Eredményesen zajlott le az ELSA Hungary által szervezett Alternatív Vitarendezési verseny a Közjegyzők Házában május 7-én. Az esemény szóbeli fordulójába továbbjutott tizenöt versenyző két fős csapatokban, illetve mediátor kategóriában tette magát próbára a konszenzusos megoldás kialakítása érdekében.
Zsűri tagjai dr. Szilágyi András, dr. Németh Zoltán, dr. Hegedűs Ákos, dr. Dudák Dorottya, dr. Soós Ágnes, dr. Gulás Judit, dr. Parti Mónika voltak.
A következőkben a verseny nyertes csapatának két tagjával Regős Luca Viktóriával, Takács Fanni Bernadettel, valamint a legjobb mediátornak bizonyult Pálfi Márk Szabolccsal beszélgettünk.
Jurátus: Hogyan készültél fel versenyre? Volt valamilyen hasznos technika, vagy módszertan, amit alkalmaztál?
Regős Luca Viktóra: Igyekeztem szakcikkeket olvasni, kiemelten az iparjogvédelem, a védjegyjog, a szerzői jog témáiban, valamint a hitelkonstrukciók kapcsán többek között az MNB állásfoglalásait is kutattam. Az ismeretségi körömben pedig olyan emberekkel beszélgettem, akik a gazdasági területen jártasabbak nálam. A felkészülésemet segítette az is, hogy egy egyetemi kurzus keretében már megismerkedhettem a mediációval és az alternatív vitarendezéssel, és volt lehetőségem pár mediációs ülésre is beülni, mint megfigyelő, ezért volt már egy elképzelésem arról, hogy ennek a fajta vitarendezésnek mi a célja.
Pálfi Márk Szabolcs: Elvégeztem egy „Bevezetés a mediációba” megnevezésű egyetemi kurzust, amelyet Herke-Fábos Katalin Tanárnő tartott. Az említett kurzus ismertette meg velem a mediációt, illetve ennek keretén belül hallottam a versenyről is. A jelentkezésemet követően a tanárnő egyaránt felkészített, bátorított, illetve mentorált.
Takács Fanni Bernadett: Jelentősen megkönnyítette a felkészülésünket az ELSA által szervezett versenyfelkészítő alkalom, valamint az Inzelt Éva Tanárnő által megtartott egyetemi kurzus.
Jurátus: Milyen élmény volt számodra a verseny?
R. Luca: Korábban több versenyen vettem már részt mind a gimnáziumi, mind az egyetemi éveim alatt és bár az utóbbi időben leginkább szervezőként tevékenykedtem. Jó érzéssel töltött el, hogy újra a versenyzői oldalon állok, és nem nekem kell azon aggódnom, hogy minden rendben menjen. Tetszett, hogy magas színvonalú volt a szervezés. Az időkereteket kiválóan tartották a szervezők.
P. Márk: Elsőévesként oly sok országos, vagy egyáltalán joggal kapcsolatos versenyen nem vettem részt, azonban számos képzőművészeti versenyen indultam, de azok teljesen más jellegűek, aligha kellett szóban megnyilvánulni. Számomra abszolút az első valódi megmérettetés volt. Hogy őszinte legyek, bár elmondhatatlanul élveztem, kellőképp izgultam is. Mindenképp kiemelném a helyszínválasztást, elvégre a versenyhez nagyon méltó, gyönyörű épület adott otthont az eseménynek. Az itt átélt élmények megerősítettek abban, hogy a jövőben több hasonló versenyre látogassak el, illetve szándékomban áll jövőre is versenyzőként esetleg mentorként visszatérni.
T. Fanni: Korábban soha semmilyen egyetemi versenyen nem vettem részt, az egyetlen célom az volt, hogy jól érezzem magam, tapasztalatot gyűjtsek, na meg persze, azért nyerni sem lenne rossz. Azt kell mondanom, hogy nagyon jó élmény volt! De annyira jó, hogy több egyetemi versenyt meg sem kísérlek, ennél jobb élményem úgysem lesz.
Jurátus: A verseny során mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást?
R. Luca: Talán a fordulók közötti várakozást tudnám kiemelni. Nem mondom, hogy túlzottan izgultunk, de az, hogy várni kellett másfél órát, az némileg megterhelőnek bizonyult.
P. Márk: Azt hiszem az, hogy képes legyek tartalékolni az energiáimat és elérjem, hogy végig kitartson azokra a helyzetekre, amikor valóban szükség is van rá.
T. Fanni: Számomra az volt a kihívás, hogy az „aktatáskás” jogász környezetben kellett ezt a napot végigcsinálni. Személyiségemből fakadóan nyitott és mosolygós típus vagyok, éppen ezért nem volt feltétlenül egyszerű felvenni a tárgyalási attitűdöt.
Jurátus: Melyik korábbi tapasztalatodat tudtad leginkább kamatoztatni a sikeres szereplés érdekében?
R. Luca: Én azt tapasztalom, hogy aki nem rutinos versenyző, az hajlamos arra, hogy „túlizgulja” magát, így a korábbi tapasztalataimnak hála úgy éreztem, hogy jól tudtam kezelni a stresszhelyzeteket és tudtam fókuszálni helyettük arra, hogy mi ketten minden tőlünk telhetőt megtegyünk majd a fordulókon.
P. Márk: Több alkalommal vettem részt szavalóversenyeken, illetve énekversenyeken is. Igyekeztem rendszeresen szerepet vállalni évzárókon, évnyitókban. Azt gondolom, hogy a közszereplés eredményesen készített fel arra, hogy merjek mások előtt beszélni és világosan, transzparensen legyek képes megosztani a véleményemet.
Jurátus: Mely készségek bizonyultak a leghasznosabbnak a megmérettetés során?
R. Luca: Szerintem nem elhanyagolható, amennyiben valaki a mediációval, mint békítő eszközzel már a versenyt megelőzően foglalkozott. Vagy csak átgondolta, hogy bizonyos megfogalmazások a másik félből milyen hatásokat, reakciókat válthatnak ki, és mindezeket figyelembe véve képes asszertív módon kifejezni magát – tehát a tudatosabb kommunikáció szerintem általánosságban is egy elengedhetetlen készség ezen a területen ahhoz, hogy sikeres lehessen benne valaki. Ugyanígy szükséges szerintem – jóllehet ez inkább egy személyiségvonás mintsem készség – a nyitottság mások felé, és a rugalmasság.
T. Fanni: A legfontosabb a magabiztosság. Persze nem az a fajta magabiztosság, amikor tudásunkban vagyunk biztosak, hanem a mi saját személyünkben, a saját lelkünkben. Ezen felül pedig elhagyhatatlan a szemtelenség. Tudniillik, ha valaki jól akar vitázni, ahhoz véleményem szerint az kell, hogy igenis legyen szemtelen.
Melyik taktika működőképesebb, ha mindenáron konszenzust keresünk, vagy ha kizárólag a győzelemre koncentrálunk? Melyiket alkalmaztátok?
R. Luca: Fanni és én megállapodtunk több közös jelben, amelyeket ha hasznátlunk, tudtuk, hogy a másiknak például mondanivalója van vagy nem ért egyet a másik oldalon elhangzottakkal. Természetesen kommunikáltunk papíron is, mindez megkönnyítette azt, hogy egymásra is ráhangolódjunk. Ugyanakkor a mediációnak, egy kardinális eleme az, hogy igyekezzünk egy kicsit a saját követeléseinkből is engedni, de azért tartsuk meg azokat a határokat, amikből nem engedünk. Mi ezt tartottuk szem előtt.
P. Márk: Próbáltam végig pártatlan maradni, objektíven figyelni az érvelést. Az egyik főszabály abszolút az volt részemről, hogy mindenképpen kicsikarjak egy konszenzusos megállapodást a felek között. Sikerrel is jártam.
T. Fanni: Úgy gondolkodtunk, hogy mivel mi vagyunk a panaszos felek, ezért soha nem fogjuk kimondani, hogy „egyezség”. Ugyan nyitottak vagyunk rá, és ezt hangsúlyozzuk, de nem nekünk kell kezdeményezni, mert az megalkuvás lenne.
Mi a tanulság, amit magaddal viszel a versenyről?
R. Luca: Azok a versenyek, amelyekbe nem teszünk be akkora nagy erőbefektetést, időnként sokkal jobban “megtérülnek” a helyezéseket illetően, mint mondjuk azok, amelyekre az ember egy fél-egy éven keresztül hatalmas intenzitással készül, mert egészen másfajta elvárásokat támasztunk magunkkal és a saját teljesítményünkkel szemben. Hiszen meglehet, hogy sokat tanulunk a felkészülés során, de nem biztos, hogy azon az adott egy versenynapon majd a legjobbat tudjuk kihozni magunkból.
P. Márk: Olykor ki kell mozdulnom a komfortzónámból. Eredetileg nem akartam jelentkezni a versenyre, mert elsőéves vagyok. Azt hittem, hogy nincs elegendő tudásom, de megtanultam, hogy próbálkozni kell, és mindenképpen érdemes egy ilyen versenyekre elmenni. Rengeteg értékes embert is megismerhettem. Egy tanulságos élmény volt és sok ismerettel gazdagodhattam.
T. Fanni: Azt tudom csak elmondani, hogy a verseny megerősített abban, hogy a személyiségem, akárcsak a kiállásom úgy jó, ahogy van és hogy még mindig rá tudok tukmálni bárkit egy edénykészlet megvásárlására.
Kinek ajánlanád a versenyt?
R. Luca: Mindenkinek, hiszen – amellett, hogy jogi érvekkel is színesíthettük az érvelésünket – a verseny egy gazdasági mediáció. Általánosságban mézve, a mediáció alkalmas arra, hogy megtanítsa az embereket arra, hogy mindenféle relációban próbálják meg kezelni a konfliktusaikat úgy, hogy kissé eltávolodnak a problémától és objektíven szemlélik azt. Ez szerintem hosszútávon össztársadalmi szinten is kifizetődő lenne.
P. Márk: Azoknak ajánlom, akik hisznek az alternatív vitarendezésben. Jómagam egy életre megszerettem és azonnal éreztem, hogy majd diploma után is ezzel szeretnék foglalkozni.
T. Fanni: Azoknak, akik nem szeretnének párbeszédversenyre menni. Elvégre azokból egy évben szinte végtelen mennyiségű elérhető, addig mediációs versenyből nincsen töménytelen választék. Itt súlya van annak, hogy megoldjuk a problémát, nem az ellenfél merev keretek közötti ledominálásáról szól. Nem a múltra koncentrálunk, mint a peres eljárásokban, hiszen az csak egy eszköz. Nekünk az számít, hogy mi lesz a jövőben. Egy olyan jövőben, amelyet alakítunk ki oly módon, hogy az mindkét félnek a legkedvezőbb legyen.
Az esemény főszervezője, Lénárd Adrienn is interjút adott számunkra.
Jurátus: Mely szervezetekkel működött együtt az ELSA?
Lénárd Adrienn: A Magyar Országos Közjegyzői Kamara biztosította a helyszínt, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara pedig a szakmai segítségnyújtást facilitálta.
Jurátus: Az ELSA Hungary számára miért kiemelkedő az esemény?
L. Adrienn: A verseny megszervezése öt éve napirenden van, azonban most sikerült megvalósítani. Azt külön sikerként élem meg, hogy a versenyzőktől – már csak létszámukat tekintve is – ilyen megkülönböztetett figyelemben részesültünk és ilyen magas színvonalon sikerült megszervezni. A legelső versenyünk még 2017-ben, az ELTE egyik kistermében, az alagsorban zajlott le, most pedig már itt lehetünk. Azt hiszem ez jól mutatja az ELSA fejlődését.
Jurátus: Mi volt a legnagyobb kihívás a szervezés során?
L. Adrienn: Kétségtelenül a kommunikáció. Bizonyos generációs különbségek végett a munka lassabban haladt. Gondolok itt például, arra, hogy jómagam igyekeztem e-mailben, felhőalapú technológia alkalmazásával intézni a szervezési folyamatokat, a másik két azonban fél a telefonos, illetve személyes megbeszéléseket preferálta.
Jurátus: A jövőre nézve mik az ELSA tervei a versennyel kapcsolatban?
L. Adrienn: Hagyományteremtő jelleggel ismételten meg kívánjuk hirdetni jövőre és azt követően minden évben. Már bejelentkeztek későbbi támogató jelöltek, illetve szakmai segítségek, így már csak rájuk való tekintettel is kötelességemnek érzem, hogy ismételten felügyeljem az esemény megszervezését.
Köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk!
