Hogyan működik az ENSZ Biztonsági Tanácsa? Miért nevezzük az állandó tagok vétóját „kettősnek”? Mit jelent a tartózkodás a szavazástól? Hogyan használja a kialakult orosz-ukrán háborúban Oroszország a vétójogát? Az orosz-ukrán konfliktusról szóló cikksorozatunk második részében ezekre és még további érdekes kérdésekre keresi a választ Esztergályos Veronika vendégírónk és Bényi Mercédesz írónk az orosz-ukrán szembenállással kapcsolatban.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy tizenöt tagból álló testület, melyből öt tag állandó [Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Oroszország (volt Szovjetunió), Kína, Franciaország], a tíz nem állandó tagot pedig a Közgyűlés választja (kétharmados többséggel).
A Biztonsági Tanács (BT) határozatai lehetnek a Közgyűléséhez határozataihoz hasonló ajánlások, ám az ENSZ tagállamai megállapodtak abban is, hogy a BT hozhat kötelező erejű határozatokat is.
A Biztonsági Tanács tartozik felelősséggel elsősorban a nemzetközi béke fenntartásáért, ezért az ebből fakadó kötelezettségei kapcsán az ENSZ valamennyi tagállama nevében jár el, azonban intézkedéseinek az ENSZ céljaival és alapelveivel összehangoltnak kell lennie, a hatásköreit az Alapokmány VI., VII. és (a regionális megállapodások tekintetében) VIII. fejezetei határozzák meg.
Az BT eljárásának kezdeményezése
Az ENSZ Alapokmány 35. cikke alapján bármely ENSZ-tagállam felhívhatja a BT figyelmét az államok közötti „viszályra vagy súrlódásokra, amelyek viszályhoz vezethetnek”, azonban az ENSZ-államoknak kötelező az ENSZ BT eljárását kérniük az Alapokmány 37. cikk 1. bekezdése alapján; ha azokat a konfliktusokat(„melynek elhúzódása a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának veszélyeztetésére vezethet”) „az érdekelt felek az ott felsorolt eszközök igénybevételével rendezni nem tudnák, úgy azt a Biztonsági Tanács elé terjesztik.”
Az BT hatáskörei
Az ENSZ BT hatáskörei az ENSZ Alapokmány VI. fejezet alapján következőek; felhívhatja a feleket, hogy a viszályt békés eszközökkel oldják meg (33. cikk), vita megoldást ajánlhat az konfliktusra nézve (36. cikk), a 34. cikk alapján megvizsgálhat „minden viszályt, vagy minden olyan helyzetet, amely a nemzetek között súrlódást okozhat vagy viszályt vonhat maga után”, az ellenérdekű felek felkérése nélkül is. VI. cikk-es eljárás esetében az ENSZ BT, csak nem kötelező ajánlásokat tehet a tagállamok számára, továbbá amennyiben az ENSZ BT tagja olyan állam, amely a konfliktusban érdekelt fél, akkor VI. cikk-es eljárás esetén tartózkodnia kell a szavazástól.
Az ENSZ BT hatáskörei az ENSZ Alapokmány VII. fejezet alapján; Minősítheti a kialakult helyzetet, vagyis megállapíthatja, hogy egy adott tagállam veszélyeztette-e a nemzetközi békét, illetve hajtott-e végre támadó cselekményt (39.cikk). Ajánlásokat tehet, de kötelezően is meghatározhatja az alkalmazandó rendszabályokat a „nemzetközi béke és biztonság fenntartása vagy helyreállítása érdekében. (39. cikk).
Szavazás, és annak problematikája az ENSZ BT-ben (vétójog)
Az Biztonsági Tanács minden tagjának egy szavazata van, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a tagok szavazata „ugyan annyit ér”, ráadásul a két szavazási eljárás is működik az ENSZ BT-n belül.
Ha eljárási kérdések eldöntéséről van szó, akkor a határozat megszületéséhez a 15 tagból kilenc „igen” szavazatra van szükség.
Nem eljárási, vagyis érdemi kérdések esetén, szintén kilenc igenlő szavazatra van szükség, ugyanakkor az állandó tagok egyike sem szavazhat „nem”-el. Itt fontos kiemelni azt, hogy bár az ENSZ Alapokmány 27. cikk 3. bekezdése alapján az állandó tagok egybehangzó „igen” szavazatára van szükség, a gyakorlatban nem teljesen így van, hiszen, ha VI. cikk-es eljárásról van szó, az érdekelt államnak tartózkodnia kell a szavazástól, így pedig, ha ebben az eljárásban állandó tag érdekelt, akkor a határozat elfogadásához értelemszerűen az ő igen szavazata helyett a tartózkodása is elég.
A fentiek alapján az ENSZ BT állandó tagjai tehát vétójoggal rendelkeznek, ráadásul annak eldöntése, hogy valami eljárási kérdés-e vagy sem, már önmagában érdemi kérdés, így ilyen esetekben az állandó tagok vétójoga tekinthető kettősnek is.
Mit jelent mindez az orosz-ukrán konfliktusra vonatkoztatva?
A válsághelyzet kapcsán Ukrajna kezdeményezte a BT összehívását (aminek egyébként idén februárban Oroszország az elnöke), ami február 23-án meg is történt, azonban ekkorra már elkésettnek bizonyult, és ahogyan azt az ország ENSZ nagykövete is kifejtette, „fölöslegessé vált” a megírt beszéde, mert az orosz elnök az ülés ideje alatt már bejelentette a támadás megindítását.
Ezen kívül 25-én a Biztonsági Tanács kénytelen volt elutasítani azt a helyzet rendezésére törekvő, Albánia és az Egyesült Államok által benyújtott javaslatot, amelyet Oroszország (mint állandó tag) megvétózott. Azonban érdekes, és talán a nemzetközi hangulatot ábrázoló fejlemény, hogy egyedül ő élt a vétójogával. A Tanács tizenöt tagjából tizenegy szavazott igennel. India, az Egyesült Arab Emirátusok, de még Kína is tartózkodtak a szavazástól. Ez azért kiemelendő, mert a kialakult gyakorlat szerint a vétóhoz kifejezetten „nem” szavazat szükséges, a tartózkodás önmagában nem elegendő.
Ez a javaslat egyébként a „legnagyobb mértékben elítélte volna” az Oroszország általi agressziót, mint az Alapokmány azon rendelkezésénekmegsértését, hogy; „A Szervezet összes tagjainak […] más állam területi épsége, […] ellen irányuló vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniuk kell.”
Továbbá elítélte volna a két ukrajnai szakadár terület (Donyeck és Luhanszk) önálló államként való elismerését is, és döntött volna arról, hogy Oroszország vonja vissza ezt az elismerő nyilatkozatát (vagyis, kötelezte volna Oroszországot erre).
A javaslat alapján arról is döntött volna a BT, hogy Oroszország azonnal hagyjon fel az erőszak alkalmazásával, és vonja vissza a csapatait Ukrajna területéről, illetve felhívta volna a feleket a minszki megállapodások kölcsönös betartására.
Látható tehát, hogy Oroszország a vétójogával (vissza?) él a helyzet kapcsán, így pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsa meglehetősen lehetetlen helyzetbe került.
Mutat-e valami a változás irányába?
2009 óta folynak az ENSZ BT reformjáról tárgyalások, elsősorban éppen az állandó tagok rendkívül erős vétójoga miatt. Ezek két szinten folynak: a Közgyűlésben és kormányközi tárgyalásokon (Intergovernmental Negotiations, IGN).
A reformokkal kapcsolatban a magyar kormányzat álláspontja pedig a következő; fontosnak tartják az állandó tagok konszenzusának szükségességét, ugyanakkor úgy gondolják, hogy a BT-nek a 21. század politikai és gazdasági realitásait kellene tükröznie, a 20. századé helyett (hiszen a BT állandó tagjai a II. világháború „győztes” államai), továbbá fontosnak tartják a folyamatos párbeszédet az BT jelenlegi állandó tagjaival.
Ezek ellenére úgy gondolom, hogy a vétó korlátozására nincsen túl sok lehetőség, hiszen egyik állandó tagnak sem érdeke kiterjeszteni a vétójogot a nem állandó tagokra, sem pedig korlátozni, hogy ők éljenek a vétójogukkal, kiváltképpen úgy, hogy így nem véletlen az sem, hogy a tárgyalások már közel tizenkét éve folynak.
Nemzetközi jog (szerk. Kende Tamás, Nagy Boldizsár, Sonnevend Pál, Valki László) 2018. Wolters Kluwer kiadó Budapest
Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya San Francisco, 1945. június 26
Kajtár Gábor: A fegyveres erő alkalmazása és annak korlátai a nemzetközi jogban c. kurzus 2021. április 13.-án tartott előadása
