Joghallgatóként, ha új társaságba vagy rég nem látott rokonok körébe csöppensz minden bizonnyal felteszik neked azt a kérdést, hogy: „akkor az egyetem elvégzése után bíró, ügyvéd vagy ügyész leszel?” Azonban míg a bírói vagy az ügyvédi hivatásról szinte mindenkiben él egy pontosan meghatározott kép, addig az ügyészi tevékenységet mondhatni homály fedi. Cikkünkben körbejárjuk az ügyészi hivatás különböző szegleteit dr. Ambrus István egyetemi docens, egykori ügyész segítségével.
Az ügyészség rövid története
Talán nem is gondolnánk, de hazánkban e jogi hivatás már a középkorban is létezett, viszont ügyészségről, mint hivatalról csak 1774-től kezdődően beszélhetünk. Azonban ekkoriban nem csak hatáskörében, hanem szervezetrendszerében is különbözött a jelenlegitől. A XVIII. századi szervezeti felépítésben ugyanis elkülönült egymástól a jogügyigazgatói és a választott tiszti ügyészi hivatal. Hatáskörileg a jogügyigazgató feladatai közé tartozott a korona és a király képviselete közjogi, illetve magánjogi ügyekben, valamint az olyan királyi kincstárat érintő perekben is ő járt el, amelyek az uralkodót félként érintették. Ezzel szemben a tiszti ügyészek a vármegyékben, a kiváltságos területeken és a városokban tevékenykedtek, ahol egyaránt ellátták a vád, illetve a védelem képviseletét. Sőt, magánszemélyek megbízására még ügyvédi tevékenységet is végeztek.
Talán meg sem lepődünk azon, hogy a felvilágosodásnak köszönhető gondolkodásbeli változások az ügyészi hivatást sem hagyták érintetlenül.
Ugyanis az európai jogrendszerekben kialakult az a felfogás, amely szerint a bűncselekmények a társadalom egészét, ezáltal a közérdeket képviselő államot sértik,
ezért annak joga van az elkövetőkkel szemben fellépni a törvények érvényesítése érdekében. Ezen változás mintájára a Habsburgok az 1848-as szabadságharc leverését követően kísérletet tettek az államügyészség kialakítására, azonban a jelenlegi modellhez hasonló ügyészség létrejöttét csak a boldog békeidők hozták el.
Az 1871. évi törvénycikk választotta el a bíró, a védő és a közvádló szerepét egymástól. Ennek hatására jött létre az új állami ügyészség, amelynek fő feladata a büntetőeljárás megindítása lett. Természetesen a világháborúk és a kommunista rendszer befolyása ezt a hivatalt sem kerülte el. A szovjetrendszernek köszönhetően a szervezet a mindenkori politikai akarat alapján létrehozott jogszabályok alapján tevékenykedett, ennek ellenére működését döntően a szakmaiság jellemezte.
Ügyészség a jelenben
Jelenleg az ügyészség az Alaptörvényben meghatározott módon, független szervként, törvényeknek alárendelve, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként kizárólagosan érvényesíti az állam büntetőigényét. A szervezetrendszer élén a legfőbb ügyész áll, akit a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés kétharmados többséggel kilenc évre választ. A függetlenség garantálásaként a legfőbb ügyész nem utasítható a Parlament által, azonban köteles a képviselőknek évenként beszámolni a szervezet tevékenységéről. Jelenleg a 2019-ben újraválasztott dr. Polt Péter tölti be ezt a tisztséget. Az ügyészi szervezetrendszerben a legfőbb ügyészség közvetlen alárendeltje az öt Fellebbviteli Főügyészség, a megyei főügyészségek, a Fővárosi Főügyészség, valamint a Központi Nyomozó Főügyészség. A hierarchia legalsó szintjén pedig a járási és a járási szintű ügyészségek helyezkednek el.
Ügyésszé válni…
Ha azt gondoljuk, hogy az ügyészi hivatáshoz elég a jogi diploma megszerzése, illetve majd a szakvizsga letétele, nagyot tévedünk.
Dr. Ambrus István, egyetemi docens elmondása szerint az ügyészi pálya a legtöbb esetben a jogi diploma megszerzése után, az ügyészségi fogalmazói pályázat sikeres elnyerésével kezdődik. A fogalmazó-jelöltek egy megyei/fővárosi, majd egy legfőbb ügyészségi fordulón keresztül kerülnek kiválasztásra, amely során elsődleges szempontot képez a diploma minősítése – minimum cum laude -, valamint a záróvizsgák, illetve az eljárásjogi (Be. és Pp.) szigorlatok eredménye. Ezenfelül különösen hangsúlyt kap a Kozma Sándor-pályázaton, illetve az OTDK-n elért helyezés, valamint a nyelvtudás is. Továbbá érdemes a kötelező szakmai gyakorlatát az ügyészségen töltenie annak, aki ügyészi pályára készül, ugyanis, ha legalább féléves munkája során jobban megismerik egy adott ügyészségen, akkor ez alapján nagyobb valószínűséggel ajánlják majd egy megüresedő álláshely betöltésére.
A hároméven keresztül tartó fogalmazói gyakorlatot a szakvizsga követi, amelynek során érdemes a jeles rendű szakvizsga-átlagra törekedni. Ezután a törvény szerint az ügyésszé való kinevezés további feltétele, hogy a jelentkező alügyészként, vagy más törvény által meghatározott munkakörben egy évet dolgozzon. Dr. Ambrus István, elmondása alapján az alügyészi tevékenység során a szakmai továbbképzések mellett elsősorban az elvégzett munka minősége és mennyisége lehet döntő abban a kérdésben, hogy milyen gyorsan nevezik ki ügyésszé az alügyészt.
Ezen követelmények mellett már eltörpülnek a további, szakmaiságtól független kikötések, amelyek szerint: egyrészt a leendő ügyésznek olyan magyar állampolgárnak kell lennie, aki nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság vagy támogatott döntéshozatal hatálya alatt, másrészt büntetlen előéletű, harmadrészt pedig nincs eltiltva jogi végzettséghez kötött foglalkozástól.
Ha mostanra elkezdtünk bízni abban, hogy a jelölt számára az eddigi feltételek teljesítésével nyitva áll a kapu az ügyészi kinevezéséhez , akkor megint csak tévedtünk. Ugyanis nem csak a törvény, hanem az ügyészi munkaszervezés is a jelentkező elé gördít még egy-egy akadályt. Előbbi az ügyészi pályaalkalmassági vizsgálat formájában, amely a leendő ügyész pszichikai, egészségi, és fizikai állapotát méri fel. Az utóbbi esetében pedig elmondható, hogy a jelentkezőt kiváló alügyészi munkája ellenére sem lehet addig kinevezni, amíg nem üresedik meg az adott ügyészségen egy ügyészi hely.
Végezetül, – ha a jelentkezőnek sikerült teljesítenie minden követelményt, és egyéb akadály sem merült fel – ügyészi pályázat útján a legfőbb ügyész első alkalommal három évre, majd ezt követően határozatlan időre nevezi ki. Azonban ne gondoljuk, hogy ezután már szabadon tevékenykedhetünk ügyészként. Ugyanis még mindig hátra van egy utolsó lépés. A frissen kinevezett ügyésznek a kinevezéstől számított nyolc munkanapon belül esküt kell tennie.
„Törvényes kötelezettségeim teljesítése során elfogulatlanul és részrehajlás nélkül járok el.”
Azt hiszem jogosan állíthatom, hogy amilyen hosszadalmas és körülményes eljutni a sikeres ügyészi kinevezéshez, éppen annyira sokoldalú maga a hivatás is. Hiszen azontúl, hogy az ügyész a bíró balkezénél elhelyezkedve vádlóként érvényesíti az állam büntetőigényét, jóval több feladatot lát el. Egyfelől a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározottak szerint a felmerülő gyanú előtt előkészítő eljárást folytat, illetve felügyeli a nyomozó hatóság előkészítő eljárásának törvényességét. Másfelől a nyomozás során irányítja, és törvényességi felügyeletet gyakorol a nyomozó hatóság fölött, vagy akár bármely ügy nyomozását magához vonhatja.
Dr. Ambrus István kérdésünkre elmondta, hogy az ügyészség egyfelől bármely bűncselekmény tekintetében végezhet – az egyébként hatáskörrel rendelkező nyomozó hatóság helyett – nyomozást, ha él a Be. által biztosított jogkörével. Másfelől azonban vannak olyan esetek is, amikor kizárólag az ügyészség folytathat ilyen tevékenységet. Ez a körülmény fennállhat például akkor, ha a bűncselekményt bíró, ügyész, rendőr, börtönőr, pénzügyőr vagy mentelmi joggal rendelkező személy követte el. Többnyire ugyanez a helyzet az említettek sérelmére elkövetett deliktumok esetében.
Az egyes speciális bűncselekmények – így például bizonyos korrupciós deliktumok, nemzetközi bíróság előtt elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény, illetve a nemzetközi jog alapján elévülhetetlen bűntettek – kapcsán szintén az ügyész nyomoz.
E nyomozások sajátossága Ambrus István szerint egyrészt az, hogy a speciális személyi kör vonatkozásában összeférhetetlenség jelentkezne, ha a törvény megengedné, hogy egy rendőr által elkövetett bűncselekmény vonatkozásában társa nyomozzon.
„Megjegyzem ugyanakkor, hogy az angolszász országokban hasonlóan szigorú összeférhetetlenségi szabályok nem léteznek, ezért láthatunk például amerikai sorozatokban olyat, hogy a rendőr ügyében korábbi társai nyomoznak.”
A nyomozati szakot a bírósági szakasz követi, ahol a tárgyalás során az ügyész közvádlóként gyakorolja a vádemelés közhatalmi jogkörét, képviseli a vádat, továbbá gyakorolja a számára törvényben biztosított jogorvoslati jogokat. Az ítélet meghozatalát követően pedig törvényességi felügyeletet lát el a büntetések, mellékbüntetések, intézkedések, a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések, az utógondozás, valamint a bűnügyi, a szabálysértési, a körözési nyilvántartás és a központi elektronikus hozzáférhetetlenné tételi határozatok adatbázisának végrehajtásáról szóló jogszabályba foglalt rendelkezések megtartása felett. Nem utolsó sorban mindemellett közreműködik a büntetés-végrehajtási bíró eljárásában is.
A büntetőjogi területen kívül
Az ügyészek munkája azonban nem ér véget a büntetőeljárásban és végrehajtásban. Feladataik közé tartozik ugyanis őrködni afelett, hogy minden bíróság előtt folyó ügyben a bírák és a felek helyesen alkalmazzák a törvényeket. Legyen szó közigazgatási, polgári, munkaügyi vagy akár gazdasági jogi peres, vagy nem peres eljárásról, ha úgy adódik, az ügyész az adott jogág szabályainak megfelelően részt vehet a bírósági eljárásban.
Nem feledkezhetünk meg az ügyészek szerepéről a nemzetközi és az európai uniós jog területein sem. Magyarország ugyanis 2004 óta tagja az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségének, ismertebb nevén az Eurojustnak. Ezt a szervezetet az uniós tagállamok azért hozták létre, hogy elősegítsék a terrorizmus, illetve az egyéb határokon átnyúló súlyos és szervezett bűncselekmények elleni küzdelmet.
Hazánkban az ügyészség feladata egyfelől kapcsolatba lépni az Eurojusttal, ha bűncselekmény joghatóságát illetően kérdés merül fel, másfelől részt venni a közös nyomozócsoportok felállításának előmozdításában. Ezenfelül segítik a nemzetközi nyomozások és ügyészségi eljárások koordinálását. Az Eurojusttól függetlenül az ügyészség tevékenységi körébe tartozik a nemzetközi szerződésekből fakadó, különösen a jogsegély kérésével és nyújtásával összefüggésben ráháruló kötelezettségek ellátása.
Nem utolsósorban pedig az ügyésznek munkája során tekintettel kell lennie a gyermekjogokra is. Hiszen fontos, hogy kiemelt figyelmet fordítson a kiskorúak által vagy sérelmükre elkövetett bűncselekmények üldözésére, továbbá a fiatalkorúak ellen indult szabálysértési és büntetőeljárás különös szabályainak betartására is. Ezenfelül törvényben meghatározott esetekben közreműködik a kiskorúak jogainak érvényre juttatásában, sőt akár eljárást kezdeményezhet a szükséges gyermekvédelmi intézkedések megtétele érdekében.
Dr. Ambrus István, egykori ügyész tanácsai leendő ügyészeknek
Miután az ügyészség tevékenységének körülbelül kilencven százaléka büntetőjogi szakági tevékenységet jelent, elsősorban a büntetőjogi érdeklődésű kollégáknak ajánlanám e pályát. Mivel az ügyészség – mint arról már volt szó – kiemelkedő jogi egyetemi eredményeket vár el a leendő fogalmazóktól, ezek megszerzésére törekedni kell, éspedig nemcsak a bűnügyi, hanem más tárgyakból is minél jobb jegyeket szükséges megszerezni.
Emellett mindenképpen ajánlott minél több (tágabb értelemben vett) büntetőjogi differenciált alternatív, illetve fakultatív tárgy abszolválása, a büntetőjogi, büntető eljárásjogi vagy kriminológiai TDK tagság, akár demonstrátori tevékenység ellátása. A legfőbb ügyész által minden évben meghirdetett Kozma Sándor-pályázaton, illetve az OTDK-n is feltétlenül érdemes elindulni, hiszen az ezeken elnyert helyezés hatványozottan növeli a jelentkezés sikerét. Jól mutathat az életrajzban továbbá, ha valamilyen hallgatói vagy más fórumon a jelölt publikációt is fel tud már mutatni. Ugyanez igaz az ügyészségen végzett kötelező, vagy akár azon felüli szakmai gyakorlatra.
Személyes véleményem továbbá, hogy az ügyésznek – a biztos büntetőjog-dogmatikai, illetve joggyakorlati tudás mellett –
széleskörű társadalmi, illetve irodalmi műveltséggel is célszerű rendelkeznie, hiszen egyfajta sajátos szemléletre is szüksége lesz a bűnözés elleni hatékony fellépéshez.
Angyal Pál, Finkey Ferenc és Békés Imre művei mellett olyan, bűnügyi témájú, de erkölcsi problémákat is boncolgató könyvek elolvasását szintén ajánlani tudom, mint például Dürrenmatt vagy Dosztojevszkij egyes kötetei, ugyanakkor ajánlatos filozófiai témájú munkákból is meríteni. Mindezek mellett pedig elengedhetetlen a korábbiakban megszerzett tudás rendszeres karbantartása.
Végül ne feledkezzünk meg az ügyészség közérdekvédelmi tevékenységéről se. Akit ez a szakterület érdekel, annak az ügyész által indított polgári, például fogyasztóvédelmi perekre, illetve alapítványok, egyesületek működésének törvényi felügyeletére, valamint a szabálysértési kérdésekre is indokolt felkészülnie, nem csak a kötelező tárgyak keretében, hanem a feldolgozott anyagnál elmélyültebb formában.
Zárszó
Összegzésként nyugodtan kijelenthetjük, hogy az ügyészi tevékenység valóban rendkívül sokszínű, hiszen a büntetőügyeken kívül más jogterületeken is helyt kell állniuk az állam nevében a vád képviselőinek. Az államnak munkáltatóként pedig az a célja, hogy legjobb jogászait küldje a maga érdekének érvényesítésére. Ennek tudatában talán nem is olyan meglepő a sok szigorú követelmény az ügyészekkel szemben.
Jogforrások:
Alaptörvény
A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény
Az ügyészségről 2011. évi CLXIII. törvény
A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény
Képek forrásai: 1, 2, 3, 4, 5, 6
