A Országos Tudományos Diákköri Konferenciához kapcsolódó cikksorozatunkban az ELTE ÁJK döntős dolgozatainak rezüméit osztjuk meg veletek.
A mai összeállításban a következő témákról olvashattok:
Kovács Ákos Tibor: A párbaj története Magyarországon 1867 és 1914 között, különös tekintettel a párbaj társadalmi vonatkozásaira
Czene-Joó Máté: Gerrymandering az Egyesült Államokban
Burai Krisztina: A tolerancia paradoxona
Vági Renátó: Jászi Oszkár populizmusa
Üveges Eszter Anna: Magánszféra kontra közérdek – az előkészítő eljárás alkotmányos aggályai
Bakos Rebeka: Beszámítás a polgári perben
Kovács Ákos Tibor
A párbaj története Magyarországon 1867 és 1914 között, különös tekintettel a párbaj társadalmi vonatkozásaira
Dolgozatom témája a társadalomtörténet és a jogtörténet egyik legizgalmasabb jelensége, a párbaj, mely végigkísérte az emberiség történelmét a középkortól egészen a XX. század közepéig.
Alapvetően a fő kérdés, hogy miért tudott fennmaradni egy olyan vitarendezési mód, mely a büntetőjog azon korszakát idézi, amikor az emberek magánharc útján oldották meg konfliktusaikat. Miért maradt fenn annak ellenére, hogy az uralkodók, valamint később a jogalkotó testületek időről időre szigorú törvényekben tiltották, és igen komoly szankciót helyeztek kilátásba annak, akinek esetleg mégis kedve támadt párbajozni?
Továbbá szintén érdekes, hogy miként alakult át a perdöntő bajvívás mint bizonyítási mód egy, a becsületügyekben kevesek kiváltságaként alkalmazott párharccá. De kik azok a kevesek, akik bármikor fegyveres elégtételt vehettek azon, aki érzetük szerint a becsületükbe gázolt? Erre a kérdésre ad választ a párbajképes társadalom összetételének vizsgálata, mely a dolgozat egyik fő és tudományos nóvumot kínáló része. Egy komplex szempontrendszert alkalmazva a dualizmus társadalomszerkezetének részletes áttekintésével kívánok választ keresni arra, hogy kik és miért alkották a párbajképesek társadalmát.
Dolgozatomban tehát áttekintem a párbajt mint társadalmi jelenséget részletesen feltárva, hogy mely társadalmi osztályokban, illetve miért éppen ott volt szokás a párbaj vívása. Ezek után megvizsgálom a párbaj fogalmát, formáit, valamint a lovagias eljárásról is ejtek néhány szót. Majd végigveszem a párbaj magyarországi szabályozásának történetét, illetve elemzem a párbaj vétségének büntető-dogmatikai vonatkozásait főként a Csemegi-kódex alapján.
Dolgozatom következő részében a magyar országgyűlési képviselők párbajozási szokásait vizsgálom az 1867 és 1914 közötti időszakban, végül a magyarországi párbajellenes mozgalommal, valamint a párbaj megfékezésére tett javaslatokkal és a párbaj utóéletével zárom munkámat. Az általam választott téma jogtörténeti szempontból azért is aktuális, mert éppen 110 évvel ezelőtt, 1908. június 4. és 6. között Budapesten tartották az első nemzetközi párbajellenes kongresszust.
Czene-Joó Máté
Gerrymandering az Egyesült Államokban
A dolgozatomban a gerrymandering problémájának egyik részterületét vizsgálom, a tesztek és sztenderdek kérdését. A tesztek és sztenderdek a körzethatár-módosítások pártalapú torzulásának mértékét hivatottak felmérni, használatukra az újrakörzetesítést végző bizottságokban vagy a bíróságokon kerülhet sor.
A tesztek két fajtáját különböztethetjük meg: a választási eredményeket vizsgálókat és a földrajzi szempontokat elemzőket. A dolgozatomban értékelem a tesztek működését, összevetem a lehetséges hatásaikat, előnyeiket és hátrányaikat, majd zárásként a gerrymandering lehetséges kiküszöbölésének módjait tárgyalom.
Burai Krisztina
A tolerancia paradoxona
Dolgozatomban a politikai toleranciával, annak ellentmondásaival, ezen belül pedig kiemelten Karl Popper A nyitott társadalom és ellenségei című művében bemutatott paradoxonával foglalkozom. Popper mellett olyan gondolkodók fogalmazták meg kezdetben a vallási, majd a politikai türelem lényegét, mint Cicero, Luther, Jean Bodin, Spinoza, Voltaire vagy Rawls.
Úgy vélem, hogy a popperi elmélet bemutatásához szükséges a toleranciáról való gondolkodás előfutárait is megismerni, ezért egy rövid történeti áttekintés keretében ismertetem a legmeghatározóbb műveket.
Ezután bemutatom Popper paradoxonát, majd az elméletére adott kortárs válaszokat, illetve a kortárs toleranciaértelmezést. Napjainkban a tolerancia gyakran a politikai korrektség témakörével kapcsolatban kerül említésre, így fontosnak tartom ennek kapcsán bemutatni a PC mozgalmat és annak aktivista koncepcióit a tolerancia sajátosan modern kontextuális kereteként értelmezve.
Ezután röviden kitérek a gyűlöletbeszéd és szólásszabadság kérdésére, amely kérdéskör véleményem szerint szintén a tolerancia határainak meghúzását szolgálja. Végül bemutatok néhány olyan példát, amely esetekben a tolerancia paradoxon gyakorlati alkalmazhatóságát lehetségesnek tartom. Dolgozatomban tehát arra a kérdésre keresem a választ, hogy vajon kell-e tolerálni, és ha igen, meddig és milyen keretek között, az intoleranciát.
Vági Renátó
Jászi Oszkár populizmusa
A populizmus kutatásoknak mára kiterjedt tudományos irodalma van. Ugyan magának a fogalomnak még nem alakult ki egységes meghatározása, mint ahogyan a különböző populista pártoknak sincs egységes arculata, üzenete, a szakirodalomban kialakultak a legtöbbet hivatkozott fogalommeghatározások.
Az egyik ilyen meghatározás Cas Mudde nevéhez fűződik, aki szerint a populizmus olyan ideológia, ami szerint a társadalom két homogén, egymással szemben álló csoportra osztható, a tiszta népre és a korrupt elitre. Úgy érzem, az ilyen típusú meghatározások nagyon lecsupaszítottak és leegyszerűsítettek, ezért a használatuk önkényessé válhat. Véleményem szerint ennek az az oka többek között, hogy ezek a szerzők egyszerre akarják leírni a gazdasági centrum országainak és a periféria, félperiféria országainak ilyen jellegű mozgalmait. Azonban ez azért sem jó kiindulópont, mert be kell látnunk, hogy pl. egy közép-kelet-európai politikai mozgalomnak másfajta problémákkal kell megküzdenie, mint nyugati társaiknak.
Ehhez nyújt segítséget Kulcsár Kálmán és Jászi Oszkár. Előbbi a magyar jogelmélet, utóbbi a magyar történelem megkerülhetetlen figurája. Kulcsár bevezeti a populista modernizáció fogalmát, aminek lényege, hogy a közép-kelet-európai régióban kibontakoztak olyan alternatív mozgalmak, amelyek a modernizáció belső mintájának kibontakoztatására törekedtek, és nem vetették el a történeti gondolkozást, illetve azt nem használták a modernizációval szembeni védekezésként, hanem a belső feltételekre támaszkodó fejlődés megteremtése érdekében használták.
Szerintük a társadalom fejlődését elsősorban belső tényezőkre kell építeni felhasználva az adott társadalom saját kialakult intézményeit és értékeit. Jászi Oszkár és köre ennek az irányzatnak az első magyarországi képviselői voltak. Elutasították mind a keleti államfejlődést, amit bolsevizmus néven ismerünk, mind a nyugati, kapitalista államfejlődést, és egy belső hagyományokra építő modernizációt tartottak szükségesnek.
Tanulmányomban Jászi írásain keresztül mutatom be a kulcsári populista modernizáció fő jellemzőit. Célom, hogy bemutassam, hogy van itt Kelet-Közép-Európában egy sajátos populista hagyomány, amit érdemes vizsgálni. Emellett, mivel a hagyományos populista irodalomban többnyire negatív színben tüntetik fel a populizmus egészét, másik célom, hogy megmutassam, hogy nem szükségképpen rossz a populizmus, össze lehet kapcsolni azt a modernizációval és a haladással.
Üveges Eszter Anna
Magánszféra kontra közérdek – az előkészítő eljárás alkotmányos aggályai
Dolgozatom középpontjában az előkészítő eljárás alkotmányos aggályai állnak. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény megalkotásához vezető folyamat bemutatását követően részletesen ismertetem az előkészítő eljárás menetét, az eljárás körében alkalmazható leplezett eszközöket és adatszerző tevékenységet, valamint az általuk érintett alapvető jogokat. A magánszférához való jog korlátozásának törvényes kereteit vizsgálva igyekszem kiemelni az előkészítő eljárás jogintézményével kapcsolatban felmerülő alapjogi problémákat.
A szabályozás hiányosságainak pótlására dolgozatom végén keresek lehetséges megoldásokat. Ennek keretében felhívom a figyelmet az előkészítő eljárás ismételt elrendelésének kizárására, hiszen a jelenleg hatályos törvény nem tartalmaz rendelkezéseket erre vonatkozóan.
A bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának körében a bírói ellenőrzés jelenleg lehetőség. Ennek kötelezővé tétele a leplezett eszköz törvényes keretek közötti alkalmazásának nagyobb fokát biztosítaná. A legitim célként megjelölt „közérdek” bizonytalanságára hívom fel a figyelmet, amely alkalmas a közérdek kiüresítésére és önkényes felhívására.
Végül az előkészítő eljárás alá vonható személyi körrel kapcsolatos javaslataimban felhívom a figyelmet arra, hogy a szabályozás meghatározhatatlan körű személlyel szemben teszi lehetővé a leplezett eszközök és adatszerző tevékenység alkalmazását, bűncselekmény gyanúja nélkül.
Bakos Rebeka
Beszámítás a polgári perben
A beszámítás eredendően kizárólag anyagi jogi jogintézmény volt, azt a perjog nem vonta korlátozás alá. A beszámítás kétarcú jogintézményként kezelése az 1952. évi III. törvényt módosító VIII. Pp. novellával bevezetett eljárásjogi korlátokkal indult meg, és odáig jutott, hogy a 2016. évi CXXX. törvény már eljárásjogi jogintézményként tekint rá. Ebben az új szabályozásban a beszámítás megszűnt kizárólag az alperes védekezési eszköze lenni, sokkal inkább önálló igényérvényesítési forma.
Dolgozatomban számba vettem azokat az indokokat, melyek azt igazolják, hogy a beszámítás a viszontkeresethez nagyon hasonló jogintézménnyé vált a perben. A többi anyagi jogi kifogástól eltérően a beszámítást önálló beszámítást tartalmazó iratban kell előterjeszteni, melyre a másik fél ellenkérelemmel válaszol.
Önálló eljárást indító jelleget kölcsönöz neki, hogy akárcsak a keresetnél vizsgálni kell a bíróság joghatóságát, hatáskörét és illetékességét. Továbbá már nincs lehetőség arra, hogy a fél a beszámítható követelését viszontkereset útján érvényesítse, azt mindenképpen beszámítást tartalmazó iratban teheti csak meg.
Ugyan a beszámítás nem eredményez perfüggőséget, de egy ahhoz nagyon hasonló helyzetet igen. Az önálló eljárást megindító kérelem jelleg, és az, hogy a beszámításra a kereset szabályait rendeli alkalmazni a törvény, számos más kérdést is felvet, például elképzelhetővé vált, hogy a bíróság a rendelkező részben döntsön a beszámításról és az is, hogy illetékfizetési kötelezettség kapcsolódjon hozzá.
Az elemzés során arra is kitértem, hogy ezek az új eljárási szabályok hogyan egyeztethetőek össze az eljárásjog az anyagi jogot szolgáló szerepével. Megállapítható, hogy a szabályozás nincs tekintettel arra, hogy a beszámítás teljesítésnek tekintendő, ahogy arra sem, hogy a polgári jog szabályai szerint elévült követelést is be lehet számítani, ezért az elévült követelések perből történő kizárása a követeléssel érvényesíteni kívánt alanyi jog elvesztéséhez vezet.
Végeredményben arra a következtetésre jutottam, hogy az új perjogi szabályozás megsokszorozta a beszámítás anyagi jogi lényegét kizáró korlátokat, az új kereset jellegű szabályozás pedig számos következetlenséget és bizonytalanságot hordoz, ezért az mindenképpen újragondolást igényel.
