Könnyed, elegáns, légies, kecses – ezek a szavak mind jellemzik a balettot. Alig akad olyan lány, akit ne varázsolt volna már el legalább életében egyszer a balett világa. Ahogyan a kisfiúk tűzoltók vagy pilóták akarnak lenni, ha nagyok lesznek, a lányok balerinák. Azonban az odavezető út és a balett-táncosok élete nem mindig jellemezhető a fenti jelzőkkel. Egy szempillantás erejéig most betekinthetünk a függöny mögé.
Mi is a balett: sport vagy művészet? Ez egy örök kérdés, egy eldöntetlen vita, rendkívül megoszló véleményekkel. Annyi biztos, minden táncos hallotta már életében valakitől: a tánc – a balett – nem sport. Nem sport, mert nincsenek benne győztesek és vesztesek, nincsenek mérhető eredmények. A másik oldalon azonban a balett is lehet sport, hiszen hatalmas fizikai elvárásokat támaszt a táncosok felé, nehéz is lenne nem elismerni ezt. Ugyanakkor a balett művészet is, egy kifejezésmód.
Egy balett-táncos szemszögéből nézve a balett végső soron valójában se nem sport, se nem művészet: egyszerre kíván meg intenzív fizikai erőfeszítést, mentális erőt, valódi szenvedélyt és odaadást. Nem mérik a teljesítményt számokkal, a táncosok nem egymással, hanem a tökéletességgel versenyeznek, amit sohasem érhetnek el. Mindeközben a produkció a néző számára a könnyedség érzetét kelti. A balett így egy olyan jelenség, mely nem írható le a fenti szavakkal, egy teljesen külön világ, mely kívülálló számára nem érthető, és ebben is rejlik a varázsa: a balett az balett.
Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, legkésőbb hét-tízéves korában érdemes elkezdeni komolyan foglalkozni a balettal.
Nem mindenkiből válhat azonban balerina vagy danseur (férfi balett-táncos).
Egyrészt közrejátszik a genetika: az emberiség mindössze pár százalékának vannak olyan testi adottságai, melyek lehetővé teszik, hogy hivatásszerűen foglalkozhasson a balettal. Egyszerre kell erősnek és hajlékonynak lenni, a magas lábboltozat elengedhetetlen, előny a kicsit szélesebb csípő, aminek köszönhetően könnyebben magasabbra tudják emelni a lábaikat, ugyanakkor például fiúk esetében nem jó, ha a vállak túl mozgékonyak, hiszen könnyen kiugorhatnak egy-egy emelés során.
Másrészt azonban egyes testi adottságok hiányát pótolhatja a motiváció. A szorgalom, a kitartás, a hivatástudat a technikai fejlődés során fontos, a tánc szeretete pedig a színpadon is sugárzik, amit a közönség megérez, és ettől lehet igazán sikeres egy-egy balett-táncos. Ezeken kívül a fájdalomtűrő képesség az, ami csodálatra méltó a balettosok esetében. Nagyjából mindenki folyamatos fájdalmakkal küzd, azonban ez a külvilág számára láthatatlan marad.
Magyarországon a balettművészképzés a hagyományos iskolarendszerhez képest rendhagyó keretek között folyik.
A Magyar Táncművészeti Egyetemen (eredetileg 1950-ben Állami Balett Intézet, majd 1990 és 2017 között Magyar Táncművészeti Főiskola) belül létesített nyolcosztályos Nádasi Ferenc Gimnáziumban folyik a fiatal balettművészek oktatása tízéves kortól.
Ide általában már valamilyen táncos múlttal (balett, ritmikus gimnasztika stb.) kerülnek be a kiválasztottak. A képzés során a diákok egyszerre tanulják a klasszikus gimnáziumi tárgyakat, valamint a balettot: az alsóbb évfolyamok délelőtt ülnek az iskolapadban, délután és este táncolnak, a felsőbb évfolyamok pedig fordítva. Tizenhét-tizennyolc évesen érettségiznek, de már érettségi előtt elkezdik a felsőfokú tanulmányaikat, majd van még egy tényleges egyetemi év, melynek végén szakdolgozatot írnak, és művészdiplomát szereznek.
A tempó rendkívül feszített, már nagyon fiatal korban a reggeltől estig tartó oktatás után igyekeznek a diákok az előadáspróbákra, ahol nem ritka, hogy még késő estig táncolnak. Így kevesen is maradnak a végére klasszikus balett szakon. Többen maguktól felismerik, hogy nem alkalmasak rá, másokat eltanácsolnak, és esetleg egy másik szakirányon folytatják tanulmányaikat.
Sokan azonban az érettségi környékén bizonytalanodnak el, ilyenkor ugyanis hatalmas döntés előtt állnak: a kissé kiszámíthatatlan balettművész, táncos életet folytatják, vagy pedig lemondanak erről a karrierről, és továbbtanulnak valamilyen más irányba.
Nem titok ugyanis, hogy hatalmas a verseny, nehéz jól elhelyezkedni a táncos szférában, ahol ráadásul egy esetleges sérülés hónapokra vagy akár egy életre megfoszthatja őket a kereseti lehetőségtől.
Többen vannak emiatt, akik maguk is munka mellett edzősködnek, koreografálnak (népszerű például a szalagavatós táncok betanítása mint mellékállás). A magyar balettnövendékeknek manapság külön probléma, hogy amíg ezelőtt természetes volt, hogy a Magyar Állami Operaház együttműködik a Balettintézettel (érdekesség, hogy az Operaház és a Drechsler-palota épülete között még egy alagút is található, melyen a növendékek jártak át), ez mára már nem automatikus, és sajnos az Operaház a magyarok helyett egyre több külföldi táncost vesz fel.
A magyar táncosok külföldi elhelyezkedése viszont éppen a külföldön működő hasonló együttműködések miatt nehezebb. Történik ez annak ellenére, hogy a Magyar Táncművészeti Egyetem képzéseire egyébként kifejezetten sok külföldi jár, hogy a híres orosz Vaganova-módszerrel tanuljon, ám mégis nyugati keretek között.
Minden negatívum ellenére azonban a balett-táncosok semmi pénzért nem mondanának le erről az életről. Először is itt tartja őket a tánc iránt érzett szenvedély és szeretet. Másrészt beszippantja őket maga a színház világa.
Felnőtt szemmel egy, most szabadúszóként többek között a Vígszínháznál is dolgozó táncos a művészbüfében kávézva, az éppen két felvonás között pihenő színészekkel körülvéve a következőképp fogalmaz:
„Valójában azt hiszem, nem is egyszerűen a táncba vagyok már szerelmes, hanem magába a színházba”.
Meg tudom érteni, ám leírni gyakorlatilag lehetetlen. A balett és a színház világa egyszerre varázsolja el a nézőt és az előadót is – még ha nem is ugyanabban áll ez a két varázslat. És ez az, amitől a balett több mint egyszerű sport vagy művészet: ezért az élményért éri meg a táncosoknak a sok évtizedes munka.
Felnőttként, komoly előképzettség nélkül igazi balett-karrierre már nem számíthatunk, azonban országszerte több stúdió tart felnőtteknek is oktatást, kezdőtől a haladó szintig. Ugyanis a balett javítja a tartást, fejleszti a koordinációt, a kitartást, és nem utolsó sorban formában tart. Aki tehát kedvet kapott hozzá, kedvére válogathat a tanfolyamok között.
