Ennek az írásnak a célja, hogy inspiráljak másokat a külföldi tanulásra,és megmutassam, hogy magyarként, nőként, feleségként és anyaként is el lehet érni az elsőre lehetetlennek tűnő álmokat.
2007-ben végeztem az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Szakdolgozatomat a Nemzetközi Magánjogi Tanszéken írtam Allan F. Tatham tanár úrhoz. Már akkoriban is élt bennem a vágy, hogy idegen nyelven kutassak, így angolul vetettem papírraa szakdolgozatomat Sex discrimination in workplaces címmel. Akkoriban fel sem merült, hogy franciául írjak, mert nem volt rá példa, pedig addigra már magam mögött tudtam egy Erasmus-évet Párizsban, a Nanterre Egyetemen.
Akkoriban nem volt annyira gyakori külföldön tanulni, mint manapság. Kiérkeztem Párizsba, és szállásom sem volt. Lakást vagy szobát bérelni lehetetlennek tűnt, mert ahhoz komoly portfóliót kellett bemutatni, hogy valaki bérelhessen. Végül a Francia Intézeten keresztül tudtam szállást szerezni.
Az az egy év szakmailag nagyon feltöltött. Részt vehettem Alain Pellet nemzetközi jogi óráin, aki Franciaországot képviselte a Bős-Nagymaros perben a Nemzetközi Bíróság előtt. Én voltam az egyetlen magyar hallgatója. Akkor hallottam először egy olyan tantárgyról, hogy nemzetközi eljárásjog, amit sokáig szerettem volna a magyar oktatásban is viszontlátni (egy ideig úgy tűnt, ebben a témában írom a szakdolgozatomat).
Egyetemi éveim alatt három évig demonstrátor voltam a Nemzetközi Jogi Tanszéken. Valki László professzor úrnak sok diák köszönheti nemzetközi karrierjét, sokunkat támogatott, inspirált, segített az egyetemi évek alatt. A Telders Perbeszédversenyen vettem részt Hágában, minket még Róna Péter készített fel a versenyre. Erasmusos évem alatt jöttem rá, hogy nem közjoggal szeretnék foglalkozni, hanem inkább magánjoggal. Az államvizsga-időszakot már abban a tudatban stresszeltem végig, hogy polgári jogból szeretnék doktorálni,és amennyiben lehetséges, Vékás Lajos professzor úrnál.
Vékás professzornak köszönhetem a doktori témámat is, ő javasolta, hogy az egyre hangsúlyosabb szerephez jutó fogyasztóvédelemmel foglalkozzam. Kutatási témám innen datálódik, ezzel párhuzamosan jártam Harmathy professzor úr összehasonlító jogi órájára, ő szerettette meg velem ezt a területet. Miután megkezdtem a doktori kutatási éveimet, társasági jogot és öröklési jogot is tanítottam.
Másodéves lehettem a doktori iskolában, amikor egyetemi diákkori barátnőm, Bodnár Zsófia (aki ma már Brüsszelben jogász-nyelvész) mesélt nekem a cotutelle doktori programról. Ennek lényege, hogy egy kettős irányítású doktori disszertációt kell készíteni, azaz egy disszertációt ír a doktorandusz, de két konzulense van, és két intézménytől kapja a Ph.D. címet.
Technikailag ez úgy néz ki, hogy kell egy fokozattal rendelkező külföldi professzor, akinek lehet doktori hallgatója, őt kell felkérni, hogy a doktori programban részt vegyen. Ezt lehet oly módon, hogy a külföldi egyetem jelöli ki az első konzulenst, és utána keres valaki hozzá egy magyar professzort. Az én esetemben ez fordítva történt: először iratkoztam be az ELTE doktori képzésére,és utána kerestem párizsi professzort. Megnéztem interneten, hogy kik rendelkeznek a Sorbonne-on olyan fokozattal, hogy doktoranduszt vállalhatnak, majd elkezdtem e-maileket küldeni a doktori témám leírásával és az önéletrajzommal.
Először egy professzorasszony válaszolt, aki nagyon udvariasan megírta, hogy ő már professzor emeritus, és nem vállalna új doktorandusz hallgatót, de átadná a kollégáinak a dossziémat, és ajánlana nekik, hátha felkeltem valaki érdeklődését, mivel a témámat érdekesnek találja. Ezt követően írt nekem a későbbi doktori konzulensem, Judith Rochfeld professzor. Ismerte és tisztelte Vékás professzort, és tetszett neki az összehasonlító fogyasztóvédelmi témám. A doktori témám az összehasonlító fogyasztóvédelmi jog lett, francia címén: Les conceptionset les techniques du droit de la consommation en France et en Hongrie.
A kutatásomat tehát két professzor irányította: Vékás Lajos és Judith Rochfeld. Az évek alatt folyamatosan szakmai tanácsaival látott el Harmathy professzor úr is. A két egyetem doktori képzése merőben más. Itt Budapesten jártam a doktori iskolába három éven át,és folyamatosan tanítottam mellette, Párizsba évente három-négy alkalommal utaztam ki konkrét kutatási tervvel és a disszertáció addig megírt részeivel. Menet közben alakult ki, hogy franciául fogok írni – mivel mindkét professzorom tudott franciául, ez tűnt a legjobb döntésnek, viszont számomra a nagyobb kihívásnak. Itt éreztem először, hogy ennél nehezebb dolgot nem fogok csinálni az életben.
A disszertációm írása közben végig dolgoztam, amikor vége lett a nappali doktori képzésemnek, a Főpolgármesteri Hivatal Nemzetközi Kapcsolatok Csoport vezetője lettem. Amikor négy évvel később ezt befejeztem, ügyvéd lettem,és született egy kislányom. Végig tanítottam polgári jogot,és szerencsére tanítom mind a mai napig. Nem volt egyszerű időszak, de nem bánok semmit, mert kellett sok szakmai és élettapasztalat is, hogy megírjam azt a munkát, amit 2019. február 27-én megvédtem Párizsban a Sorbonne-on.
Közben elvégeztem a BME mérnök-menedzsment francia MBA képzést, ami segített a francia nyelv elmélyítésében. Az utolsó két év azzal telt, hogy véglegesítgettem a dolgozatom, körülbelül egy éve derült ki, hogy a Sorbonne doktori iskolája megengedi, hogy Párizsban védjek. Erre nincsenek konkrét szabályok, a konzulensek szakmai támogatása kell hozzá,és a doktori iskola döntése, hogy eléri-e a doktori disszertáció a Sorbonne szintjét.
Több mint húszév francia nyelvtanulás van mögöttem, tizenegy év polgári jog tanítás, két francia képzés, fordítók és korrektorok segítsége. Amikor kiderült, hogy védhetek a Sorbonne-on, doktori jury-t kellett összeraknom. A cotutellejury minimum négy főből áll, de lehet akár hat-nyolc fő is. A jury száma attól is függ, hogy valaki tanítani fog-e Franciaországban vagy sem. A juryben van két rapporteur, aki írják a szakvéleményt a doktoriról, egy francia és egy magyar tag. Az én rapporteur-öm Harmathy Attila és Juliette Senechal professzorok voltak. Rajtuk kívül a két codirecteur de these, tehát a két konzulens is benne volt a juryben.
A védés nagyon hivatalos formában történik. A francia konzulens nyitja meg az eljárást, aki elmondja a jelölt életrajzát,majd átadja neki a szót. A francia konzulens nem minősítheti a dolgozatot,és nem is kérdezhet. A jelölt bemutatja a disszertáció témáját. Ezt követi a többi jury tag előadása és kérdései. Mindenki elmondja a pozitív és a negatív hozzászólásait a disszertációval kapcsolatban, majd felteszi a kérdéseit. A kérdésekre a jelöltnek válaszolnia kell, ennek végeztével lezárja a doktori ülést a jury,és elvonul a Délibération du juryre.
Ezt követően kihirdetik a döntést: „Önnek a Sorbonne Egyetem a doktori címet adja.”
Ezt követi egy Pot de these, ami egy koccintás a jury tagjaival és a vendégekkel. A védés maga nyilvános, közönségként bárki részt vehet rajta.
Itt szeretném megköszönni a Budapesti Francia Intézetnek, hogy a Francia Köztársaság ösztöndíjasa lettem, és támogatták a párizsi tartózkodásomat. Végül, de nem utolsó sorban a szüleimnek is köszönhetem, hogy eljutottam idáig, akik végig fáradhatatlanul támogattak ezen az úton.
Zárszóként, ahogy a bevezetésben írtam is, az az írásom célja, hogy bátorítsam a diákokat, kollégáimat a külföldi tanulásra, doktori disszertáció írására, hiszen kitartó munkával minden elérhető. Szerencsésnek érzem magam, mert egy olyan tanszéket választottam, ahol mindig kitartottak mellettem és támogattak – külön köszönettel tartozom Király Miklós volt dékán úrnak, aki aláírta a cotutelle szerződésemet, Menyhárd Attila volt dékán úrnak, aki támogatott engem még a legnehezebb időkben is. Minden energiát és fáradságot megért, hogy az első magyar magánjogász lehettem, aki doktorálhatott a Sorbonne-on, ráadásul nőként…
Ha bárkinek tudok segíteni a cotutelle program részleteivel kapcsolatban, nyugodtan keressen meg a kenderes.andrea@gmail.com címen.
Szerző: dr. Kenderes Andrea, vendégíró
