Hetek óta zeng a globális média az afganisztáni eseményektől, amelyek nem csak Afganisztánra és a dél-közép-ázsiai régióra gyakorolnak geopolitikai hatást, hanem az egész világra. A cikkben bemutatom, hogy kik a tálibok, és választ adok arra a kérdésre is, hogy miért vonultak ki az amerikaiak.
Kik is a tálibok és mi a talibán?
Ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi politikai helyzetet, ismernünk kell, hogy kik az afganisztáni konfliktus kulcsjátékosai. A talibán egy szunnita vallási-politikai mozgalom, amely legfőképpen az iszlám vallás törvényeinek betartatását tartja szem előtt, amelyet erőszakos módszerekkel kíván elérni.
A talibán 1994-ben alakult, vezéralakja ekkor Omár molla volt, aki a szovjet megszállás végétől egészen 2001-ig, az amerikai csapatok bevonulásáig az ország Legfelsőbb Tanácsának fejeként működött. Az előző század végén a terrorista mozgalom hatalomra kerülése kifejezetten gyors volt, hiszen kezükre került 1995 szeptemberére az Iránnal határos Herat városa, majd tovább nyomultak a főváros felé, Kabulba. 1998-ban már szinte az ország 90 százalékát uralmuk alá vonták. 20 évvel ezelőttig uralták az országot szigorú törvényekkel, amelyek alapjául a saría szolgált.
A saría az iszlám vallásban a morális vezérelv, amit a helyes viselkedésként tartanak számon és ami a mindennapi élet legalapvetőbb részeit, így az étkezési szokásokat is befolyásolja. Ezt a szigorú szabályrendszert egészítették ki a tálibok a saját brutális megtorlásaikkal, így nem álltak tőlük messze a nyilvános kivégzések sem, amennyiben valaki megszegte a saría törvényeit.
Érdekesség, hogy nemcsak a mozikat, a zenét és a televíziót tiltották be az országban, de 10 éves kor felett a lányok iskolába sem járhattak.
Az afganisztáni lakosság emberi jogi jogfosztást és kulturális erőszakot élt meg a tálibok első kormányzása alatt, amely, habár 2001-ben véget ért, most újra folytatódni látszik.
Annak ellenére, hogy az ország 2001 óta sokkal egészségesebb és biztonságosabb lett a tálibok uralma után, a mélyben a még mindig különféle közösségen belüli konfliktusok húzódtak meg, amik megoldása hatalmas nehézséget okoz. Az al-Kaida eltávolítása lehetőséget adott az országnak arra, hogy politikailag megerősödjön és ezáltal az évtizedekkel ezelőtt kezdődő problémák megoldására is sor kerüljön. Az alkotmány ignorálása, a politikusok gyakori „munkakerülése” ellenére Afganisztán a szuverenitás jegyeit kezdte mutatni. Ugyanakkor a kormány még mindig nem volt elég erős ahhoz, hogy felszámolja az államon kívüli aktorokat. Fontos kiemelni, hogy nem lehet egyik percről a másikra eltüntetni a harctereket, és helyettük fenntartható békét létrehozni.
Az ország valamennyire azonban lábra állt az elmúlt évek alatt, legalábbis a média ezt közvetítette, de ezzel párhuzamosan a talibán is erősödni kezdett és lépésről lépésre foglalta el az ország különböző pontjait az elmúlt hónapokban. Megkérdőjelezhető tehát, hogy a sokat emlegetett afgán fellendülés mennyire is volt sikeresnek nevezhető. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy Afganisztán újraépítésekor a nyugati modellt erőltették rá az emberekre, amely számukra szokatlan, logikátlan volt, így részben érthető, hogy miért nem tudott feltétlenül minden zökkenőmentesen működni.
Az Egyesült Államok és a NATO a 2001. szeptember 11-i terrortámadások következtében vonult be a térségbe, a távozás pedig idén augusztusban történt meg. Szakértők szerint ez a húsz éves huzavona egyfajta „keserű pirula volt”, amit le kellett nyelni. A felek belefáradtak abba a háborúba, aminek senki sem látta a végét. Biden azt nyilatkozta, áprilisban úgy határozott, hogy véget vet a háborúnak augusztus 31-ig. A döntést az amerikai elnök azzal indokolta, hogy amikor kormányra került, akkor vált a talibán a legerősebbé 2001 óta, és szükséges volt választani a kivonulás vagy több tízezer katona háborúba küldése között.
Az elnök kiemelte, hogy az amerikai csapatok maradása Kína és Oroszország számára kedvező lett volna, hiszen ez azt eredményezte volna, hogy az Egyesült Államok nem tud elegendő hangsúlyt fektetni más külpolitikai nehézségekre. Ez kifejezetten problematikus lett volna, hiszen az elnök szavaival élve Oroszország esetében nem csak a különböző cybertámadásokkal, de nukleáris profliferációval is szembe kell nézni. Biden hozzátette: bízik benne, hogy országa tud küzdeni nemcsak a terrorizmus ellen, hanem a rivális nagyhatalmak okozta kihívások ellen is.
Az ország jövője
Kifejezetten nehéz megjósolni, hogy milyen módon tervezik uralni a térséget a tálibok. Alapvetően az várható, hogy a már látott kilencvenes évekbeli kormányzási stílus fog folytatódni, de az is lehetséges, hogy megmarad az a mérsékelt kormányzás, amely a hatalomátvétel óta megfigyelhető. Az ország jövőjében meghatározó elem lesz az is, hogy vajon az új vezetés milyen kapcsolatot fog ápolni az al-Kaidával.
Szeptember elsején az al-Kaida közleményt tett közzé, amelyben gratuláltak a talibánnak. Kitértek rá, hogy ez egy történelmi esemény, és hogy a katonai megszállás sötét korszaka véget ért. A terrorszervezet üzent az afgán lakosságnak is, és azt szorgalmazta, hogy bízzanak a tálibokban. Az al-Kaida és a tálibok közötti viszony egészen 9/11-ig nyúlik vissza, amikor Oszama bin Ladent bújtatta a talibán.
Annak ellenére, hogy tavaly februárban az Egyesült Államok és a talibán megállapodást kötött, miszerint utóbbi megszakít minden kapcsolatot az al-Kaidával, ugyanezen év májusában az ENSZ jelentése alapján az együttműködés még kifejezetten szoros volt. Aggodalomra adhat okot, hogy az amerikai katonák kivonulásával a terrorszervezet új tagok toborzásába kezdhet, és a jelenlegi körülbelül negyvenezer tag száma rohamos növekedésnek indulhat. Így a terrorszervezet és a mozgalom összefonódása hatalmas veszélyforrást rejt magában.
A nemzetközi hatás
A konfliktus alakulása sosem csak Afganisztán problémája volt, hiszen az afgán krízis az amerikai csapatok jelenléte miatt kihatott az USA-ra, a NATO-ra és Európára is. Természetesen más ázsiai nagyhatalmakat is érintenek az események, így Oroszországnak és Kínának is valamelyest kapcsolatépítésre kell törekednie a tálib vezetéssel. Az amerikai kommunikációt sokan ostorozzák, még a NATO-n belül is.
Ugyanakkor Joe Biden azt nyilatkozta, hogy ez már egy új világ, amelyben szembe kell néznünk a szomáli fenyegetésekkel, az al-Kaidával Szíriában és az Arab-félszigeten, és az ISIS-szal is.
A kivonulással, és Afganisztán magára hagyásával nem ér véget a terrorizmus elleni harc – sőt folytatódik. Azonban az egész biztosan kijelenthető, hogy a kivonulás az USA számára egyfajta presztízsveszteséget okozott.
Összességében elmondható, hogy a jelenlegi helyzet kifejezetten képlékeny, a jövőbeli eseményeket pedig szinte lehetetlen megjósolni. Az amerikai csapatok kivonulása pontot tett egy húszéves háború végére, ezzel is óvva az amerikai katonák életét és az ország versenyképességét Kínával és Oroszországgal szemben. A tálibok és az al-Kaida kapcsolatának kiszámíthatatlansága miatt pedig tényleges következtetéseket nem lehet levonni, így mást nem tehetünk, csupán várhatunk, hogy mit is hoz a holnap a világpolitikában.
