A Mi Hazánk Mozgalom munkaügyi kabinetének elnöke szerint nem kizárt, hogy pártja kétszámjegyű eredményt érjen el áprilisban. Lantos János szerint gazdaságpolitikai irányváltásra lenne szükség, a munkaközvetítő cégek pedig modernkori rabszolgakereskedők. Milyen országokat tekint követendő példának a radikális párt? Van e nagymértékű migráció Magyarországon? Interjú a Mi Hazánk Mozgalom esztergomi képviselőjelöltjével.
Az utóbbi időben nagy vihart kavart a gödi akkumulátorgyár esete. A Mi Hazánk ezzel kapcsolatba egyszer ki is vonult az üzemhez. Önök akkor azt mondták, hogy fel kell számolni a Samsung-gyárat és az összes akkumulátorgyárat az országba. Ez kicsit nem túlzó? Azért, mert a gödi Samsung-gyárban esetleg történtek visszaélések, nem feltétlen szegte meg az összes akkumulátorgyár a rá vonatkozó törvényeket.
Kicsit összetettebb dolog. Nyilván a Mi Hazánk nem csak akkor foglalkozott például a gödi Samsung-gyárral, amikor az a felháborító dokumentum nyilvánosságra került. Akkor egyébként Dúró Dóra és Dr. Apáti István a Bűnvadászok segítségével zárták le a bejáratot, nyilvánvalóan ez egy figyelemfelhívó akció volt. A Samsung-gyár esetét némileg érdemes a többi akkumulátorgyártól elválasztani, bár csak ebben az ügyben. Korábban bírságolták már a gyárat, néhány tízmillió forintos bírságot szabtak ki az egészségkárosító folyamatok miatt, egy ilyen globális nagy multinak ez annyi, mintha én elővennék ötven forintot, tehát ezt röhögve kifizetik. Ezért mondtuk azt, hogy most már olyan szankcióra van szükség, amiket komolyan is vesznek, tehát azonnal be kell zárni a gödi akkumulátorgyárat. Jogosan merül fel a kérdés és fel is merült, hogy ha a gödi Samsung-gyár bezár, akkor mi lesz az ott dolgozókkal. Nekünk erre az a javaslatunk, hogy egyrészt súlyos kártalanításokat fizessen a Samsung az egészségkárosító folyamatoknak kitett dolgozóknak, illetve amíg nem helyezkednek el máshol, továbbra is biztosítsa a havi jövedelmüket, és a munkahelykeresésében a kormánynak, mint kvázi bűnrészesnek segítségre is kell lennie a magyar munkavállalóknak. Ez a gödi Samsung-gyár esete. Hogyha a többi akkumulátorgyárat nézzük, ott onnan kell kiindulni, hogy alapvetően az a fajta gazdaságpolitika rossz, amely kizárólag a globális multik támogatására épül. Korábban, mondjuk még négy-öt évvel ezelőttig azt láttuk, hogy ez elsősorban a német autógyárakat jelenti, de a kormány ezt kiegészítette egy keleti irányba való függőséggel. Ezzel valójában nem a függőségünket lazította, hanem két irányba növelte Magyarország gazdaságának kitettségét. Nyilván egyik napról a másikra ostobaság lenne bezárni ezeket a gyárakat, amíg nincsenek más munkahelyek, de réges-rég el kellett volna indulni a gazdaságpolitikai irányváltásnak a folyamatán, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozásokat kezdje el támogatni a kormány. Nem azt mondjuk, hogy egy multi se jöjjön ide, viszont a fókusz nem itt kellene, hogy legyen, hanem annál a magyar KKV-szektornál, amelyik még mindig a munkahelyek 72 %-át adja. 2010-ben még az egy jó stratégia volt a kormány részéről, hogy elsősorban a munkahelyteremtést ösztönözte, mert nagy volt a munkanélküliség a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok utolsó éveiben. Már akkor sem volt jó irány, hogy a globális nagytőkét támogatták, de az még egy elfogadható érv volt a Fidesz részéről, hogy a munkahelyteremtést ösztönözni kell. Viszont 2015-2016 környékén már látszódott az, hogy ha ez így megy tovább, az munkaerőhiányt fog okozni, tehát itt kellett volna egy stratégiaváltás és a meglévő magyar munkahelyeket kellett volna olyan módon támogatni akár kedvezőbb adópolitikával, bürokráciacsökkentésével, hogy azok jobb fizetéseket és jobb munkakörülményeket tudjanak teremteni, mert akkor elejét lehetett volna venni az óriási mértékű kivándorlásnak, ami aztán tényleg okozott egy munkaerőhiányt Magyarországon, amelyet a globális multik a kormány segítségével vendégmunkásokkal pótolnak. Itt rögtön hozzá is tenném, hogy már rég nem igaz, hogy csak olyan helyre hoznak vendégmunkásokat, ahová magyarok nem jelentkeznek, egyenesen kirúgják a magyarokat és hozzák a helyükre a vendégmunkásokat. Alapvetően az, hogy ez a helyzet így kialakulhatott Gödön, a debreceni akkumulátorgyárban és más helyeken, mind annak köszönhető, hogy teljesen egyoldalúan a globális nagytőkét szolgálja a kormány.
Valamennyire el kell fogadni adottságként, hogy lesznek olyan cégek Magyarországon akár magyar, akár külföldi tulajdonba, amelyek jelentős környezetkárosítással járnak, mert csak úgy lehet bizonyos létfontosságú termékeket előállítani. A Mi Hazánk szerint szükség lenne szigorúbb környezetvédelmi előírásokra, vagy az a baj, hogy a jelenlegieket nem követeljük meg eléggé?
Ennek szakembere nem vagyok, de azt gondolom, hogy is-is. Hogyha már a jelenlegieket is betartanák, az már egy nagyobb előrelépés lenne. Utána lehetne megvizsgálni, hogy ez elegendő-e. Nyilván itt az is egy óriási probléma, hogy nem a hazai adottságokra épül a nemzetgazdaság gerince, élelmiszerfeldolgozóiparra vagy akár a gazdasági turizmusra. Nemrég írtam is egy cikket, amiben megnéztem azt, hogy más országokban mi történt, amikor hasonló eset került napvilágra, mint a gödi. Egy olaszországinál 2012 körül dokumentumok láttak napvilágot arról, hogy súlyosan egészségkárosító folyamatok zajlanak egy üzem működése közben. A fő különbség az volt, hogy ott volt erős szakszervezet, a gödi Samsung-gyárban nincs ilyen, meg úgy általában az országban sem. Az erős szakszervezet nyomást tudott gyakorolni mind a cégre, mind a kormányra, és az évek alatt átalakították úgy a gyárat, hogy az megfeleljen az egészségügyi és környezetvédelmi szabályoknak, és továbbra is működik, tehát van pozitív példa. Nyilván Magyarországon semmiféle ilyen érdekképviseleti szerv, ami valós és érdemi segítséget tudna nyújtani a munkavállalóknak nincsen.
Kötelezővé tennék, hogy nagyobb üzemekben legyen szakszervezet?
Abszolút, sőt most is történnek törvénytelen dolgok. Például az esztergomi Suzukiban néhány évvel ezelőtt akartak szakszervezetet alapítani. Egyszerűen ellehetetlenítették. Ez teljesen törvényellenes, de mégis megcsinálják. Nyilván az Orbán-kormány abszolút nem érdekelt abban, hogy erős szakszervezetiség legyen, ugyanis az zavarná azért a globális multikat, főleg az Ázsiából ide települteket. Hogyha én megnézem a Munka Törvénykönyvének az elmúlt években végrehajtott módosításait, olybá tűnik, minthogyha ezek az akkumulátorgyárak vagy az egyéb globális multicégek diktálták volna azokat a módosításokat, melyeket a kormány eszközölt. Például vannak olyan területek, ahol már nem is kötelező a baleseti- és tűzvédelmi oktatás, hanem opcionális. Nyilván életszerűtlen dolog, hogy egy háromszáz oldalas köteg papírt odaadnak a dolgozó kezébe, hogy olvasd el, és te állapítsd meg, hogy mi veszélyes, mi nem. Ezek nyilván mind azért vannak, hogy egy-egy üzemi baleset esetében kevésbé lehessen perelni ezeket a cégeket.
Szóba kerültek a vendégmunkások. A KSH adatai szerint 2025 végéig bezárólag Magyarországon 255 443 külföldi állampolgár tartózkodott hivatalosan és ebből 100 643 folytatott kereső tevékenységet, illetve volt 42 336 ember, akinek a státusza egyéb vagy ismeretlen volt. Sokszor felmerül az mind a Tisza, mind a Fidesz részéről, hogy ellenzik a nagymértékű bevándorlást, vagy úgy általában a bevándorlást. A „nagy mértékkel” az a probléma, hogy elég sok mindent elfed. A Mi Hazánk szerint ez a szám már nagymértékű vagy még elfogadható a gazdasági adottságainkhoz viszonyítva?
Szerintem nagymértékű. Én arról szoktam beszélni mindig, hogy 100-200 ezer között van a vendégmunkások száma, és azért hagyok ekkora ráhagyást, mert a hivatalos statisztikáknak nem feltétlenül hiszek. Például a Woltnál vannak olyan esetek, hogy konkrétan feketén dolgoztatják a vendégmunkásokat, vagy egy kódszámhoz három vendégmunkás ételfutár tartozik, így nyilván kiváló statisztikákat hoznak. Kicsit menjünk vissza a történet elejére! Ez 2022 nyarán kezdődött el, legalábbis ilyen tömeges mértékben, amikor a kormány egy kormányrendelettel több munkaerőkölcsönző cégnek megadta azt a jogosultságot, hogy a korábbiakhoz képest könnyebben hozhassanak be harmadik országbeli vendégmunkást Magyarországra. Az első években még az igaznak tűnt, hogy olyan helyre hozzák ezeket a vendégmunkásokat, ahol nincs magyar jelentkező, csak aztán ráéreztek az ízére és elkezdték szervezetten lecserélni a magyar munkavállalókat.
Maradjunk akkor az én választókerületemnél! Tavaly decemberben mutattunk be egy olyan esetet Nyergesújfalun, hogy egy munkásszállóról küldték már el a magyar munkavállalókat és egy távolabbi településre költöztették át őket, mert vendégmunkások érkeztek a céghez. A Zoltekről van szó, ez egy japán multicég. Majd, amikor visszaestek a megrendelések néhány hét múlva, akkor nem a vendégmunkásokat, hanem a magyarokat küldték el. Rengeteg ilyen esetet hallottam az elmúlt években: betanította a magyar dolgozó az adott vendégmunkást, majd ezeket a magyarokat küldték el. Felmerül a kérdés: hogyan tudják ezt ilyen könnyedén megtenni? Itt jönnek képbe ezek a modernkori rabszolgakereskedők, amelyeket munkaerőkölcsönző cégeknek szokás hívni. Kialakult már a vendégmunkás beáramlás előtt is egy olyan gyakorlat, hogy főleg az ilyen gyárakban, üzemekben munkaerőkölcsönző cégeken keresztül foglalkoztatják az embereket. Ezek a szerződések egy tollvonással felbonthatóak. Nem is kell különösképpen indokolni. Lejárt az idő, és azzal védekezik a cég, hogyha esetleg a sajtóba felmerül, hogy milyen nagy leépítés volt itt vagy ott, hogy náluk nem volt. Ezeknek egyébként hol bizonyíthatóan, hol csak sejthetően vannak azért NER-es érdekeltségei. Orbán Viktor öccse, Orbán Győző is egy ilyen céggel hozza be a vendégmunkásokat, tehát ez egy komoly üzleti érdeket is jelent. Ez már rövid távon is gondokat okoz, letöri a béreket, viszont egyre inkább azt látom, hogy összességében még csak az sem feltétlenül igaz, hogy olcsóbban kijön egy vendégmunkás, hogyha azt nézzük, hogy fizetik nekik a rezsit, a szállást, az utazási költséget, egyéb juttatásaik vannak. A munkaerőkölcsönző cégek fizethetik őket, ezzel a munkajogok szűkülnek. Ráadásul ezek az emberek olyan környezetből érkeznek, ahol európai szemmel elképesztő állapotok vannak. Visszatérve megint Gödre: az ottani munkavállalóknak már legalább 50 százaléka nem magyar volt, tehát így esély sincs arra, hogy bármiféle szervezet, érdekvédelmi front kialakulhasson. Ez hatással lesz előbb-utóbb a munkaerőpiac teljes egészére és más helyeken is meg fognak rekedni azok a bérek, amelyek már a vendégmunkás beáramlás előtt is nagyon alacsonyan voltak. Ez a helyet nemhogy jobb nem lett azóta, hanem még lehet, hogy rosszabb is. Ezek a hosszútávú kihívások pedig mind ugyanazok, amelyeket egyébként a kormány el szokott mondani tömeges migráció tekintetében, csakhogy mi azt mondjuk, hogy mi vagyunk az egyetlen párt, amely nemcsak az illegális, hanem a legális migrációt, tehát a migráció minden formáját elutasítjuk. Itt is érdemes azért történelmi példákat megnézni, mert nem igaz, hogy a tömeges migrációval mondjuk Németország vagy Nyugat-Európa 2015-ben találkozott volna először. Nyilván a kormánypárti média ezt így igyekszik beállítani, ők akkor fedezték fel ezt a témát maguknak először, de a valóságban Nyugat-Európa már 2015 előtt is borzasztó kihívásokkal küszködött a migráció tekintetében. Nyugat-Németországba, az akkori NSZK-ba a hatvanas években érkeztek meg az első török vendégmunkás csoportok, néhány tucatról volt szó, és a hatvanas években az akkori kancellárok, az akkori német politikusok szó szerint ugyanazokat mondták, mint most a magyar kormánypárti politikusok: ez nem migráció, ez ideiglenes, ez csak a munkaerőhiány miatt kell, de majd haza fognak menni. Aztán a hetvenes években kezdett átfordulni a közbeszéd és inkább már arról kezdtek el beszélni a német politikusok, hogy valamit kellene kezdeni az itt lévő most már jelentős számú emberekkel és elkezdtek állampolgárságokat is osztogatni. 1961-ben egy tucat, ha jött, ma törökből csak 3,5 millió él Németországban, például Berlin Kreuzberg-negyedében szinte kizárólag török él, „kis Isztambulnak” becézik a helyiek, és akkor még az egyéb más migrációs hátterűekről nem is beszéltem. Ez különösen annak tükrében ijesztő, hogy azt már megszoktuk, hogy Orbán Viktor mást szokott itthon mondani mint, amit Brüsszelben vagy Nyugat-Európában. Tavaly decemberben a német Bildnek adott egy interjút, ahol arról beszélt, hogy mi nem nevezzük migránsoknak ezeket az embereket, mi vendégmunkásoknak nevezzük, de ha jól viselkednek, akkor néhány év múlva magyar állampolgárságot is kérvényezhetnek. Ez abszolút a tömeges migráció egyik formája, tehát kétkulacsos politikát játszik a Fidesz e tekintetben is, abszolút hülyének nézi, becsapja a saját jobboldali, nemzeti érzelmű szavazóit is.
Ha Magyarország alapvetően a nyugati demokráciák jóléti államát tekinti egy elérendő célnak, és úgy szeretnénk élni, mint a franciák vagy az angolok, akkor felmerül az a probléma, hogy vannak bizony munkák, amit ilyen jóléti államokban a lakosság törzsrésze nem szeretne elvégezni. Erre mit mondhat a kormány? Csak azt, hogy behoz vendégmunkásokat. Ezzel mit tudunk mi kezdeni?
Nyilván először is azt, hogy nem követjük ezt a nyugati mintát, mert látjuk, hogy hová vezetett. Itt összefüggenek a dolgok, tehát hogyha egy olyan gazdaságpolitikát kezdünk megvalósítani, ami a hazai feldolgozóiparra épülne, erős szakszervezetiség, ahol nincsenek munkajogok, nincsenek normális fizetések ott állandó cserélődés lesz, az nem tud prosperálni az a cég. Egyébként még a jelenlegi itthon maradottakkal együtt is bőven meg van az a munkaerőtartalék, amely a vendégmunkásokat fedezni tudná, nem ez az igazi probléma, nem ez az igazi kérdés, hanem hogy hogyan tudnánk azt a több százezer külföldön dolgozó magyart hazahozni. Ez egy csapásra megoldaná ezt a problémát, illetve vendégmunkás mindig lehet, nyilván irreális lenne azt állítani, hogy nullára tudjuk csökkenteni a számukat, viszont nem abba az irányba mutatnak a folyamatok, hogy ez a tendencia itt megállna és ne lenne az a veszély fenyegető, hogy itt is fognak maradni. Ezek a vendégmunkások nem rövidtávra terveznek, például egyre inkább hallom, hogy a filippínó vendégmunkás hölgyek kimondottan olyan stratégiával jönnek ide, hogy magyar férjet fogjanak ki maguknak és itt Magyarországon teherbe essenek, mert akkor már itt maradnak.
A Fülöp-szigeteken a filippínó hölgyek édesanyái arról beszélnek, hogy ez a kitörési pont, tehát ők itt szeretnének maradni, ha nem Magyarországon, akkor Európa más országaiban, és számomra az a döbbenetes, hogy ez elkezdett működni. Éppen múlt héten jártunk egy videós riportot forgatni Fajszon, egy bács-kiskun megyei településen, és több család szétment azon, hogy az ott lévő filippínó vendégmunkások összejöttek a férjjel vagy a feleséggel. Tizenöt vendégmunkás van még csak ott Fajszon, és ez már probléma. Még itt nem tettem említést arról, hogy milyen közbiztonsági kockázatokat is jelentenek a vendégmunkások. Azért kellett Fajszra mennünk, hogy bemutassuk azt a felháborító esetet, hogy egy hétéves kislányt molesztált egy filippínó vendégmunkás. Nyilván nem tartunk még ott, mint Nyugat-Európa, nincsenek robbantgatások, meg a filippínók persze szelídebbek, mint a muzulmánok, de ne gondoljuk azt, hogyha tömegével jönnek teljesen eltérő kultúrkörből ide emberek, akkor abból nem lesz súrlódás, ez már most megjelent. Most még abban a szakaszban vagyunk, amikor ezt meg lehetne állítani, szigorúan szabályozni kell, át kell nézni azt, hogy kit engedünk be ide, nem rúghatnak ki egyetlen egy magyart sem azért, mert a vendégmunkás az kvázi jobban kizsákmányolható rabszolgának alkalmas, hanem tényleg csak olyan helyekre jöjjenek időlegesen, ahol konkrétan kimutathatóan, leellenőrizhetően nincs magyar jelentkező, de emellett folyamatosan törekedni kell rá, hogy a gazdaságpolitikánk fókusza a hazai élelmiszerfeldolgozóipar legyen, amivel a kisebb magyar vállalkozások meg tudnak jelenni, mint beszállítók. Az akkumulátorgyárakba mit tud beszállítani egy magyar vállalkozás? Nincsen lehetősége ilyenekre, míg például egy élelmiszerfeldolgozóüzembe be tudnak szállítani a helyi termelők. Növekvő fizetések, jobb körülmények, ez a kettő párhuzamosan kell, hogy mozogjon, ha ebbe az irányba indul el Magyarország. Meggyőződésünk, hogy azért előbb-utóbb érezhető lenne a pozitív változás, és ezzel védenénk is magukat a migráció ezen formájától.
Ez kétségtelenül jól hangzik, de van olyan ország, ahol ez működött és a Mi Hazánk példaként tud rá tekinteni?
1945 óta Európában egész biztos, hogy nincsen. Talán Svájcot lehetne felhozni.
Svájcban is vannak vendégmunkások, ott inkább az van megnehezítve, hogy állampolgársághoz jussanak.
Persze, nem lehet teljesen kizárni, hogy egy vendégmunkás se legyen, de az egy jó védőintézkedés nyilván a svájciak részéről, hogy az állampolgárságot gátolják. Egyébként az, hogy nincs az elmúlt évtizedekben ilyen példa, számomra inkább csak azt erősíti meg, hogy mennyire szükség lenne rá, mert Európa nyugati felének egy ilyen öngyilkos politikája vezetett oda, hogy gyakorlatilag most a XXI. században nem az a kérdés, hogy milyen lesz Európa, hanem hogy egyáltalán meg marad-e Európa olyannak, amilyennek mi ismertük a korábbi évszázadokban.
Magyarországnak a jelenlegi gazdasági kitettségével lehet esélye arra, hogy ezt sikerre vigye?
Hogyha azt hinnénk, hogy nincs esélye, akkor nem politizálnánk, nem alapítottuk volna meg a Mi Hazánk Mozgalmat. Magyarországnak a kitörési pontja egyébként mindezektől függetlenül még az is, hogy az úgynevezett réspiaci termékekben, a sokat emlegetett hozzáadott érték tekintetében tudjon kitörni. Erről szól egyébként például a Hungulf Expó kezdeményezésünk, amellyel amagyar termelőknek segítünk betörni a Perzsa-öböl menti országokba. Több magyar vállalkozásnak sikerült már a segítségünk folytán szerződéseket kötni öböl-menti partnerekkel. Mi abban látjuk hazánk kitörési pontját, hogy ezekben a réspiaci termékekben alkossunk nagyot, nem beszélve arról, hogy mi itt egymásra vagyunk utalva közép-kelet-európai népek, nem is kifejezetten csak a Visegrádi Négyekre gondolok. Nekünk szorosabb gazdasági és politikai együttműködésre volna szükség, már csak azért is, hogy ellen tudjunk tartani akár nyugatról, akár keletről jövő gyarmatosító törekvéseknek.
Korábban a Mi Hazánk több vezető politikusa is elzárkózott attól, hogy bármiféle kormánykoalíció része legyen, ugyanakkor ahhoz, hogy egy kisebbségi kormány megalakuljon, akár Magyar Péter, akár Orbán Viktor vezetésével, nem kell koalíció, hanem elég hogyha csak egy konkrét szavazáson az Országgyűlés, amelynek a Mi Hazánk is tagja szeretne lenni 2026 áprilisa után is, megválasztja a miniszterelnököt. El tudja képzelni, hogy a Mi Hazánk akár Magyar Pétert, akár Orbán Viktort támogatja abban, hogy kormányt alakítson ilyen módon?
Ez egy nagyon összetett kérdés, én erre azt mondom, hogy nem, Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke számtalan alkalommal nyilatkozott már erről.
Előállhat olyan szituáció, hogy a Mi Hazánk nem támogat senkit és emiatt nem alakul új kormány, melynek következtében új választásra lehet szükség?
Így április tizenkettedike előtt nyilván még minden variáció lehetségesnek tűnik. Ezt majd utána látjuk, és úgy kell látni, hogy mi az, amit akár a Fideszből, akár a Tisza Pártból ki tudunk kényszeríteni a programpontjainkból. Nem készülünk koalícióra és nem szeretnénk megszavazni Orbán Viktort vagy Magyart Pétert miniszterelnöknek, ami biztos, ha ilyen helyzet alakul ki, akkor a három pártelnöknek, Toroczkai Lászlónak, Magyar Péternek és Orbán Viktornak le kell ülniük egymással, bármennyire is kemény tárgyalások lesznek és függetlenül attól, mit gondolnak egymásról. Egyébként tudom, sokszor megkapjuk ezt a kérdést, de én sokkal inkább biztos vagyok benne, hogy egy ilyen esetben nem is lenne szükség erre, mert a Fidesz megvenne akár néhány tiszás képviselőt, úgyhogy szerintem ebbe az irányba lenne érdemes boncolgatni a kérdést.
Ez csak sejtés vagy van valamilyen bizonyítéka is erre?
Ez egyelőre az én egyéni véleményem, nem a párt álláspontja, bár nem áll azzal ellentétben, ez sejtés, de nem lennék meglepve. Erre viszont volt történelmi példa máshol, például Németországban CDU-SPD-nagykoalíció. Én inkább ezt boncolgatnám, a mi miniszterelnök-jelöltünk Toroczkai László, tehát mi őt tudnánk megszavazni értelemszerűen.
Elhangzott az előbb az, hogy bizonyos programpontok teljesítése esetén képzelhető csak el az együttműködés. Van olyan munkaügyi programpont, ami, ha nem valósul meg, akkor kizárt a Mi Hazánk részéről bárki támogatása?
Az én részemről a végső cél az, hogy egy teljesen új Munka Törvénykönyvét írjunk, amely sokkal inkább kedvez a magyar munkavállalóknak is, nyilván munkajogi tekintetben: szakszervezeti jogok nyirbálásának a megszüntetése, azok visszahelyezése, vendégmunkás kérdés felülvizsgálása, ezek mind olyan dolgok lennének munkavállalói, munkaügyi szempontból, amelyek döntő fontosságúak. Ettől eltekintve a Mi Hazánk Mozgalomnak sarkalatos követelése és programpontja, hogy a közbiztonságot rendbe kell tenni, na de itt azért egy folyamatól van szó, nem arról, hogy ki lesz a miniszterelnök vagy ki nem, hanem meg kell nézni például azt, hogy mi történt az olyan helyeken, ahol kialakult az a helyzet, hogy a Mi Hazánk a mérleg nyelve lett.
Sok ellenzékiek szerint Önök ilyenkor a Fideszt segítik hatalomra.
De ez nem igaz! Például Pécset tudnám ajánlani, ahol bár az önkormányzati politikára lehet mondani, hogy kisebb volumenű, mint az országos, de maga az elv az ugyanaz. Ott a mi hazánkos képviselő, Varga Tamás lett úgymond a mérleg nyelve egyedül és sokáig nem is tudott a közgyűlés megalakulni. Egészen odáig jutott a helyzet, hogy Pécs polgármesterének Toroczkai Lászlóval kellett személyesen tárgyalnia, és a helyi mi hazánkosok egy javaslascsomagot tettek le az asztalra, hogy ehhez kötnek mindent, és ez szépen lassan el is kezdett megvalósulni. Hozzáteszem, hogy a képviselőket egyébként próbálták fenyegetni, próbálták megvásárolni, egyik sem sikerült, tehát ha egy olyan politikai helyzet állna elő, hogy a Mi Hazánk a mérleg nyelve lesz, nem is csak azt kell nézni, hogy az elején mi lesz, hogy hogy áll fel az új parlament, hanem hogy a következő években mi lesz. Akár Fidesz-kormány, akár Tisza-kormány lesz, mi úgy támogatunk bármit, hogyha a mi javaslatainkat is elkezdik megvalósítani. Mi azt gondoljuk, hogy jó lenne, hogyha kompromisszumokat kellene keresnie az ország vezetőinek, le tudnánk ülni egymással átbeszélni különböző dolgokat. Nem tisztem a Fidesz érdekében beszélni, de nem tett jót nekik sem, hogy tizenhat éve kétharmados hatalommal kormányozzák az országot, tehát az az arrogancia, más egyéb dolgok, a korrupcióról nem is beszélve nyilván elhatalmasodott rajtuk. Nem szabad újra egy ilyen helyzetnek előállni.
Az nyilvánvaló, hogy minimumcéljuk az, hogy megugorják az 5 százalékos küszöböt és ismét bejussanak a parlamentbe, de mi az az eredmény, amivel házon belül elégedettek lennének már?
Konkrétan erről nem volt szó. Annyit azért elmondhatok, hogy azok a közvélemény-kutatások, amelyek a nyilvánosságba megjelennek, nem azonosak azzal, mint amiket én hallok belső mérések kapcsán.
Nagyságrendi a különbség van?
Van amelyikben nagyságrendi, van, amelyikben néhány százalék. Maradjunk annyiba, hogy nem lepődnék meg extrém módon akkor, ha kétszámjegyű lenne a végeredmény. Jós nem vagyok, de benne van a pakliba bőven ez most. Nem csak a közvélemény-kutatások miatt, hanem más egyéb jelek miatt is úgy érzem, hogy azért nagyot emelkedett a szimpátia a Mi Hazánk irányába.
És úgy érzik, hogy kiábrándult fideszeseket szólítanak meg vagy az ellenzéki táborból szednek le?
Én mind a kettőt érzékelem, sőt olyan is van, aki csak azért fog a Mi Hazánkra szavazni, mert elege van abból, amit a két nagy egymással művel, az a színvonaltalan mocskolódás, ami már nem is emlékeztet politikára, hanem inkább egy valóságshowra. Van olyan, aki 2024-ben még a Tiszára szavazott, de aztán látta, hogy egyből megszegte az ígéretét Magyar Péter, és beült az Európai Néppárt globalista politikát folytató frakciójába. Nyilván nagyon sok nemzeti érzelmű jobboldali szavazónak van már elege abból, amit a Fidesz művel. Ilyen kutatásaim nincsenek, az ajánlatgyűjtés viszont jóval könnyedebben jött össze, mint négy évvel ezelőtt. A Mi Hazánk legsikeresebb projektje a Bűnvadászok. Majd most kiderül, hogy a Bűnvadászok népszerűsége mennyire váltható át szavazatra. Nem fogok számot mondani, mert akkor számonkérhető lesz, ha nem az lesz, de nem irreális a kétszámjegyű eredmény, ezt azért ki tudom jelenteni.
Ha Magyar Péter pozícióját nézzük akkor, ha jobboldali frakcióhoz akar csatlakozni, opció az Európai Néppárt, a Szuverenisták, amelynek a Mi Hazánk is a tagja, valamint a Patrióták, melynek a Fidesz. Most nyilvánvaló, hogy ezekbe a frakciókba nem mehetett és ezek alapból el is vannak szigetelve sok szempontból az Európai Parlamentben. Mit tudott volna tenni a Tisza jelen esetben, ha nem a Néppárthoz csatlakozik?
Mondjuk azt, amit a Mi Hazánk, mert mi létrehoztuk a saját frakciónkat! Ez egy új frakció volt, igaz nem akkor kezdtük el összegrundolni, évekkel elkezdte Toroczkai László felvenni a kapcsolatokat ezekkel a pártokkal.
Jó, de itt a Tisza egy új kezdeményezés volt, melynek még a szervezete sem nagyon létezett akkor.
Nyilván, persze. Megint csak nem tisztem a Tiszának tanácsot adni, én az ő helyükben azt csináltam volna, hogy akkor egyelőre, ha már annyira jobboldaliak, addig függetlenként működhettek volna, nyilván ez egy pillanatig sem merült fel bennük. Azért látni kell, hogy itt komoly nemzetközi hálózatok, globalista érdekkörök vannak a Tisza mögött, ezeket egyébként a Fidesz is végső soron kiszolgálja, nemzeti retorika ide vagy oda.
Milyen hálózatok?
Manapság már egy globális nagy cégnek sokszor sokkal nagyobb a lobbiereje, a kezelt pénzösszegekről már nem is beszélve, mint egy-egy nemzetállamé. Legsűrűbben, főleg mostanában a BlackRock vagyonkezelő szokott feljönni, egyértelmű azért, hogy ők belefolynak a politikába és befolyásolni akarják a folyamatokat.
Források:
A borítókép és a képek forrása: Lantos János
A cikket Oláh Szabolcs vendégíró készítette.
