A világ ismét Minneapolis városára szegezheti a szemét, hiszen a tavalyi év egyik legnagyobb port kavaró, tragikus történése és az annak nyomán kibontakozó több hónapos tüntetés-sorozatok után a George Floyd életét kioltó (volt) rendőr, Derek Chauvin cselekedete felett immáron a bíróságok mondanak ítéletet.
Még mielőtt azonban az eset konkrétumaira és a felmerülő kérdésekre rátérnénk, fontos rögzíteni néhány alapvető dolgot az USA büntető igazságszolgáltatásával kapcsolatosan. Az Egyesült Államokban a (büntető) tárgyalás két részből áll: tárgyalás a vádlott bűnösségéről (trial), illetve tárgyalás a kiszabandó büntetés mértékéről (sentencing). A vádlott bűnösségéről szóló tárgyalás az esküdtszék felállításával, az esküdtek kiválasztásával (selection of the jury) kezdődik (Derek Chauvin tárgyalása jelenleg ebben a szakaszban tart) és az esküdtek döntéshozatalával végződik.
Tudni kell, hogy az esküdtszéki bíráskodás az USA jogi kultúrájában mélyen gyökerező demokratikus intézmény, melyre kezdetekben az amerikai nép az igazságszolgáltatás pártatlanságának mintegy zálogaként tekintett.
Ahogy Tocqueville a XIX. században írta: az esküdtszéki tárgyalás nem csupán egy jogintézmény – „ez az amerikai állampolgárok szuverenitásának egyik formája”.
Az alkotmány által konstruált esküdtszéki tárgyalás jelentőségét két alkotmány-kiegészítés is megerősítette, illetve bővítette.
A Duncan v. Louisiana ügyben (1968) hozott döntés az esküdtszéki tárgyaláshoz való jogot alapvető jogként deklarálta, és minden államban alkalmazandó igazságszolgáltatási fórumként ismerte el. Az intézmény céljából következően az esküdtszék tagjainak legalapvetőbb kötelessége minden bizonyíték gondos és előítélettől mentes vizsgálata, és egy elfogulatlan döntés meghozatala. Noha a legtöbb államban a vádlott bűnösségének kérdésében a laikus testület dönt, majd a hivatásos bíró szabja ki a büntetést, vannak olyan államok, ahol ez utóbbi feladat is az esküdtszékhez tartozik. Döntő jelentőséggel bír tehát, hogy kik ülnek az esküdtek padján.
Az esküdtek kiválasztása és a pártatlanság kérdése
Az amerikai filmeknek és sorozatoknak köszönhetően a néprészvétel ezen formájáról nekünk is lehet némi elképzelésünk. Amit kevésbé mutatnak be a filmművészeti alkotások, az a kulcsfontosságú, hosszadalmas és formalizált eljárás, melynek révén a tizenkét fős, pártatlan testület összeáll. Az USA-ban az esküdtek kiválasztása olyan eljárás szerint történik, amelynél alapvető elvárás, hogy a társadalom értékváltozásait tükrözze, és igazodjék az adott kor igazságossági követelményeihez. Az amerikai jogszabályoknak köszönhetően meglehetős bizonyossággal elkerülhető, hogy egy zavaró előítélettel bíró esküdtszék döntsön egy ügyben. De mit is értünk előítélet alatt? Ez tulajdonképpen egy olyan jelenség, amely teljesen természetes része a hétköznapoknak, s valamiféle kedvező vagy kedvezőtlen érzést, véleményt jelöl egy adott személy vagy dolog kapcsán.
Bár az intézményt a pártatlan igazságszolgáltatás iránti igény hívta életre, érdekes módon a legtöbb kritikai hang pontosan ezzel kapcsolatban fogalmazza meg aggályait. Nem véletlen, hiszen a pártatlanság szöges ellentétben áll mindennel, amit az emberi természetről tudunk. A múltbéli tapasztalataink, neveltetésünk, kulturális közegünk, ideológiai nézeteink befolyásolják azt, hogy hogyan látjuk a világot és hogyan hozzuk a döntéseinket. Ez egyáltalán nem olyasvalami, amit könnyűszerrel levetkőzhetünk. Holott Jerome Frank megállapításainak köszönhetően már senki nem kérdőjelezi meg, hogy emberi lények-e a bírák, a laikusokkal szemben mégis sokkal gyakrabban jelenik meg a pártatlanság követelménye és kétségbe vonása, mint a hivatásos bírók esetében.
Szorosan kapcsolódik ide a média és az igazságszolgáltatás kérdésköre is, az esküdteknek ugyanis az egyoldalú befolyásolás elkerülése érdekében a sajtó által közölt híradásokat elméletileg figyelmen kívül kellene hagyniuk, és kizárólag az eljárás során eléjük tárt tényeket vehetnék figyelembe. Könnyen belátható, hogy a tömegmédia korában ez irreális elvárás. Ha a média befolyásoló tényező, mi a helyzet egy olyan ügyben, amelynek alapjául szolgáló esemény – egy évtizedek óta forrongó feszültséget felelevenítve – hónapokon át tartó tömeges demonstrációkat, felvonulásokat, további atrocitásokat és számtalan erőszakos cselekményt indukált?
George Floyd halálát követően az 1960-as évek óta nem látott, hatalmas tömegeket megmozgató demonstráció indult az intézményes diszkrimináció, valamint a rendőri brutalitás ellen, követelve a rendőr büntetőjogi felelősségre vonását. A videót, amely a rettenetes eseményt megörökítette, többmillióan látták világszerte.
Mindezek alapján adja magát a kérdés: vajon létezik-e olyan személy, hovatovább tizenkettő (plusz két helyettes), akinek valóban nincsen semmiféle prekoncepciója, véleménye az ügyről? Ugyanis ez lenne az elvárás.
Mit lehet tudni a tárgyalásról
Mint korábban említésre került, Derek Chauvin tárgyalása az esküdtek kiválasztásának szakaszában tart, már csak egyetlen helyettes-esküdtre van szükség.
A tavalyi év végén tizennégy oldalas kérdőívek jelentek meg a városlakók postaládáiban. A potenciális esküdtekhez többek között olyan kérdéseket intéztek benne, hogy látták-e a videót, melyben a rendőr George Floyd nyakán térdel, részt vettek-e a tüntetéseken, és mit gondolnak a Black Lives Matter mozgalomról. Az utolsó A4-es lapon pedig azt kérték, hogy a kitöltő számoljon be mindenről, amit tud, vagy hallott az esetről.
Ez volt az első „szűrő” tehát, és kiindulópontként szolgált a tényleges meghallgatásokon, a voir dire során – így hívják az eljárást, amely a pártatlan esküdtszék összeállításának legfőbb garanciáját jelenti. A vád és a védelem képviselője egyaránt kérdéseket intéz az esküdt-jelöltekhez, mellyel a kellő elfogulatlanságot vizsgálják, és mindkét oldalnak lehetőségében áll, hogy az esetlegesen hátrányos előítélettel rendelkező személyeket az eljárásból kizárják. Az eredeti, már leszűkített listán szerepelő több, mint háromszázhúsz személy közül körülbelül hatvanat hallgattak meg személyesen tíz nap leforgása alatt.
Az esküdtek elutasításának több módja is van. Alapos indokkal, konkrét ok alapján mindkét oldal gyakorlatilag korlátlanul élhet ezzel a lehetőséggel. Az indokolás nélküli kizárás lehetősége (peremptory challange) azonban csak korlátozottan áll rendelkezésre. A Chauvin-ügyben eredetileg a vád kilencszer, a védelem tizenöt alkalommal élhetett volna csupán a kizárás ezen formájával, mivel azonban viszonylag hamar elhasználta mindkét oldal a lehetőségeit, a bíró engedélyezett további egyet a vádnak, hármat pedig a védelemnek.
A reprezentativitás és a fair cross section doktrína
A reprezentativitás kérdésének hátterében a laikus bíráskodás vonatkozásában az a feltevés áll, hogy a társadalom különböző csoportjai pozitív előítélettel rendelkeznek saját csoportjuk tagjaival szemben. Korábban a nők és a feketék alulreprezentáltsága komoly konfliktusokat szított, így az esküdtek kiválasztásánál ma már komoly szerepet játszik, hogy a testület tagjait a közösség megfelelő keresztmetszetét (fair cross section of the community) jelentő részéből választották-e ki. Ennek azért is van jelentősége, mert amennyiben bebizonyosodik, hogy nem így történt, az ügy újratárgyalására is sor kerülhet.
Értelemszerű, hogy ez a tényező jelen ügyben még kiemelkedőbb kérdés, így az esküdtszék felállításánál is jelentős szerepet játszott – a kiválasztott esküdteknek épp, hogy csak egy kicsivel több, mint a fele fehér, annak ellenére, hogy Minneapolis lakosságának nagyjából nyolcvan százalékát teszi ki a fehérbőrű népesség. Többségükben nők.
Tekintettel az ügy érzékenységére, (akárhogy is alakuljon) a bíró szerint az esküdtek valódi veszélynek lehetnek kitéve, így védelmük érdekében fokozott biztonsági intézkedéseket tett.
A neveik nem kerülhetnek nyilvánosságra, a teremben elhelyezett kamerák pedig semmi esetre sem mutathatják őket. A tárgyalás idején őrök fogják védeni és kísérni őket.
A 27 millió dolláros kártérítés, halasztás, áthelyezés
George Floyd családja tavaly július 15-én indított keresetet Minneapolis városa ellen. A Derek Chauvin-tárgyalás első hetének pénteki napján, március 12-én a képviselőtestület egyhangúlag (13-0) hagyta jóvá a rekordot döntő, 27 millió dolláros kártérítés megfizetését a Floyd család számára, az ügy ezen szála tehát egyezséggel zárult. Mondani sem kell, hogy az ezzel járó médiafelhajtás a büntető ügy és az esküdtek kiválasztása szempontjából korántsem volt ennyire üdvös.
A védelem indítványozta a tárgyalás áthelyezését és elhalasztását is, tekintettel arra, hogy az egyezség nagy valószínűséggel azt a befolyást keltheti az esküdtekben, hogy a város álláspontja szerint Chauvin bűnös. A bíró mindkét indítványt elutasította, mondván, hogy bár az időzítés nem a legideálisabb, a halasztás semmit nem változtathat már a tárgyalás előtti publicitás problémáján, és nem gondolja, hogy lenne bárhol olyan hely Minnesota államban, ahol más lenne a hozzáállás.
Városszerte a békés demonstrációk már most megkezdődtek, a városvezetés azonban számol azzal, hogy nem maradnak békések – a Hennepin County Government Center-t, ahol a tárgyalás zajlani fog, és a városházát a hatóságok két sorban is betonkorlátokkal és kerítésekkel barikádozták el az esetleges zendülések esetére. A kormányzó előre engedélyezte a Nemzeti Gárda bevetését, ha szükség lenne rá. A polgármester kiemelte, hogy ezekkel az intézkedésekkel nem a békés tüntetéseknek akar gátat vetni, ezekben a nehéz időkben azonban elsődleges fontosságú a biztonság. Különös tekintettel arra, hogy a Floyd halála után kibontakozó tüntetések néhány nap alatt őrjöngő, fosztogatással, épületek felgyújtogatásával járó lázongásokká eszkalálódtak, az intézkedések valóban nem tűnnek túlzónak.
November óta nem nagyon zajlott tárgyalás személyes jelenléttel, így most is nagy hangsúlyt fektetnek a megfelelő biztonsági protokoll betartására. A bírósági dolgozókon kívül a vád és a védelem négy-négy képviselője lehet jelen, az ülőhelyeiket már plexifallal elválasztották. Az esküdtek sem ülhetnek szorosan egymás mellett: székeiket a terem jobb oldalán olyan távol helyezték egymástól, amennyire csak fizikailag lehetséges volt.
A nyitóbeszédek előadását március 29-re tűzte ki a bíróság, a tárgyalás várhatóan legalább négy hétig fog tartani, és élőben fogják közvetíteni.
Fantoly Zsanett: Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának büntető eljárásjogi tárgyú kiegészítései, különös tekintettel a terheltet megillető eljárási garanciákra
Fantoly Zsanett: Az amerikai büntetőeljárás
