Az orosz-ukrán konfliktus II. rész – Az ENSZ BT szerepe

Hogyan működik az ENSZ Biztonsági Tanácsa? Miért nevezzük az állandó tagok vétóját „kettősnek”? Mit jelent a tartózkodás a szavazástól? Hogyan használja a kialakult orosz-ukrán háborúban Oroszország a vétójogát? Az orosz-ukrán konfliktusról szóló cikksorozatunk második részében ezekre és még további érdekes kérdésekre keresi a választ Esztergályos Veronika vendégírónk és Bényi Mercédesz írónk az orosz-ukrán szembenállással kapcsolatban.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy tizenöt tagból álló testület, melyből öt tag állandó [Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Oroszország (volt Szovjetunió), Kína, Franciaország], a tíz nem állandó tagot pedig a Közgyűlés választja (kétharmados többséggel).

A Biztonsági Tanács (BT) határozatai lehetnek a Közgyűléséhez határozataihoz hasonló ajánlások, ám az ENSZ tagállamai megállapodtak abban is, hogy a BT hozhat kötelező erejű határozatokat is.

A Biztonsági Tanács tartozik felelősséggel elsősorban a nemzetközi béke fenntartásáért, ezért az ebből fakadó kötelezettségei kapcsán az ENSZ valamennyi tagállama nevében jár el, azonban intézkedéseinek az ENSZ céljaival és alapelveivel összehangoltnak kell lennie, a hatásköreit az Alapokmány VI., VII. és (a regionális megállapodások tekintetében) VIII. fejezetei határozzák meg.

Az BT eljárásának kezdeményezése

Az ENSZ Alapokmány 35. cikke alapján bármely ENSZ-tagállam felhívhatja a BT figyelmét az államok közötti „viszályra vagy súrlódásokra, amelyek viszályhoz vezethetnek”, azonban az ENSZ-államoknak kötelező az ENSZ BT eljárását kérniük az Alapokmány 37. cikk 1. bekezdése alapján; ha azokat a konfliktusokat(„melynek elhúzódása a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának veszélyeztetésére vezethet”) „az érdekelt felek az ott felsorolt eszközök igénybevételével rendezni nem tudnák, úgy azt a Biztonsági Tanács elé terjesztik.”

Az BT hatáskörei

Az ENSZ BT hatáskörei az ENSZ Alapokmány VI. fejezet alapján következőek; felhívhatja a feleket, hogy a viszályt békés eszközökkel oldják meg (33. cikk), vita megoldást ajánlhat az konfliktusra nézve (36. cikk), a 34. cikk alapján megvizsgálhat „minden viszályt, vagy minden olyan helyzetet, amely a nemzetek között súrlódást okozhat vagy viszályt vonhat maga után”, az ellenérdekű felek felkérése nélkül is. VI. cikk-es eljárás esetében az ENSZ BT, csak nem kötelező ajánlásokat tehet a tagállamok számára, továbbá amennyiben az ENSZ BT tagja olyan állam, amely a konfliktusban érdekelt fél, akkor VI. cikk-es eljárás esetén tartózkodnia kell a szavazástól.

Az ENSZ BT hatáskörei az ENSZ Alapokmány VII. fejezet alapján; Minősítheti a kialakult helyzetet, vagyis megállapíthatja, hogy egy adott tagállam veszélyeztette-e a nemzetközi békét, illetve hajtott-e végre támadó cselekményt (39.cikk). Ajánlásokat tehet, de kötelezően is meghatározhatja az alkalmazandó rendszabályokat a „nemzetközi béke és biztonság fenntartása vagy helyreállítása érdekében. (39. cikk).

Szavazás, és annak problematikája az ENSZ BT-ben (vétójog)

Az Biztonsági Tanács minden tagjának egy szavazata van, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a tagok szavazata „ugyan annyit ér”, ráadásul a két szavazási eljárás is működik az ENSZ BT-n belül.

Ha eljárási kérdések eldöntéséről van szó, akkor a határozat megszületéséhez a 15 tagból kilenc „igen” szavazatra van szükség.

Nem eljárási, vagyis érdemi kérdések esetén, szintén kilenc igenlő szavazatra van szükség, ugyanakkor az állandó tagok egyike sem szavazhat „nem”-el. Itt fontos kiemelni azt, hogy bár az ENSZ Alapokmány 27. cikk 3. bekezdése alapján az állandó tagok egybehangzó „igen” szavazatára van szükség, a gyakorlatban nem teljesen így van, hiszen, ha VI. cikk-es eljárásról van szó, az érdekelt államnak tartózkodnia kell a szavazástól, így pedig, ha ebben az eljárásban állandó tag érdekelt, akkor a határozat elfogadásához értelemszerűen az ő igen szavazata helyett a tartózkodása is elég.

A fentiek alapján az ENSZ BT állandó tagjai tehát vétójoggal rendelkeznek, ráadásul annak eldöntése, hogy valami eljárási kérdés-e vagy sem, már önmagában érdemi kérdés, így ilyen esetekben az állandó tagok vétójoga tekinthető kettősnek is.

Mit jelent mindez az orosz-ukrán konfliktusra vonatkoztatva?

A válsághelyzet kapcsán Ukrajna kezdeményezte a BT összehívását (aminek egyébként idén februárban Oroszország az elnöke), ami február 23-án meg is történt, azonban ekkorra már elkésettnek bizonyult, és ahogyan azt az ország ENSZ nagykövete is kifejtette, „fölöslegessé vált” a megírt beszéde, mert az orosz elnök az ülés ideje alatt már bejelentette a támadás megindítását.

Ezen kívül 25-én a Biztonsági Tanács kénytelen volt elutasítani azt a helyzet rendezésére törekvő, Albánia és az Egyesült Államok által benyújtott javaslatot, amelyet Oroszország (mint állandó tag) megvétózott. Azonban érdekes, és talán a nemzetközi hangulatot ábrázoló fejlemény, hogy egyedül ő élt a vétójogával. A Tanács tizenöt tagjából tizenegy szavazott igennel. India, az Egyesült Arab Emirátusok, de még Kína is tartózkodtak a szavazástól. Ez azért kiemelendő, mert a kialakult gyakorlat szerint a vétóhoz kifejezetten „nem” szavazat szükséges, a tartózkodás önmagában nem elegendő.

Ez a javaslat egyébként a „legnagyobb mértékben elítélte volna” az Oroszország általi agressziót, mint az Alapokmány azon rendelkezésénekmegsértését, hogy; „A Szervezet összes tagjainak […] más állam területi épsége, […] ellen irányuló vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniuk kell.”

Továbbá elítélte volna a két ukrajnai szakadár terület (Donyeck és Luhanszk) önálló államként való elismerését is, és döntött volna arról, hogy Oroszország vonja vissza ezt az elismerő nyilatkozatát (vagyis, kötelezte volna Oroszországot erre).

A javaslat alapján arról is döntött volna a BT, hogy Oroszország azonnal hagyjon fel az erőszak alkalmazásával, és vonja vissza a csapatait Ukrajna területéről, illetve felhívta volna a feleket a minszki megállapodások kölcsönös betartására.

Látható tehát, hogy Oroszország a vétójogával (vissza?) él a helyzet kapcsán, így pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsa meglehetősen lehetetlen helyzetbe került.

Mutat-e valami a változás irányába?

2009 óta folynak az ENSZ BT reformjáról tárgyalások, elsősorban éppen az állandó tagok rendkívül erős vétójoga miatt. Ezek két szinten folynak: a Közgyűlésben és kormányközi tárgyalásokon (Intergovernmental Negotiations, IGN).

A reformokkal kapcsolatban a magyar kormányzat álláspontja pedig a következő; fontosnak tartják az állandó tagok konszenzusának szükségességét, ugyanakkor úgy gondolják, hogy a BT-nek a 21. század politikai és gazdasági realitásait kellene tükröznie, a 20. századé helyett (hiszen a BT állandó tagjai a II. világháború „győztes” államai), továbbá fontosnak tartják a folyamatos párbeszédet az BT jelenlegi állandó tagjaival.

Ezek ellenére úgy gondolom, hogy a vétó korlátozására nincsen túl sok lehetőség, hiszen egyik állandó tagnak sem érdeke kiterjeszteni a vétójogot a nem állandó tagokra, sem pedig korlátozni, hogy ők éljenek a vétójogukkal, kiváltképpen úgy, hogy így nem véletlen az sem, hogy a tárgyalások már közel tizenkét éve folynak.

Források: 1, 2, 3

Nemzetközi jog (szerk. Kende Tamás, Nagy Boldizsár, Sonnevend Pál, Valki László) 2018. Wolters Kluwer kiadó Budapest

Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya San Francisco, 1945. június 26

Kajtár Gábor: A fegyveres erő alkalmazása és annak korlátai a nemzetközi jogban c. kurzus 2021. április 13.-án tartott előadása

Képek forrásai: 1, 2, 3


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS


A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése Szerző weboldala

Bényi Mercédesz

Vendégíró

Vélemény, hozzászólás?

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.