Pár évvel ezelőtt leltem rá a fotózás művészetére, és azonnal magába szippantott. Habár kezdetekben csak csodáltam a szebbnél szebb képeket, eljött az az idő, amikor már nem éreztem elegendőnek ezt a passzív oldalt. – Boros Kristóf képei és írása.
Elkezdtem magam képezni, elsajátítani ezt a fajta látásmódot és mindebben különösen inspiráló volt számomra egy kanadai fotós, Peter McKinnon, aki megannyi részterületébe engedett, és enged továbbra is betekintést. Talán emiatt alakult ki bennem az a diverzitás, hogy magamra találtam nemcsak a tájfotókban, hanem a portrék határtalan gyönyörűségében, az absztrakt képek elkészítésében, valamint az autófotózás rejtelmeiben is. Számomra az az elismerés, amelyet barátaimtól és idegenektől kaptam, csak még több lelkesedést és motivációt adott. Emiatt mondhatjuk azt is: hozzám nőtt a gépem. Természetesen én se rögtön a legprofibb fényképezővel dolgoztam, eleinte egy telefon határait feszegettem és viszonylag rövid időn belül rá kellett ébrednem, hogy kinőttem. Ezt követően került kezembe egy olyan fényképezőgép, amivel már csak a saját fantáziám szabhat határt. Ezen alkalommal szeretnék Nektek elhozni néhány képet, amellyel bepillantást nyerhettek a művészetembe, különösen abba, ahol az épületek kerültek középpontba.
Fényképek: Boros Kristóf
Kísérő szöveg: Boros Kristóf
