A hatályos büntetőeljárási törvényünk általános tételként kezeli azt a meghatározást, miszerint sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. Hogyan hat a sértett közreműködése, beleegyezése a büntetőjogi felelősség alakulására? Beleegyezését adhatja-e bizonyos cselekményekhez egy kiskorú gyermek? Van-e egyáltalán jelentősége a gyermekkornak az igazságszolgáltatásban? A cikk ezekre a kérdésekre keresi a választ. Vági Kata írása.
A gyermekközpontú igazságszolgáltatás
A gyermekkorú sértettek esetén különösen fontos az áldozatsegítés, hiszen ők jelentik a kapcsolatot a jelen és a jövő között, így az ő megfelelő fejlődésük közös társadalmi ügy. Ezt hivatott biztosítani az ún. gyermekközpontú igazságszolgáltatás, amelynek célja a lehető legmagasabb szinten biztosítani a gyermekek jogainak tiszteletben tartását és hatékony érvényesítését. Továbbá elsődleges szempontként juttatja érvényre a részvételükkel folyó vagy őket érintő minden ügyben a gyermekek mindenek felett álló érdekeit.
Az Európa Tanács által megfogalmazott követelmények
A gyermekközpontú igazságszolgáltatást nem csupán hazai szinten, de az Európai Unió viszonylatában is értelmeznünk kell, hiszen uniós tagállamként figyelemmel kell lennünk a közösségi jog iránymutatásaira is. Melyek az Unió által alapvetőnek ítélt igazságszolgáltatási elemek a témában? Ehhez az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2010. november 17-én megfogalmazott iránymutatását kell megvizsgálnunk, amelynek célja, hogy az igazságszolgáltatás során megóvják a gyermekeket a másodlagos viktimizációtól. A másodlagos áldozattá válás azt a jelenséget takarja, amikor a bűncselekmény sértettje másodszor is áldozattá válik azáltal, hogy a különböző hatóságok előtt újra és újra el kell mondania és át kell élnie a vele történteket, vagy például a bántalmazójával közös helyiségben kell várakoznia, vagy esetleg nem bánnak vele kellő tisztelettel és empátiával. Fontos, hogy a gyermekek minden jogát tiszteletben tartsák, és hogy az eljárás a lehető legrövidebb időn belül lezáruljon, figyelembe véve a gyermek pszichikai és fizikai jólétét.
A gyermekbarát igazságszolgáltatás alapvető elemei között számos követelmény került megfogalmazásra, így példaként említhető a megfelelő tájékoztatás kötelezettsége, a gyermek nyilvánosságtól való megóvása, illetve a velük foglalkozó szakemberek titoktartási kötelezettsége is, amelyek mind elengedhetetlen részét képezik az igazságszolgáltatásnak. Ezek mellett a gyermek fizikai védelmének megszervezése is jelentős szerepet kap, különösen abban az esetben, ha a feltételezett elkövető a szülő, gondviselő, illetve egyéb családtag.
Az igazságszolgáltatás gyermekbarát voltát a bírósági eljárásokban is vizsgálnunk kell. Egy-egy bírósági eljárás akár évekig is elhúzódhat, így a gyermek védelme érdekében lehetővé kell tenni a bírósági út egyes alternatíváit – erre szolgál például a mediáció intézménye –, ehhez pedig választási lehetőséget kell biztosítani számára, a döntésben való segítségnyújtás mellett. Az Európa Tanács fontosnak tartotta továbbá, hogy a tagállamok megteremtsék az ingyenes jogi képviselet lehetőségét, valamint a szülő és a gyermek közötti érdekellentét esetén az önálló jogi képviseletre való jogosultságot. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy egy gyermek számára elérhetetlen a jogi képviselő megfizetése, így az eljárás könnyen negatív kimenetellel zárulna számukra.
Ugyancsak fontos szabály, hogy a gyermek meghallgatásától kizárólag annak életkora miatt nem tekinthet el az eljáró szerv/személy, csak abban az esetben, ha a gyermek legfőbb érdeke ezt kívánja. Egyéb alkalom adtán azonban a gyermek kérésére biztosítani kell a meghallgatáshoz való jogot. Természetesen a megfelelő tájékoztatás az eljárás előtt és alatt is kötelező, valamint a bírósági ítéleteket és döntéseket a gyermek számára érthető módon kell elmagyarázni, különösen azon részek tekintetében, amelyek őt közvetlenül is érintik. Az eljárás megszervezésében különös jelentőséggel bír annak időtartama, hiszen minél tovább tart egy eljárás, annál nagyobb az esély arra, hogy az a gyermekre negatív hatást gyakorol. Ennek elkerülése érdekében lehetőség van zárt meghallgatás tartására. A tárgyalási körülmények gyermekbarát megszervezése szempontjából (szünetek, figyelemelterelő tényezők, felkavaró és ártalmas felvételek mutatása) pedig különösen jelentős követelmény a gyermek életkorának, értelmi szintjének a figyelembevétele.
Az Európa Tanács által megfogalmazott iránymutatás konkrét követelményein túl egyéb intézkedések megszervezését is biztosítaniuk kell a tagállamoknak. Ennek megfelelően az egyes államoknak támogatniuk kell a gyermekbarát igazságszolgáltatással kapcsolatos kutatásokat, aktívan részt kell venniük a nemzetközi együttműködés előmozdításában és a gyermekek meghallgatására szolgáló központokat és helyiségeket is létre kell hozniuk. Ezeken túl pedig törekedniük kell a tájékoztatást nyújtó platformok – például segélyvonalak – hatékony kiépítésére, biztosítaniuk kell a szakértők megfelelő képzési rendszerének megszervezését, valamint a nemzeti jogszabályok felülvizsgálatát is el kell végezniük. S hogyan is valósul meg hazánkban az iránymutatásban megfogalmazott számos követelmény?
A magyar szabályozás megoldásai
A gyermekközpontú igazságszolgáltatás alapvető tételeinek megjelenése Magyarország büntető eljárási törvényében is tetten érhető. Rendelkezései értelmében az eljárást soron kívül kell lefolytatni, ha abban kiskorú sértett – vagy terhelt – vesz részt. Mindez ugyan egy pozitív tényező, de az elsőbbségen túl tekintettel kell lenni magának az eljárásnak a hosszára is.
Annak keretei között arra kell törekedni, hogy az minél rövidebb időn belül lezárásra kerülhessen, részben a gyermek lelki fejlődésének megóvása, részben pedig az emlékek formálódása miatt, amely szükségképpen bekövetkezik egy hosszú eljárás során.
Ugyancsak fontos megemlíteni a Btk. azon rendelkezését, amely kizárja az elévülést, ha a bűncselekmény sértettje a bűncselekmény elkövetésekor a tizennyolcadik életévét nem töltötte még be.
Magyarországon a tizennégy évnél fiatalabb gyermekek meghallgatása egy külön, nekik kialakított, játszószobaként is szolgáló gyermekmeghallgató szobában történik, hiszen a gyermekek jellemzően könnyebben megnyílnak ilyen helyiségekben, és egyszerűbb számukra egy ilyen környezetben felidézni a velük történteket, mint egy hagyományos, rideg kihallgató szobában. Figyelni kell továbbá arra is, hogy a gyermek életkorának megfelelő nyelvezetet használjanak a szakemberek, amelyben gyermekpszichológus segítsége is kérhető.
A gyermekközpontú igazságszolgáltatás megvalósításában azonban nem csupán a jogszabályi háttér megteremtése lényeges, hanem az is, hogy az egyes szervek részéről is támogató hozzáállást tapasztaljunk. E tekintetben kiemelkedő az alapvető jogok biztosának a tevékenysége, hiszen az Európa Tanács iránymutatásában és a magyar jogszabályokban megfogalmazott követelmények teljesülését gyermekjogi projektje által folyamatos ellenőrzés alatt tartja. Ezen túl a bíróságok munkája sem kizárólag az eljárások lefolytatásában mérhető, hanem a kifejezetten gyermekeknek szóló edukatív tartalmakban is. Központi honlapjukon kifejezetten fiataloknak szóló tartalmakat találhatunk különböző témákban, így különösen a lehetséges eljárásbeli szerepekről, a munkavállalással kapcsolatos kérdésekről, de a meghallgató szobákról és egyes gyermekjogi könyvekről is.
A beleegyezés kérdése
A gyermekkorral kapcsolatban az egyik legérdekesebb kérdés a beleegyezés témaköre, az ugyanis többféle módon értelmezhető: bizonyos életkor alatt egyáltalán nem, míg más esetben enyhítő körülményként vehető figyelembe.
A beleegyezés szempontjából sértettnek azt a természetes személyt tekintjük, akinek a beleegyezéssel érintett bűncselekmény valamely jogát közvetlenül sértette. Fontos azonban különbséget tennünk beleegyezés és egyetértés között. Egyetértés esetén az áldozat belső akarata bír relevanciával, és érvényességének nem feltétele, hogy a sértett belátási képességgel bírjon. Előbbinek azonban realizálódnia kell akár szavak, akár valamilyen magatartás tanúsítása által, annak érvényességéhez pedig elengedhetetlen feltétel, hogy a beleegyezést megvalósító személy rendelkezzen a szükséges ítélőképességgel ahhoz, hogy nyilatkozata természetét ismerje és képes legyen mérlegelni a körülményeket. Már természetes jogérzékünk is jelezheti, hogy a gyermekkorúak esetén szexuális jellegű bűncselekmények vonatkozásában nem igazán lenne helytálló azt állítani, hogy a gyermek tökéletesen tisztában van azzal, ami a cselekmény során történik vele. De hogyan is vélekedtek erről a törvények megalkotói?
A megjelölt szexuális cselekmény tekintetében fontos kiindulópontként értelmezhető a Kúria 1881. február 22. napján meghozott döntése, amely kimondta, hogy „a tizenkét éven aluli gyermekek nem rendelkeznek sem kellő felismerő képességgel, sem akaratuk teljes elhatározására szükséges képességgel, ezért a tizenkét éven aluli lánnyal való közösülés vagy annak kísérlete, minden esetben erőszakos közösülésként értékelendő.” Ezt követően a bíróságok már általános tételként kezelték azt, hogy a tizenkettedik életévet be nem töltött személyek akaratnyilvánításra képtelenek, így a velük szemben megvalósuló szexuális cselekményeket minden esetben büntetőjogilag értékelendőnek kellett tekinteni.
Az 1961. évi Büntető Törvénykönyvünk ugyan már kimondta, hogy a tizenkettedik életévet be nem töltött személyt védelemre képtelennek kell tekinteni, ez azonban nem esik egybe az akaratnyilvánításra képtelenséggel. Míg a védekezésre képtelenség fizikai állapotból ered, addig az akaratnyilvánításra képtelenség pszichés értelemben vett képtelenséget foglal magába, tehát a passzív alanynak nincs olyan mértékű akarata, amely jogilag értékelendő lehetne. Az 1978. évi Büntető Törvénykönyv 1997-es módosításával az életkor már minősített esetnek számított, melyhez súlyosabb büntetési tételt rendelt a törvény, ez azonban némi ellentmondást szült.
A tizenkettedik életévet be nem töltött személy ugyanis védekezésre képtelennek minősült, így az alapeseti tényállás is megvalósult az említett törvénymódosítás alapján meghatározott minősített eset mellett. Ez azonban a jogalkalmazás szempontjából nehezen volt értelmezhető, és megvalósította a kétszeres értékelés tilalma alapelvének és a kiszámíthatóság követelményének sérelmét is.
A jogalkotó – felismerve a hibát – a 2005. évi XCI. törvénnyel korrigálta az ellentmondásos részeket. A törvényi meghatározás szerint az alapeseti tényállás akkor volt alkalmazható, ha a tizenkettedik életévét be nem töltött személy beleegyezésével történt a szexuális cselekmény. A minősített esetért pedig az felelt, aki a közösülést a tizenkettedik életévet be nem töltött személy sérelmére erőszakkal, illetve fenyegetéssel valósította meg. A 2013. június 30. napjáig hatályos Btk. a tizenkettedik életévét be nem töltött személy védekezésre képtelenségét megdönthetetlen vélelemként kezelte, mivel kis testi ereje miatt képtelen nagyobb ellenállás kifejtésére. A bűncselekmény alapeseti tényállása tehát akkor valósult meg, amennyiben a kiskorú beleegyezett a nemi kapcsolatba, mivel ekkor az elkövető a sértett védekezésre képtelen állapotát használta fel a cselekmény megvalósításához. A minősített eseti súlyosabb büntetés az elkövető által megvalósított erőszak vagy fenyegetés esetén volt megállapítható.
A hatályos Büntető Törvénykönyvünk, a 2012. évi C. törvény rendelkezései alapján a beleegyezés kategóriáját vizsgálva a nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekményekkel kapcsolatban kiemelt szereppel bír a sértett ellenállása, illetve annak hiánya. Általánosan elfogadott az a megközelítés, miszerint annak ellenére, hogy a sértett kifejezetten nem tiltakozik a cselekmény ellen, még megállapítható annak büntetendő volta. Ilyen esetekben három szempontot kell vizsgálni, történetesen azt, hogy az áldozat egyrészt előzetesen beleegyezését adta-e, másrészt magatartása és kijelentései alapján a sértetti közrehatás esetköre megállapítható-e, illetve harmadrészt azért nem védekezik, mert helyzetét kilátástalannak látja, esetleg olyan sokként jelent meg benne az esemény, hogy egyfajta „lefagyás” történik.
Bűncselekmény – az említett lehetőségek közül – az első megállapítás esetén nem, míg az utolsó során mindenképpen megállapítható. A második kijelentés viszont azért különös, mert megvalósul ugyan a bűncselekmény, ám a közrehatás következtében enyhítő körülményként értékelendő a büntetéskiszabás során. Kiemelendő továbbá, hogy a kényszerítés teljes hiánya sem zárja ki a szexuális erőszak megállapíthatóságát akkor, ha a sértett a tizenkettedik életévét nem töltötte be, az elkövető pedig a sértett hozzátartozója vagy a sértett a nevelése, felügyelete, gondviselése, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma/befolyása alatt áll.
Erre szolgálhat példaként, ha a vádlott a nevelése és felügyelete alatt álló gyermekkel annak tizennegyedik életévének betöltéséig, majd azt követően is több alkalommal, közös akarattal közösül. Ilyen esetben a vádlott hiába védekezik azzal, hogy a cselekmény erőszak alkalmazása nélkül történt, neki tisztában kellett lennie a sértett életkorával és ebből fakadóan a magatartás tilalmazott voltával.
Ekkor tehát, még ha a sértett esetleges kihívó magatartása vezet is a megvalósuláshoz, ez a tény önmagában – az előzőekben kifejtetteknek megfelelően – nem szünteti meg az elkövető büntethetőségét, enyhítő körülményként azonban figyelembe kell venni.
A gyermekközpontú igazságszolgáltatás követelményeinek érvényesüléséhez pedig meg kell szüntetni az elkövetőnek a sértett felett fennálló felügyeleti jogát, mindemellett az eljárás során biztosítani kell a megfelelő bánásmódot és védelmet az áldozat számára.
Az említett példa ugyanakkor nem szélsőséges esetet mutat be, hanem egy olyan élethelyzetet, amely a gyakorlatban számos alkalommal előfordulhat, így az segítséget nyújthat az érintetteknek a cselekmények megítélésében és a szükséges lépések megtételében.
A jelenleg hatályos szabályozásnak az életkorral és a beleegyezéssel kapcsolatos álláspontja tehát azt a megközelítést erősíti, miszerint a sértett beleegyezése bizonyos életkor alatt nem értelmezhető a felmentés indokaként, enyhítő körülményként történő értékelése azonban a körülmények vizsgálata alapján nem kizárt.
Szerző: Vági Kata
Források: x
2012. évi C. törvény
1978. évi IV. törvény
56. BK vélemény
Kúria 2/2016 BJE határozata
MERÉNYI Kálmán: A nemi erkölcs elleni bűncselekmények pönalizálásának fejlődése a Csemegi-Kódextől a felszabadulásig, Jogtudományi Közlöny. 1985, (40. évf.) 7. szám, 393. o.
Bérces Viktor: A sértett magatartásának büntetőjogi relevanciájáról: beleegyezés, közrehatás, utólagos hozzájárulás. Büntetőjogi Szemle 2017/2. szám
Németh Imre: A sértett beleegyezése a büntetőjogban. Universitas-Győr Nonprofit Kft., Győr, 2015
