens.
A dolgozat során alkalmazott módszertan kvalitatív jellegű. A kutatás elemzésének tárgyául a vezetők azon megnyilatkozásai szolgálnak, amelyek a Brexit vonatkozásában hangzottak el 2016. június 23-a és 2017. december 31-e között. A szövegek elemzésére egy hármas szempontrendszer alapján került sor: 1) helyzet: hol vagyunk most; 2) vízió: hová akarunk eljutni; 3) stratégia: hogyan akarjuk a célt megvalósítani.
A dolgozatban az elméleti és módszertani bevezetőt a három vezető történeteinek elemzése követi, majd a kutatás az interpretációk összehasonlításával és a közvélemény alakulásával foglalkozik. Végül összefoglaló megállapításokra kerül sor.
A kutatás újszerű eredményeinek értékelésekor megemlítendő a vezérdemokrácia elméleti keretén belül nem a karizmatikus legitimitás elemének, hanem főként a kontingens politikai helyzetnek és a politikai cselekvésnek a kiemelése. Az esettanulmány kapcsán fontos a három vezető kiválasztása, beszédeik összegyűjtése és a kvalitatív elemzés elvégzése mint saját teljesítmények. Végezetül a Brexitnek mint aktuális politikai problémának az értelmezésére egyrészt egy sajátos perspektívából került sor (vezetés és történetalkotás összekapcsolása), másrészt a komplex probléma egy speciális szeletét igyekezett elemezni a kutatás, ti. a devolúcióról szóló narratívákat.
Darnót Sára Edina
A bírák szerepének meghatározása az anyagi pervezetési jogosultságok tükrében
A Konferenciára íródott dolgozatomban a bírák szerepének változását vizsgálom az anyagi pervezetési jogosultságok tükrében. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen hatással van az új Polgári Perrendtartás anyagi pervezetési szabálya a bírák kialakult ítélkezési attitűdjére. A történetileg kialakult modellek (tárgyalási elvű és vizsgálati elvű eljárás) egyike sem érvényesül tisztán a modern perjogokban, a jogalkotók arra törekednek, hogy a modellek előnyeinek megfelelő arányú vegyítésével optimális megoldáshoz jussanak. A magyar jogban az 1911:1. tc a korlátozott rendelkezési elvet valósította meg a szociális per vívmányainak beemelésével – amit aztán a szocialista perrendtartás hatására a hivatalbóliság túlsúlya követett.
Az új Pp. egyrészt a régi törvény mintegy hatvan éves hatályban léte alatt bekövetkezett módosításokat igyekszik tisztázni azzal, hogy a szabályozás célja az ebből eredő bírói kart elválasztó ítélkezési gyakorlatbeli különbségek egységesítése. Az új Pp. az aktív bírói szerepvállalás mellett teszi le a voksot úgy, hogy meghatározza a polgári perrendtartás mint törvény célját, annak érvényesítését a bíró feladatává teszi, ehhez pedig anyagi pervezetési jogosultságokkal ruházza föl deklaráltan a törvényben.
De vajon lehet-e egy törvénynek célja, azonos-e az a per céljával, valóban ennek megvalósítása-e a bíró legfőbb feladata, és mekkora szabadságot nyújt a törvényben deklarált anyagi pervezetés? Nem a szabályozás léte hozza létre az anyagi pervezetést – meghatározza azonban annak korlátait, és egyben azok betartását a bíró felelősségévé teszi.
Törvény kötelezi a bírót az aktív ráhatásra, nem pusztán a per gyors lefolytatását célzó alaki pervezetési jogosultságok, hanem az annak alaposságát meghatározó, peranyag összetételét befolyásoló anyagi pervezetésre is. A perkoncentráció, az eljárás időszerűségéhez való jog érvényesítése, valamint a tájékoztatási kötelezettség, mint legerőteljesebb anyagi pervezetési jogosultság külön elemzésével alapozom meg kérdéseimet, és támasztom alá válaszaimat. Végül, mintegy exkurzusként, a mindenkori mintaadó német eljárásjog megoldásait elemezve helyezem kontextusba az új Pp. szabályait.
Kolláth Mihály Gábor
A sajtó-helyreigazítás magyarországi kritikája a XXI. század technológiai változásainak tükrében
A sajtó szerepének jelentősége társadalmunk és hétköznapi életünk szempontjából vitathatatlan. Ezen, manapság már gyakran különálló hatalmi ágként emlegetett szereplő egyszerre eszköze a szabad véleménynyilvánításnak és segítője az információ társadalmon belüli áramlásának. A XXI. század technológiai újításai nyomán az eddigi klasszikus sajtó-formátumok kezdenek háttérbe szorulni, s megjelentek az online hírportálok és egyéb tartalommegosztó oldalak. Beköszöntött a web 2.0 világa, melyben bárki szabadon gyárthat online tartalmakat, és a közösségi oldalak segítségével könnyűszerrel terjesztheti azokat.
Az online tartalomgyártás korszakát éljük, annak minden előnyével és hátrányával, melyekre a jogalkotónak is reagálnia kell. Az új formátumok megjelenésével új alapokra kell helyeznünk eddigi sajtó-fogalmunkat, s át kell tekintenünk a sajtószervekkel szembeni jogérvényesítés eszközeinek rendszerét, azt, hogy ezen jogintézmények képesek e beváltani hozzájuk fűzött reményeinket a XXI. század technológiai változásainak tükrében.
Dolgozatom során a polgári jog egy különleges személyiségvédelmi eszközével, a sajtó-helyreigazítással foglalkoztam, bemutattam annak kialakulását, működésének alapelveit, valamint jelenleg hatályos magyar szabályozását, majd egy egyéni kutatás keretében vizsgáltam meg a helyreigazítás online felületeken történő alkalmazásának hatékonyságát.
Kutatásom során öt online hírportál cikkeit elemeztem, figyeltem meg azok internetes terjedését, a helyreigazító közlemények közzétételének módját, az egyes helyreigazított cikkek online „utóéletét”, s ezen megfigyelések nyomán kritikát fogalmaztam meg a sajtó-helyreigazítás online alkalmazhatóságával kapcsolatban.
Bukor Liza
Az online gyűlöletbeszéd a közösségi média világában
A demokrácia egyik esszenciális alapköve a véleménynyilvánításhoz való jog, amelynek jelen-tősége a közösségi médiumok térhódításával még inkább megnövekedett, mivel ösztönző erő-vel hat az individuumok közötti közvetlen párbeszédre. Ugyanakkor számos káros hatást is kiválthat, az egyik legnagyobb problémaként jelölhető meg az online gyűlöletbeszéd. A gyors információáramlás lehetőségéből fakadóan az internet a legalkalmasabb eszköz a gyűlölködés-re. Globális jellege miatt a gyűlölet terjedésének megakadályozása, a felelősségre vonás, illetve az összeütköző joghatóság számos nehézséget vet fel.
Dolgozatomban azt vizsgálom, hogy hol húzzuk meg a gyűlöletbeszéd határát az online tér-ben, és kit terhel ezek megoldásának a feladatköre. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához elemzem a gyűlöletbeszéd korlátozásának igazolhatóságát, a véleménynyilvánítás szabályozá-sának amerikai és európai modelljeit. A történelmi különbözőségek és eltérő alkotmányos kul-túrák miatt az amerikai és a német, illetve francia bírósági gyakorlatra helyezem a hangsúlyt a vonatkozó szakirodalom mellett, továbbá a releváns jogforrásokra, különösen a német NetzDG-re támaszkodom.
A gyűlöletbeszéd korlátozhatóságának vizsgálatához definiálnunk kell azt, hogy mit értünk gyűlöletbeszéden. Ehhez összevetem a hatályos szabályozást a magánvállalatok felhasználási feltételeivel és közösségi irányelveivel, vizsgálva a közösségi média jogalkotó szerepét, az ön- és társszabályozás jelentőségét. A közösségi média jogalkalmazó tevékenységét is bemutatom az általuk közzétett eltávolított tartalmakról szóló statisztikák alapján.
Felhívom a figyelmet annak a veszélyére, hogy a kvázi-jogalkotó és a kvázi-jogalkalmazó te-vékenység egy magánvállalat kezében összpontosul, amely önkényességhez és a jogsértő álla-pot fenntartásához vezethet, vagy éppen a szólásszabadság túlkorlátozásához. Kitérek az on-line gyűlöletbeszéd problematikájának megoldási lehetőségeire, így a nemzeti és nemzetközi szabályozás megvalósíthatóságára, egy nemzetközi független hatóság felállíthatóságára, és a társadalom és az egyén felelősségének felhívhatóságára.
Az eltérő szabályozási módszerek szempontrendszereit figyelembe véve megállapítom, hogy ezek a különbözőségek nem iktathatóak ki, de a társszabályozás és egy nemzetközi hatóság felállításával a két szemlélet közelíthető egymáshoz, ezzel megoldva a gyűlölködő tartalmak jelenleg felmerülő eltávolítási nehézségeit.
Szabó Patrik
Ismerős idegen: az alkotmánypreambulumok dogmatikai és normatív perspektíváiról, különös tekintettel a Nemzeti Hitvallásra
Magyarország Alaptörvényének preambuluma, a Nemzeti Hitvallás a hazai alkotmánytörténet számára ismert formában, mégis rendkívül újszerű módon jelenik meg. A gyakran historizáló Alaptörvény a történeti hagyományokat folytatva tartalmaz ünnepélyes előbeszédet, amely a közjogi tradíciótól eltérően önálló; Nemzeti Hitvallás (továbbiakban: Hitvallás) névvel, autonóm szerkezeti egységként kap helyet az alkotmányban.
Nemcsak nevének, hanem tartalmának, terjedelmének és a vele elválaszthatatlan kapcsolatban álló, a történeti alkotmány vívmányait szintén nevesítő R) cikk (3) bekezdésének köszönhetően a Hitvallás az Alaptörvény egyik leghevesebb vitákat kiváltó újdonságának bizonyult. Ennek köszönhetően interdiszciplináris vita alakult ki, és a közéleti valamint az alkotmányjogi diskurzusban egyaránt rendkívül eltérő, sok esetben egymással szöges ellentétben álló álláspontok fogalmazódtak meg.
Dolgozatomban ezen problémafelvetésekre reflektálva a Hitvallás jogi szerepét, és a benne rejlő értelmezési lehetőségeket vizsgálom. Értekezésem első részében a preambulum dogmatikai fogalmának ismertetését követően e definíció elemeit veszem alaposabban szemügyre, és mutatom be, hogy azok a Hitvallásban miként jelennek meg. Ezután arra, a jogirodalomban gyakran felvetett kérdésre keresem a választ, hogy a Hitvallás valóban rendelkezik-e normativitással. Ehhez előbb a jogi normativitás egyik lehetséges fogalmát alkotom meg, majd az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlatának legfontosabb részeit
