Az irrealitás, a „woke-ság” egy 120 oldalas könyvbe belesűrítve, életem egyik legjobban elköltött 3000 forintját és 6 óráját jelentette. Nem hittem volna, hogy egy könyv ennyire tud szórakoztatni, és minden egyes – nem viccelek, minden egyes – oldalon megküzdeni azzal a felvetődött gondolattal: vajon ezt hogy. Néhány kiváló mondatot idéztem e cikkben a könyvből, amelyről úgy gondolom, mindenkinek hallania kell, legalábbis, ha érdekli a woke vagy ennek a humoros paródiája.
Titania McGrath kalauzol minket a könyvben a csupasz igazságon és igazságtalanságon keresztül és az élete történetén át, a napnál is világosabbá téve rövid elbeszélések által, milyen is szerinte a világ. Influál, gazdagít, megkérdőjelez.
A fejezetek címei is beszédesek, egymást követik olyan elnevezések, mint például: Harcom, Én az áldozat, A fehérség átka.
Rövid bemutatása a főhősünknek nem is vihetne minket közelebb a könyv hangulatához:
“Radikális interszekcionalista feminista költő vagyok, aki elkötelezett a feminizmus, a társadalmi igazságosság és a fegyveres békés tiltakozás mellett.”
A könyvben -többek között- tanácsokkal lát el:
“ Ha nem akarod, hogy cenzúrázzák, ne mondj helytelen dolgokat. Ez ilyen egyszerű.”
Tényekkel színesít:
“ Egyik jele annak, hogy egy csecsemő nem érzi jól magát a testében, ha rendszeresen sír. […] Ha a még meg nem született baba rúg, valószínűleg a nemváltásra irányuló vágyát próbálja kifejezni”
“Ha valóban van bármilyen probléma a nemi egyenlőséggel a túlnyomórészt muzulmán országokban, akkor hogyan magyarázható, hogy nőgyűlöletért még senkit nem ítéltek el a saira- bíróságokon?”
“ A gyerekek odafigyelést igényelnek, hiányoznak belőlük a legalapvetőbb szociális képességek, és egyszerűen képtelenek segíteni bármilyen komolyabb fizikai munkában.”
Megingathatatlan statisztikákat ismertet:
“ Az Egyesült Királyságban a rabok 95 százalék férfi, és közölük 100 százalék büntetett előéletű.”
Sok olyan információ elhangzik eme könyvben, amelyeket inkább elengednék, bár a legtöbb aktuálisan vitatott kérdést lefedi, mind társadalmilag, mind politikailag, mind gazdaságilag. A kérdés már csak az: ezt milyen irányban és hogyan teszi.
A könyv Andrew Doyle, észak-ír szerzőnek a műve, Titania pedig egy általa kitalált személy. Szembeállító, agresszív, szókimondó stílusával a könyv már-már túlzottan érzékelteti a főhőst mint a radikális feminizmus élharcosát. Ajánlom annak ezt a művet, aki szeret nevetni, érti az iróniát és meg szeretné ismerni Titániát.
De mi is az a woke?
A woke a ”stay woke” kifejezésből ered, amely azt jelenti: ébernek lenni, vagyis hogy tudatában vagy, hogy megalapozatlan és jogtalan hátrány éri a társadalom kisebbségben élő rétegeit. A woke pedig egy olyan kifejezés ebből adódóan, amely egy olyan embert jelent, aki érzékeny a világban történő igazságtalanságra, elsősorban a faji megkülönböztetésre.
A woke mozgalom ma használt fogalma Magyarországon csak pár évvel ezelőtt vált ismerté, míg Amerikában már több mint 100 éves hagyományra tekint vissza. Egészen onnantól, hogy Huddie William Ledbetter – művésznevén Lead Belly – 1938-ban megírta „The Bourgeois Blues” című dalát, amely a feketéket ért igazságtalanságról szólt.
2014-ben a Black Lives Matter mozgalom által a woke szélesebb körben elterjedt. Bár kultúrálisan releváns kérdéseket feszeget a törekvés, és fontos hogy ezekről minél több ember beszéljen és értesüljön, mégis a woke képviselőit pejoratívan írják le, szembenállás érzékelhető a mozgalmon kívüliekkel, ugyanis meghatározó alakjai elhíresültek az arroganciájukról, a gőgösségükről. Ebből kifolyólag a cancel culture-hoz – amelyről itt olvashattok bővebben – hasonló “mozgalomnak” könyveli el a társadalom a woke megmozdulásokat.
A woke mozgalmat valaki szereti, valaki ellenségesen bírálja és lelkesen társít politikai oldalakat hozzá. A mozgalom éltetői ugyanakkor kétségbeesetten próbálják magyarázni, hogy az egyenlőségnek és az igazságtalanság ellen vívott harcban össze kell fogni, hisz így érhető el változás. A két oldal olyan ellentétes és olyan eltérő kérdésköröket tárgyal, mint amilyen a woke-ot övező probléma is.
Legyünk tehát nyitottak a minket körülvevő világra, és természetesen vegyük meg Titania McGrath narrációjában előadott, Andrew Doyle szerző szavakban és véleményekben gazdag művét!
