Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciához kapcsolódó cikksorozatunkban az ELTE ÁJK döntős dolgozatainak rezüméit osztjuk meg veletek. Az idei évben egyetemünkről összesen húszan jutottak tovább az OTDK Társadalomtudományi Szekciójába. Az országos fordulót április 14. és 16. között rendezi meg a Metropolitan Egyetem, a járványhelyzetre való tekintettel online formában. A szóbeli védésekbe bárki bekapcsolódhat a szervezők honlapján elérhető linkeken keresztül.
A mai napon azoknak az ELTE-s hallgatóknak a rezüméit tesszük közzé, akik április 14-én tartják előadásukat.
Nemzetközi Tanulmányok Tagozat
Lajkó Fanni: Az EU bővítési politikája és a nyugat-balkáni országok perspektívája
Politikatudomány Tagozat
Kiss Róbert Dávid: Eszmény és valóság. A demokráciaelmélet deskriptív és normatív elemeinek egyensúlyáról
László Tamás: A miniszterelnök pártelnöki szelekciója az Egyesült Királyságban
Mester Bálint Bendegúz: Az Európai Unió Demokratikus Legitimitása
Milbacher Dániel: A nép uralmán túl
Perczel Mária Magdaléna: Hatáskörmegosztás a brazil szövetségi államszervezeten belül: a koronavírus által sújtott favelák problémája
Tóth Máté Gergely: „Besorolhatatlan” populizmus – Az Öt Csillag Mozgalom ideológiája
Tóth-Kaszás Bálint: Politikai pártok és polarizáció az Egyesült Államokban
Az egyes tagozatokba az itt található linkeken keresztül lehet becsatlakozni.
Lajkó Fanni: Az EU bővítési politikája és a nyugat-balkáni országok perspektívája
Dolgozatom fő célja egy olyan átfogó kép adása az olvasó számára, amiben végigkísérhető az elmélet gyakorlatba való implementálása. Ennek eléréséhez egy különleges struktúrát kellett kialakítanom, aminek az eredményeként a dolgozatom két alappilléren nyugszik. Az első részben az Európai Unió bővítési politikájára vonatkozó jogalapot ismertetem, ami által átlátható, hogy milyen jogi keretei voltak és vannak jelenleg is az uniónak, amik lehetővé teszik határainak kiterjesztését. Ezenfelül a bővítéssel járó előnyöket és hátrányokat is bemutatom, így az első pillér magára az Európai Unióra fókuszál. A második részben áttérek a Nyugat- Balkán uniós integrációs folyamatainak vizsgálatára, hiszen az unió számára régóta kiemelt cél a hat állam bevonása. Itt már nem csak a jogi aspektusait vizsgálom a csatlakozási lehetőségeiknek, hanem a téma társadalmi, gazdasági és politikai perspektíváit is áttekintem. Ezzel a második pillér már inkább magára a Nyugat-Balkánra összpontosít, ami ötvöződik az első pillér elemeivel.
Ennek az eléréséhez szükség volt az unió bővítési politikájához kapcsolódó releváns szakirodalmat, a jogszabályokat, azok végrehajtását és kimenetelét megvizsgálni, mind általánosságban, mind az érintett országok tekintetében. Ezen kívül uniós ajánlások, kommunikációk, következtetések elemzését végeztem, amik szintén hozzájárulnak a két oldal kapcsolataihoz. Emellett a nyugat-balkáni térség országainak egyenkénti vizsgálatában fontos szerepe volt az olyan uniós stratégiák tanulmányozásának, amik az EU-val való integrációs kapcsolataikat meghatározzák. A dolgozatomban ezáltal sikerült egy olyan anyagot áttekintenem, amivel sokan foglalkoznak ugyan, de a folyamatok gyors zajlása miatt gyakran történnek változások, így jelen esetben olyan naprakész információkkal tudok szolgálni, amik a Nyugat-Balkán integrálásának legfrissebb végkifejleteit tartalmazzák.
Kiss Róbert Dávid: Eszmény és valóság. A demokráciaelmélet deskriptív és normatív elemeinek egyensúlyáról
Az eszmény és valóság című írásban bemutatom, hogy a demokráciával kapcsolatban megfogalmazott kritikákat és a demokrácia válságának jelenségét nem tekinthetjük megalapozottnak. A kiindulási pont a demokráciadefiníció és a belőle fakadó elvárások közti szoros összefüggés: értelemszerűen elmondhatjuk, hogy a demokrácia definíciótól függenek a vele kapcsolatos elvárások, ezáltal a megfogalmazott kritikák is.
A bevezetőmben ismertetem a politikatudomány írásainak jelenlegi álláspontját a demokráciával kapcsolatosan, ahol kitűnik, hogy nincs konszenzus a kutatók között. Fukuyama és a 90’-es években mások is a demokrácia, mint paradigma győzelmét hirdették, azonban ezt mára rengeteg tudós igyekezett kétségbe vonni. Egyrészről a demokráciával kapcsolatos kritikákat hangoztatva, másrészről a demokrácia válságát jelezve.
A dolgozatomban igyekszem a demokráciával kapcsolatos kritikákat visszaverni és a válságát pedig kétségbe vonni, méghozzá úgy, hogy azt állítom, a kritikusok nem a megfelelő demokrácia-definícióból indultak ki. Úgy vélem, az elvárások és kritikák megfogalmazására nem alkalmas más csak a demokrácia alapelmélete. Sartori szerint a többi elmélet csupán alelméletnek tekinthető, mivel az alkotók számos „csapdába” léptek bele a definiálási kísérlet során. Az alapelmélet pedig azért alkalmas egy ilyen vizsgálódáshoz, mert meg van benne a deskriptív és normatív elemek egyensúlya.
Körösényi három elitista elméletet bemutató írásának segítségével rávilágítok, hogy a demokrácia – még egy válfajába tartozó – elméletei között is milyen hatalmas különbségek vannak, és az egyes elméletek kiindulásként való használata mennyiben más irányba vinné a kutatásunkat.
Ismertetek két munkát, melyeknél a következtetések többnyire mind helytállóak voltak, de a kiindulásként választott demokrácia definíció tévútra terelte az okfejtéseket. Ilyen Lafont írása, mely szerint az USA többé nem demokrácia, hanem oligharchia, a másik pedig Brennan könyve, ami a demokrácia súlyos és megoldandó hibájának tartja a választói inkompetenciát.
Majd a demokrácia válságának tüneteiként aposztrofált jelenségeket vetem alá vizsgálatnak, mely során megállapítom, hogy a legtöbb nem feltétlenül utalhat a demokrácia válságára. Ezt többnyire a hamis demokráciaképből való kiindulással és a kifogásolható módszertannal igazolom.
A dolgozat fő eredménye, hogy beigazolódott, a demokráciával szemben megfogalmazott kritikák és a válság jelenség nem megalapozottak, méghozzá a megfelelő demokráciakép-választás elmulasztása miatt.
László Tamás: A miniszterelnök pártelnöki szelekciója az Egyesült Királyságban
A parlamentáris kormányformával rendelkező demokráciákban a miniszterelnök személyéről közvetett módon a népszuverenitás elvén alapuló választáson születik döntés, vagyis a legerősebb pozíciókat megszerző párt jelöltje töltheti be a tisztséget. A politikatudományi kutatások azonban ritkán fordítanak figyelmet arra, hogy a pártok a saját maguk alkotta belső szabályaik szerint előzetesen szelektálják a későbbi miniszterelnököket, ezáltal a parlamenti választások csupán azt határozzák meg, hogy melyik párt által állított jelölt foglalhatja el a kormányfői széket. A végrehajtó hatalmi ág élén álló személy kiválasztása szempontjából tehát a jelöltek pártjukon belüli szelekciója legalább annyira fontos, mint a demokratikus választás.
Dolgozatomban az alapfogalmak tisztázását követően megvizsgálom a második világháború óta az Egyesült Királyság miniszterelnökeit kizárólagosan adó két párt, a Konzervatív Párt és a Munkáspárt pártelnöki szelekcióra vonatkozó szabályozásait, illetve azok alakulását 1945-től napjainkig, kiemelt figyelmet fordítva a vezetőválasztási metódusok változásaiban felsejlő tendenciákra. Ezután a pártok vezetőválasztásai során az utolsó fordulóba jutott jelöltek szociológiai karaktere és a szelekciós folyamat szabályozásában bekövetkezett változások egymáshoz fűződő viszonyát tekintem át. Végül az elmúlt 75 év brit miniszterelnökeit a pártelnöki szelekció és a kormányfői tisztség elnyerésének összefüggései fényében vizsgálom.
A kutatás eredményeit tekintve kiemelendő annak feltárása, hogy a pártok vezetőválasztási metódusainak reformjaiban következetesen felfedezhető a demokratizáció mintázata, vagyis a párttagok egyre szélesebb körének a szelekció folyamatába történő bevonása. Mi több, a pártok versenyképességük növelésének eszközeként tekintenek a pártelnök-választási folyamat inkluzívabbá tételére. Dolgozatom megállapítja továbbá, hogy a szelekciós metódusok reformjai elsősorban nem a kiválasztott jelöltek szociológiai karakterében, hanem a pártok belső hatalmi viszonyaiban idéznek elő változást. A miniszterelnökök pártelnöki szelekciójának vizsgálata eredményeként a kutatás két alapvető utat különböztet meg, amelyeken haladva a pártelnöki tisztség a miniszterelnöki hivatal előszobájaként szolgálhat. Végül a dolgozat záró fejezete arra vonatkozó következtetéseket fogalmaz meg, hogy a pártoknak milyen módon célszerű vezetőt választaniuk annak érdekében, hogy versenyképességüket maximalizálják.
Mester Bálint Bendegúz: Az Európai Unió Demokratikus Legitimitása
Az Európai Unió demokratikus legitimitása körüli kérdések megvitatása, – ha nem is ezen fogalom használatával – része a mindennapi politikai diskurzusnak. Az Európai Unió tevékenységének értékelése s a lehetséges fejlődési utak felvázolása napjainkban az euroszkeptikus csoportok erősödése, a Brexit és a nemzetközi erőviszonyok változása következtében talán fontosabb, mint az elmúlt évtized folyamán bármikor. Dolgozatomban, az input, a throughput és az output legitimitás fogalmai által felállított szempontrendszeren keresztül megalkotom a demokratikus legitimitás fogalmát, megvizsgálom az uniós intézményrendszer és döntéshozatal legitimitását, valamint az európai társadalmi közeg jellemzőit, melyek behatárolják az Unió lehetséges fejlődési irányait. Az egyes intézmények s területek elemzése során igyekszem rámutatni a legégetőbb hiányosságokra, valamint a legkiemelkedőbb erényekre. Célom továbbá a vizsgált területeken reális, megvalósítható fejlődési javaslatokkal élni.
Milbacher Dániel: A nép uralmán túl
A dolgozat kísérletet tesz arra, hogy a demokrácia vizsgálatok számára egy másfajta szempontot mutasson. E szempont a társadalom autonómiájának elemzését helyezi a középpontba. Először, a dolgozat meghatározza azt, hogy mit tekint a demokrácia szükségszerű értelmezésének. Ehhez összefoglalja az elitista demokrácia elméletét különös tekintettel a felhatalmazáselméletre. Ezt követően meghatározza, hogy miért nem lehetnek alkalmasak a mainstream demokrácia megközelítések a demokrácia pontos vizsgálatára. Ennek keretében kifejti a mérhető demokráciával kapcsolatos aggályait, a liberális demokrácia kiritkáját, és a hibrid rezsim irodalmak problematikáját. Másodszor, a társadalomelmélet irodalmának segítségével igyekszik meghatározni a társadalom autonómiájának fogalmát. Kifejti ennek vizsgálati módszertanát, amely a mezők elemzéséhez hasonlatos. Harmadszor, meghatározza a politika és a hatalom dolgozatban használt fogalmát, majd rátér a magyar rendszerre. A magyar rendszer kapcsán leírja a politika autonómiájától a politika primátusáig vezető utat ezzel megteremtve a vizsgálati módszer kontextusát, ehhez hozzákapcsolja a legújabb kutatási irányt, a plebiszciter vezérdemokrácia megközelítést. Ezt követően kifejti azt a megközelítési módot, amely keretet ad a társadalom autonómiájának vizsgálatához. Negyedszer, egy rövid példán keresztül bemutatja a módszertan használatát úgy, hogy a kortárs magyar irodalmi mező egy mozzanatát elemzi. Ezen az elemzésen keresztül ismerteti, hogy miért fontos e módszer alkalmazása a demokráciák vizsgálatánál. Kifejti, hogy e másfajta megközelítéssel minden rezsimet önmagában, önmagához képest lehet vizsgálni, és így nem kell összehasonlításokba és ideálokba kapaszkodni ahhoz, hogy egy adott rendszer demokratikusságának alapvetéseit meg lehessen vizsgálni. E másfajta megközelítés egy olyan eszközt adhat a kutatók kezébe, amely segíthet egy másik kontextusba helyezni a demokrácia vizsgálatokat, és feloldani azokat az ellentéteket, amelyek nehezítik a kutatást, és folyamatos vitákat generálnak.
Perczel Mária Magdaléna: Hatáskörmegosztás a brazil szövetségi államszervezeten belül: a koronavírus által sújtott favelák problémája
Kutatásom során a hatáskörmegosztás kérdését vizsgáltam meg a koronavírus által sújtott brazil szövetségi államban, főképp a favelák, azaz a nyomornegyedek szempontjából. Az ott élők, életkörülményeikből fakadóan, különösen kiszolgáltatott réteget jelentenek a vírus szempontjából. Az őket segítő intézkedéseket csupán több hónappal a vírus megjelenését követően hozták meg. Brazília a jelenlegi adatok szerint a világon a harmadik legfertőzöttebb ország, ezért is indokolt az ottani helyzet vizsgálata.
Az institucionalista megközelítést alkalmazva vizsgáltam az államot. Ehhez forrásként az írott jog szolgált, mint a brazil alkotmány, valamint a legfelsőbb bíróság egy döntése. Emellett nemzetközi és brazil szakirodalomra támaszkodtam, s a politikai és társadalmi háttér kibontására törekedtem.
Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy egy terjedelmes, népes, gazdaságilag megosztott szövetségi államban a járvány problémájának kezelése során a decentralizált föderalizmusnak megfelelő helyi szintű döntések, illetve intézkedések meghozatalára van szükség, vagy inkább a centralizáció elvének dominanciája segít?
Elsőként a brazil szövetségi államszervezet alapelveit és történetét vizsgálom meg, aminek során Brazíliát összehasonlítom az USA szövetségi rendszerével. Ezzel kitűnnek a brazil sajátosságok, mint például a szövetségi államnak az USA-hoz képest eltérő kialakulása, amiből fakadóan a brazil példa esetében nem beszélhetünk szuverén tagállamokról, azok csak autonómiával bírnak. A kutatás azt is szemlélteti, hogy ez az autonómia is erősen korlátozott. Továbbá fényt derített arra is, hogy formálisan hiába decentralizált föderáció Brazília, valójában az ország erősen centralizált.
Ezt követően ismertetem a vírus okozta brazil helyzetet. A fókuszban a hatáskörök megosztásának kérdése áll, amely során a Legfelsőbb Bíróság döntésével elismerte a szubnacionális szintek megosztott hatáskörét és autonómiáját az egészségügyi ellátás területén. Ezáltal a döntés tisztázta, hogy az elnök törekvései ellenére a járvánnyal kapcsolatos intézkedések nem vonhatók kizárólag az unió hatáskörébe.
A döntés mellett szóló érvek a decentralizáció előnyeit rajzolják ki, miszerint a helyi sajátosságok figyelembevételéhez – amely a favelák esetében fontos – a helyi szervek döntései szükségesek. Azonban Brazíliában az erős centralizáltság és a korlátozott autonómia nem teszi lehetővé a helyi szervek hatékony feladatellátását. Ez vezethetett a favelák helyzetének figyelmen kívül hagyásához.
Tóth Máté Gergely: „Besorolhatatlan” populizmus – Az Öt Csillag Mozgalom ideológiája
Az Öt Csillag Mozgalom üstökösként jelent meg és vált egy évtized alatt az olasz politika meghatározó szereplőjévé. Habár a populizmus eltérő elméleteit valló szerzők és a „korszellem” sikereit régóta figyelemmel kísérő elemzések egyaránt populistaként határozzák meg a mozgalmat, ezen túlmenően kevés konszenzus övezi annak ideológiai besorolását. A dolgozatom célja az önmagát poszt-ideologikus formációként meghatározó Öt Csillag Mozgalom, mint a kortárs populizmus egy paradigmatikus képviselőjének bemutatása, reflektálva a politikatudományi szempontból precíz elnevezés problémájára. Ennek során elsősorban esettanulmányokra támaszkodva, komparatív módszerrel igyekszem megkülönböztetni a mozgalmat a populizmus más prominenseitől, valamint a szakirodalom tükrében értelmezem azokat a fogalmakat, amelyek a mozgalom definiálására tett kísérlet alapjául szolgálhatnak.
Kiindulópontként a populizmust vékony-központú ideológiaként meghatározó elméletek alapján vázolok fel egy olyan lehetséges tipológiát, amely a tartalmi kiegészítés kivitelezése szerint csoportosít európai populista pártokat, és amely tekintetében az Öt Csillag Mozgalom szinte egyedüli precedensként szolgál.
A mozgalom politikájának részletezése során azokat az aspektusokat veszem sorra, amelyek részben a besorolhatatlan jelzőt indukáló tényezőként, részben annak eredményeként értelmezhetőek. Ennek megfelelően kitérek a mozgalom önmeghatározására, szervezeti dinamikájára és politikai szövetségeseire. A mozgalom identitása szempontjából meghatározó tartalmi elemeket a jellemzően jobb-, illetve baloldali populistáknak tulajdonított koncepciók relációjában igyekszem értelmezni, különös tekintettel azokra az elemekre, amelyek az európai populista pártokat bal-jobb viszonylatban egyaránt, konszenzusosan is jellemzik.
A gyakran felmerülő gyűjtőpárti kategóriát annak eredeti definíciójából kiindulva, míg a populizmus centrista variánsát a cseh ANO aktuális precedensén keresztül hasonlítom össze a mozgalom jellemvonásaival. Végül a politikai szinkretizmus fogalmának kibontása során javaslatot teszek az Öt Csillag Mozgalom komprehenzív megnevezésére.
Tóth-Kaszás Bálint: Politikai pártok és polarizáció az Egyesült Államokban
Az Egyesült Államok jelenlegi politikai rendszerét vizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy a politikai polarizáció nemcsak a pártpolitika, hanem a teljes politikai, -társadalmi rendszert is áthatja és egyre inkább meghatározza, amely folyamat elsőszámú „felelősei”, vizsgálódásom alapján, az Egyesült Államok politikai rendszerét a kezdetektől uraló Demokrata, illetve Republikánus Párt. Az okokat kutatva diplomamunkám során arra keresem a választ, hogy milyen okokra vezethető vissza az előbb említett két párt növekvő ellenségeskedése, polarizálódása, milyen folyamatok, változások és szereplők hatottak rájuk és befolyásolták politikai arculatukat. A pártok mellett, az azokkal szoros összefüggésben és kölcsönhatásban lévő társadalmi állapotokat is bemutatom, természetesen azok polarizációs vonatkozását vizsgálva. Szakdolgozatom lezárásában pedig a pártos polarizáció következményeit ismertetem, levonva a szükséges konzekvenciákat.
Sok sikert kívánunk a versenyzőknek!
