A vörös sárkányt valószínűleg sok mindenért lehet kritizálni az alapjogok megsértése tekintetében, ezek közé tartozhat az országban élő kisebbségek ellen való fellépése is, mely a mai cikkünk témája. A tibetiek után a kínai hatalom új ellenséget talált magának az ország határain belül: az ujgurokat.
De kik azok az ujgurok?
Az ujgur egy nagyjából tízmilliós nép, mely Kínában, a Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartományban él. A nép török eredetű és mohamedán vallású, egyike Kína legnagyobb etnikai kisebbségeinek. Már a IX. század óta élnek Hszincsiang (régi nevén Kelet-Turkesztán) területén, egy ideig még saját államuk is volt, mely később mongol, majd kínai fennhatóság alá került. A XIX. századtól egyre több ujgur felkelés indult a kínai vezetés ellen, 1864-ben sikeresen ki is kiáltották új államukat, Kelet-Turkesztánt, ám 1876-ban a kínaiak visszafoglalták a területet. 1911 után több ujgur államalakulat is létezett, de a kommunisták 1949-es győzelmük után bevonultak Kelet-Turkesztánba, és Hszincsiang néven Kína egyik tartományává nyilvánították.
Habár 1955-ben autonómiát kaptak, ezzel párhuzamosan a kormány elkezdett han kínaiakat betelepíteni az ujgur többségű területre, főként a nagyobb városokba, többek között a tartomány székhelyére, Ürümcsibe is. Így történhetett meg, hogy míg 1953-ban a kínaiak aránya 6% volt, az ezredfordulóra 40,57%-ra növekedett, míg az ujguroké 75%-ról csökkent.45,21%-ra. Ürümcsiben ma már csak a lakosság 12 százaléka ujgur.
Mi történt az utóbbi években?
2016-ban új vezetője lett a tartománynak. Ennek következtében kezdetét vette az ujgurokkal (és a többi török, muszlim népcsoporttal – kazahokkal, tadzsikokkal) szembeni nyílt agresszió, amely végül az átnevelő táborok építésében teljesedett ki. Mivel a kínai oldal következetesen tagadja még az ujgurellenesség vádját is, mindössze műhold-felvételekre és a tábor egykori lakóinak beszámolóira építhetünk, melyek bejárják a világsajtót. Ezek szerint a kínai kormány megfigyeli a lakosságot, indokolatlan letartóztatásokat foganatosít, és a gyanús elemeket (ez lehet bármi: külföldi utazás, egy rossz komment valamilyen közösségi oldalon, hagyományos ujgur ruha viselete vagy terrorizmus gyanújára okot adó cselekedet) koncentrációs táborokba zárja.
A táborban cellákba zárják a rabokat, és kínai nyelvre oktatják őket; egy túlélő, Sayragul Sauytbay szerint (akinek kínai nyelvet kellett tanítania a börtön lakóinak) a raboknak egész nap kommunista jelmondatokat és a kínaiakat éltető szövegeket kellett skandálniuk. A börtön lakóit lelki terror alá vetik; elzárják őket egymástól, nem mosolyoghatnak, nem sírhatnak – nem mutathatnak ki érzelmeket.
Akik megszegik a szabályokat, nem beszélik a kínai nyelvet megfelelően, vagy esetleg kissé hamisan éneklik a propagandista dalokat, azokat az úgynevezett fekete szobában embertelen kínzásnak vetik alá (verés, körömletépés, éheztetés). Sauytbay beszámolója szerint a nőket gyakran megerőszakolják, sokszor csoportosan is. Bevett szokás továbbá, hogy az ujgur vagy kazah fegyenceknek gyógyszerkísérletekben kell részt venniük. Ezenfelül rengeteg ujgurt ítélnek kényszermunkára gyárakban . Végül, ha úgy ítélik meg, hogy minden ellenállást kiirtottak az emberből, és a rab igaz kínaivá vált, kiengedik – persze szigorúan megfigyelik ezután is. A beszámolók szerint a szabadon bocsájtottak teljesen más emberek; testileg-lelkileg megtört roncsokként térnek vissza, és családtagjaik elmondása alapján nem mernek beszélni az átélt borzalmakról.
Sajnos ezek egyáltalán nem elszigetelt esetek; valószínűleg már több mint egymillió (egyesek szerint már minden harmadik) ujgur ember megjárta a Peking által „szakképző központként” emlegetett intézményeket. Volt nekik bőven hely, hiszen egy ausztrál kutatóintézet szerint a kínai kormány 2020-ra már közel 400 ilyen átnevelőtáborthozott létre Habár időnként egy-egy túlélő történetét közlő cikket felkap az internet, és világszerte tüntetnek az ujgur diaszpórák, a világ vezetői néhány helytelenítést kifejező megnyilvánulás leszámítva, semmi érdemleges dolgot nem tettek az emberi jogokat nyilvánvalóan megsértő Kína ellen.
A vörös sárkány ugyanis a világ egyik legnagyobb hatalma, rengeteg országnak fontosak a Kínával való partneri kapcsolatok, így nagyrészt inkább senki nem tesz semmi konkrét beavatkozást, ami segítene feloldani ezt a helyzetet. Különösen az ENSZ tagállamai részéről érthetetlen a fennálló közöny. Az ENSZ Alapokmánya ugyanis előírja a népeket megillető egyenjogúság, illetve az önrendelkezési jog tiszteletben tartását, amely alapelveket úgy tűnik, hogy Kína jócskán megsért az ujgurokkal szembeni szankciókkal.
People demonstrate against China during its Universal Periodic Review by the Human Rights Council in front of the United Nations Office in Geneva, Switzerland, November 6, 2018. REUTERS/Denis Balibouse
Ellenkezőleg, az Európai Unió például olyan cégtől rendelt hőkamerát, amely szállított berendezéseket az átnevelő táboroknak is. Főleg az ázsiai közvéleményt rázta meg a hír, hogy a 2020-as Mulan film végén a készítők köszönetet mondanak a forgatásban nyújtott segítségéért a táborokat üzemeltető biztonsági szolgálatnak, ez az oka annak, hogy Thaiföldön, Hongkongban és Tajvanon sokan bojkottálják a filmet (arról nem is beszélve, hogy a Mulant játszó színésznő támogatja a hongkongi rendőrök brutális túlkapásait). Ahogy az az évek során bebizonyosodott, Kína magától nem állítja le ezt a genocídiumot, sőt, idén bevezették a muszlim nők körében a kényszersterilizálást, amivel az ujgur gyermekek megszületésének megakadályozásával elébe mennének a problémának.
A hivatalos kínai álláspont vagy tagadja a szörnyűségeket, vagy a terrorizmus elleni harc részeként beszél az intézkedésekről. És valóban, az 1990-es évektől lehet beszélni ujgur radikálisokról, akik akár fegyveresen is felveszik a harcot a kormányzattal szemben. Sikereket nemigen érnek el, mindössze alapot szolgáltatnak a kínai intézkedéseknek.
Habár az ujgurok helyzete jelenleg kilátástalan, azért vannak arra utaló jelek, hogy a nagyvilág figyelme feléjük fordul, például a Mulan-filmet övező felháborodás erre enged következtetni. A nyugati világban egyre inkább növekvő Kína-ellenesség is az ujgurok segítségére lehet a jövőben. De vajon bekövetkezik-e a béke Hszincsiangban?
