A népességfogyás ténye már évtizedek óta megfigyelhető mind európai, mind hazai szinten. Számos próbálkozást láthatunk a kormányzat és a nemzetközi szervek részéről is annak érdekében, hogy redukálják a fogyatkozás mértékét, ösztönözzék a szaporulatot, azonban ez mégsem sikerül. Na de miért, és vajon tényleg ennyire aggasztó a népességcsökkenés, illetve hordozott következményei?
Az elöregedő társadalomra vonatkozó kutatásokra egyre több erőforrást szentel a szakirodalom. Hátterében az áll, hogy fokozatosan csökken a nők szülési hajlandósága, így a reprodukció folyamatosan a várt szint alatt marad, ezzel párhuzamosan pedig nő a halálozási mutató – ebből következik a mára már jellemzővé vált egyensúlytalanság. Három tényezőt kell figyelembe vennünk tehát: a termékenységet, az életesélyek javulását és a vándorlást. Abban az esetben, ha ezek között nem megfelelő a balansz, úgy ez számos kihívással állítja szembe a társadalmi kohéziót és fejlődést, valamint a gazdasági növekedést.
Egy kis statisztika
Az általános értelemben vett népességfogyásról a társadalom jórészének van véleménye és tapasztalata. Mindenki tudatában ott él, hogy fogyatkoznak a honfitársaink, de ennek mértékét illetően a legtöbben sötétben tapogatózunk. A következőkben olvasható számszerű adatokat a KSH – Központi Statisztikai Hivatal – bocsátotta ki.
A népesség tekintetében elég egy húszéves távlatot vizsgálni ahhoz, hogy érzékeljük milyen mértékben redukálódik a magyarság. 2001-es és a 2020-as évet elemezve megállapíthatjuk, hogy amíg 2001-ben a népesség száma elérte a 10.200.298 főt, addig 2020-ban már csak 9.769.526-ot számláltunk. A kivándorlás aránya 2019-ben 21.900 fő volt.
A 2021 januárjára vonatkozó előzetes adatok alapján a halálozásokat tekintve 12.916 esettel találkozhatunk, ez a szám 1136-tal nagyobb, mint 2020-ban. Ebből az következik, hogy a természetes fogyás ötvenkét százalékkal nőtt meg az egy évvel korábbi adatokhoz képest– ennek okaként a COVID-19-et jelölhetjük meg.
Aggasztó jövőképek
Egy, az EFOP – Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program – keretében végzett kutatás feltárja a Kárpát-medence demográfiai viszonyait és előreszámítást végez a magyarság lélekszámát illetően. A legvalószínűbb forgatókönyv alapján a térségben élő magyarság aránya 2051-re a jelenlegi 12.000.000-ról 9.000.000 főre fog csökkeni. Az anyaországban élők számát 6.600.000 és 8.500.000 közé becsülték – a KSH jelenlegi adatai alapján Magyarország népessége 2021-ben eddig 9.703.000 köré tehető.
A gyermekvállalási kedv javítása kulcskérdéssé vált, ugyanis amennyiben nem emelkedik a népességszám, úgy könnyen piacprobléma alakulhat ki. Ennek az az oka, hogy míg egy elöregedő társadalom fogyasztásához tud igazodni a kínálat, addig egy redukált piachoz csak sokkal nagyobb kihívások árán. Problémát eredményez a nyugdíjrendszert érintően is, ami országunkban felosztó-kirovó rendszer alapján működik. Ehhez alapjaiban véve, noha nem létfeltétel a gyerekvállalás, mégis kihat a népességfogyatkozás a jövedelemtermelésre. Ennek értelmében, ha nincsen megfelelő mennyiségű munkaképes személy – akik által pénz áramolna a rendszerbe –, úgy nincsen kielégítő pénzügytechnikai garancia sem a nyugdíjaskori létbiztonság megvalósulásához.
Mi állhat a háttérben?
Bizonyos elméletek azt állítják középpontba, hogy a magasan iskolázott nők körében kisebb, míg a kevésbé tanult nők esetében magasabb a szülési hajlandóság. Az előbbit tekintve nem ritka az sem, hogy a gyermekvállalás elmarad. Emellett mára nehezebbé vált a párkapcsolatok kiépítése és hosszútávú fenntartása, valamint már nem számít eretnekségnek egy olyan életmód, ahol tudatos a gyermektelenség. Mindezekhez gyakran anyagi szempontok is hozzájárulnak, így vonzóvá vált az egygyermekes-családmodell.
Napjainkban egyre nagyobb port kavar az abortuszkérdés. Magyarországon a KSH adatai alapján 2019-ben összesen 25.783 terhességmegszakítás történt. Sokan arra támaszkodnak, hogy a nőnek önrendelkezési joga dönteni a saját teste felett, de vajon ez kiterjedhet-e a magzatra is – emiatt vannak, akik a magzat jogait helyeznék előtérbe.
A probléma az, hogy erre konkrét választ a világon egyetlenegy szerv sem ad. A magyar Alaptörvény kimondja, hogy a magzatot a fogantatástól védelem illeti meg az állam részéről, viszont az első trimeszterben a nő önrendelkezési joga érvényesülhet, mivel lehetősége adódik testi, lelki megrendülésre és társadalmi ellehetetlenülésre hivatkozva a terhesség megszakítását kérni.
A kivándorlás legtöbb esetben egy spontán folyamat, melynek hátterében leggyakrabban munkavállalási és továbbtanulási célok állnak. Általában régió-specifikus, mivel nagy szociális és gazdasági eltérések vannak egyes térségek között. Figyelembe kell venni az anyagi kérdéseket, a politikai elégedetlenséget, a munkahelyhiányt és az általánossá vált társadalmi bizonytalanságot. Egyre markánsabban kirajzolódik az a tény, miszerint a fiatalok körében erősödik a – főként nyugati irányú – kivándorlási szándék.
Néhány intézkedés a demográfiai problémák enyhítésére
Az Állami Számvevőszék elemzése alapján a következőket tudhatjuk meg a családpolitikai hozzáállást illetően. 2010-től a magyar kormány egy folyamatosan növekvő, komplex családtámogatási rendszert dolgozott ki, aminek segítségével szerették volna megoldani a demográfiai deficitet. A stratégián belül megjelennek a jövedelmi egyenlőtlenségeket, a szegénységi kockázatot oldó pénzbeli- és természetbeni juttatások. Szintén ennek a keretében hozták létre 2015-től a CSOK-ként ismert családi otthon teremtési programot, majd ez 2019-től kiegészült a Családvédelmi Akciótervvel, mely új területeket is lefedve, hét ponton keresztül nyújt támogatást a családok számára. Ehhez hasonló az MNB – Magyar Nemzeti Bank – által 2019-ben nyilvánosságra hozott Versenyképességi program, melyben egyik pillérként tűnnek fel a demográfiai gondok, családbarát javaslatok, mindennapokat segítő ajánlások.
Abból kifolyólag, hogy a demográfiai változások nem korlátozódnak konkrét országhatárokra, orvoslásuk is globális szintű feladattá vált. Ezt szolgáló projekt például az Európai Bizottság regionális politikájának keretében megszületett stratégia, a „CE-Ageing Platform” – „Közép-európai tudásplatform az idősödő társadalomért”.
Célja, hogy olyan iránymutatást adjon a közép-európai országok és régiók – Magyarországon a Közép-Dunántúl – számára, amely például megkönnyíti a társadalmi változásokra való reagálást, segíti a több generációt érintő humánerőforrás-fejlesztést.
Mára tehát világossá vált azon tény, hogy össztársadalmi szinten reformokra van szükség, melyek lehetővé tennék az életkilátások javítását, problémák mérséklését. Elengedhetetlen a kiszámítható perspektíva, az anyagi biztonság és kedvező jövőkép garantálása ahhoz, hogy a fiatalabb generációk körében növekedjen a gyermekvállalási hajlandóság, ami egyben enyhíthetné a nyugdíjrendszerre nehezedő nyomást. A megfelelő szakpolitikai lépésekkel továbbá elérhető lenne az is, hogy redukálódjon a kivándorlók száma és ezzel egyidejűleg vonzóvá váljon a hazatérés a külföldön élő magyarok számára.
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
Kép forrása: x
