Jogászkodás egy cég alkalmazásában – röviden így lehetne összefoglalni a jogtanácsos tevékenységét. Cikkünkből kiderül, hogy a valóságban sokkal izgalmasabb és tartalmasabb ez a szakma.
A jogtanácsos munkája több szempontból hasonlít az ügyvédéhez, ezért az 1950-es évekig, majd 2017-től ismételten egy jogszabályban szabályozták. Megegyeznek abban, hogy mindkettőhöz szükséges a jogi egyetem elvégzése és a hároméves szakmai gyakorlat (ügyvédjelölt, valamint jogi előadó), majd a sikeres szakvizsga. Ám míg az ügyvéd mindvégig megőrzi önállóságát, munkaviszonyban nem állhat, addig a jogtanácsos általában egy cég munkavállalója.
A jogtanácsosi tevékenység kereteit 2017-ig az 1983. évi 3. törvényerejű rendelet fektette le. A jogszabály alapján legfőbb feladata az volt, hogy a jog eszközével elősegítse az általa képviselt szervezetek működésének eredményességét, közreműködjön a törvényesség érvényre juttatásában, segítséget nyújtson a jogok érvényesítéséhez, valamint a kötelezettségek teljesítéséhez. E munkái ellátásához magánszemélytől nem fogadhatott el megbízást, büntetőeljárás során védőként nem működhetett közre. Elengedhetetlen volt a törvényszék által vezetett jogtanácsosi névjegyzékbe történő bejegyzés.
2017-től ismét egy jogszabályban, ügyvédi tevékenység címszó alatt szabályozzák az ügyvédeket és a jogtanácsosokat. Ennek hátterében az új polgári perrendtartás áll, mely a törvényszéki eljárás alapmodelljében általánossá teszi a kötelező jogi képviseletet. A professzionális pervitelt erősítő modell csak akkor érheti ugyanis el a hozzá fűzött reményeket, ha a kötelező jogi képviseletet ellátó jogászokat egységesen kezeli.
Az új szabályozás bevezeti a kamarai tagságot a jogtanácsosok számára. Ez nem kötelező, viszont a jogi képviselet, valamint az okirati ellenjegyzés kizárólag kamarai tagság mellett végezhető. A nyilvántartásukat már nem a törvényszékek végzik, hanem a területileg illetékes ügyvédi kamarák. Szignifikáns újítást jelentett, hogy a kamarai jogtanácsosnak összesen legfeljebb két munkaviszonya lehet, és ügyvédi tevékenység végzésére megbízást nem fogadhat el.
Azon jogtanácsosoknak, akik nem akarnak kamarai taggá válni, csökken a munkakörük is: jogi tevékenységet, jogi tanácsadást és okiratszerkesztést végezhetnek, azonban nem láthatnak el jogi képviseletet, valamint okirat ellenjegyzési joguk sincs. Ezzel kapcsolatban alkotmányjogi panaszt nyújtottak be, de az Alkotmánybíróság a 3002/2019. (I.7.) számú határozatában megállapította, hogy a kötelező kamarai tagság előírása nem alaptörvény-ellenes, továbbá nem sérti sem a szabad munkavállalást, sem az egyenlő bánásmód követelményét.
Hogy miért érdemes jogtanácsosnak menni?
Ugyan nincs meg az a „szabadság”, mint az ügyvédek esetében (magam döntöm el, mit vállalok el, és mire mondok nemet), cserébe folyamatosan biztosított a munka, nem kell alkalmazkodni az ügyfelekhez, a cég beosztottjaként pedig jobban rálát a belső folyamatokra, azokat bizonyos szempontból alakíthatja. Előnyös lehet a munkaidő is, ugyanis a jogtanácsosok általában heti 40 órát dolgoznak, míg ügyvédek esetében ez a szám lehet akár nagyságrendekkel magasabb is; a rengeteg túlóra állandó leterheltséggel jár. A tevékenység a tanácsadáson kívül leginkább munkajogi, társasági jogi jellegű, de lehet egészen speciális is, alkalmazkodva a cég jellegéhez.
Rátérve a pénzügyekre, az ügyvédek általában többet keresnek, viszont a munkával töltött időtartam is hosszabb. Vezető jogtanácsosként pedig az alapbér mellett egyéb juttatásokra is szert lehet tenni, ilyen a magasabb cafeteria is. A közszférában dolgozó jogtanácsosok számára a közszolgálati bértáblát kell figyelembe venni.
Összességében a jogtanácsosi munka elsődlegesen azoknak való, akik jobban érzik magukat a vállalati (multi) környezetben, ahol nem kell sok ügyféllel találkozni, sem jelentősen eltérő jogi ügyekkel foglalkozni.
Forrás: 198évi 3. törvényerejű rendelet a jogtanácsosi tevékenységről, 1, 2, 3
[…] Források: 1, 2, 3, 4 […]