Az interjú második részéből kiderül milyen a Bibó közösségébe tartozni, mit ad hozzá a szakkollégium az egyetemi élethez és milyen fordulatot hozott Flóra és Kende számára a csatlakozás. Tartsatok velünk!
Jurátus: Az előző részben több válaszban is kiemeltétek, hogy milyen jó a közösség a Bibóban. Hamar sikerült beilleszkednetek?
Kende: Bevallom, nekem egyébként egy kicsit tovább tartott, de amúgy is egy visszahúzódó embernek tartom magam. Egyébként a régebbi tagok minden lehetőséget megadnak a beilleszkedésre, példának okáért amikor felvételt nyertünk, máris szerveztek nekünk egy nyári tábort. A bentlakás, az együttélés szintén nagyon sokat segít, számomra ez hozta meg a váltást igazán.
Flóra: Abszolút, a beköltözés segít, de nem gondolnám, hogy aki külsős, az ne tudna a közösség része lenni. Rengeteg alkalom van, már csak a közös kurzusokból kifolyólag, amikor egy újonnan felvett be tud integrálódni társaságba. Szerintem ez mindkettőnknek sikerült így az elmúlt egy évben.
Kende: Még annyit hozzáfűznék, hogyha az ember érdeklődő, és nyitott, akkor nincs nehéz dolga, mert olyan emberek közé kerül, akik szeretnek tanulni, minél több mindent megismerni, és ha hasonló a látásmódja, akkor úgy fogja érezni, hogy megtalálta a saját közegét.
Flóra: Igen, tényleg nagyon nyitottak az emberek. Itt nem érzem azt, hogy lennének tabu témák, amikről ne lehetne közösségi szinten beszélni…
Jurátus: Hogyan és miben változtatott a szakkolis tagság az azt megelőző “szimpla” hallgatói életetekhez képest?
Flóra: Nekem egyrészt egy teljesen új baráti társaságot és új kapcsolatokat adott. Illetve nagyon sok mindenben a látásmódomat is kiszélesítette. Előtte sok mindenről zártabban gondolkodtam, és nem voltam feltétlen nyitott más nézőpontokra. Ez az, amit nagyon szeretek a Bibóban: hogy mindenki hihetetlenül őszinte, illetve kritikus tud lenni, jó értelemben véve. Nagyon sokféle, politikai, szakmai nézőponttal megismerkedhet az ember.
Legyen bármilyen témáról szó, kötetlenül beszélhetünk, és ezek felnyitják az ember szemét.
Ezenfelül azt emelném ki, hogy teljesen másképp éltem meg itt a kollégiumban az online oktatást és a vizsgaidőszakot. Megnyugtató volt, hogy amikor akartam társaságban lehettem, együtt tudtam tanulni a többiekkel, és nem kellett egyedül a szobámba zárkózva tölteni ezt az időszakot.
Kende: Nekem is talán a legmarkánsabb változás az volt, hogy a Bibóval az egyetemi mellett egy olyan közösség tagja lettem, ahol egy fokozott összetartozást érzek és ami biztos pont számomra a hétköznapokban. Az egyetemen talán kicsit elveszettebbnek érzi magát az ember, mint gimnáziumban. Én nagyon hiányoltam az első év után ezt az „osztályfeeling” -et. Az ötszáz fős évfolyamon azért könnyen el tud idegenedni az ember, főleg az online oktatásban, ezért hatalmas biztonságot ad, hogy bejövök a Bibóba, és úgy érzem: ide tartozom.
Jurátus: Melyik volt az eddigi legjobb bibós esemény, amin részt vettetek?
Flóra: A nyári tábort Nagykovácsiban – amit Kende már említett az előbb – nagyon-nagyon élveztem. Az volt az első jelentős közösségi esemény, ahol rengeteg emberrel meg tudtunk ismerkedni.
Ezenfelül még egyet kiemelnék. Októberben szerveztünk egy kisebb kirándulást, amit egybekötöttünk egy nagy közösen készített reggelivel. Egyébként meglehetősen sokat főzünk együtt a koliban, amit imádok. De arról a napról különösen jó emlékeim vannak.
Kende: Én emlékszem egy nagyon jó bulira, amit a belvárosban, egy bérelt, hatalmas tánctérrel rendelkező pincehelyiségben tartottunk. Fantasztikus volt a hangulat, rengeteget beszélgettünk, táncoltunk és ott ismertem meg jobban a mostani szobatársamat.
Jurátus: És a legrosszabb?
Kende: Nekem talán a Nagykovácsi tábor volt egy kevésbé jó élmény, de nem azért, mert maga a tábor annyira rossz lett volna. Személyes ügyeket kellett intéznem végig, így nem tudtam igazán jelen lenni és élvezni a programokat.
Flóra: Én így nem tudnék kiemelni egy rosszat sem, mert ha egy-két barátom részt vesz az adott eseményen, mindig kisül valami jó ezekből. Nyilván vannak olyan bulik, amikor az ember mondjuk stresszesebb, vagy fáradtabb és nem érzi magát annyira jól, de kifejezetten rossz élményem nem volt.
Jurátus: Mi az amiért számotokra leginkább megéri szakkollégistának lenni?
Flóra: Én megint kiemelném egyrészt a közösséget, illetve azt, hogy itt tényleg azt tanulhatom, amit szeretnék. Én például a közjog iránt érdeklődöm, és itt megadatott a lehetőség, hogy felvegyek olyan kurzusokat, amelyek igazán érdekelnek és motiválnak.
Kende: Nekem talán azért, mert ha bekerül az ember egy olyan közegbe, ahol hasonló célokkal rendelkezők vannak, olyankor a tagok egymást motiválják.
Mindenki szeretne fejlődni, tanulni és minél többet kihozni az egyetemi létből, és ez a hozzáállás átragad a többiekre is. Emellett pedig természetesen még jól is érezzük magunkat.
Flóra: Tényleg elképesztően lehet érezni a közösség húzóerejét, akár az apró dolgokban is. Például amikor késő este még a könyvtárban ülök, már nagyon elegem van, legszívesebben mennék és hagynám a tanulást. De az, hogy a többiek még ott tanulnak mellettem, engem is maradásra és kitartásra késztet.
Jurátus: Az egyetemen számos diákközösség, szervezet közül választhatunk, szerintetek mivel emelkedik ki a Bibó közülük?
Kende: Mivel nagyon közel áll a szívemhez a Bibó, teljesen elfogult vagyok, és emiatt nem mernék kiemelni olyat, amiben a Bibó jobb, mint más szervezetek. De annyiban kötnék ahhoz, amit az előbb elmondtam, hogy itt nagyon gyakran érintkezünk a tagokkal, és egy rendkívül szoros közösségi összetartás alakul ki. Például vitathatatlan az, hogy egy TDK tagság iszonyatosan hasznos szakmailag, de ott nem laksz együtt az emberekkel, nincs meg ennyire ez az összetartó erő.
Jurátus: Mi az, amiben szerintetek a Bibónak fejlődnie kell? Mit vártok e téren a leendő tagoktól?
Kende: Most a járványhelyzet talán kicsit visszavetette a közösségi eseményeket. Mi már ebben a helyzetben jöttünk a Bibóba, nem tudom, hogy milyen volt előtte, de többektől hallottam, hogy vannak programok, amiket vissza kéne hozni. Régebben tartottunk filmklubot, ahol rendszeresen összejöttek a kollégisták. Ez most pont újraindulni látszik, de egy csomó közösségi program, meg szokás elveszett a járványhelyzettel. Szerintem ebben mindenképpen érdemes fejlődnie a szakkollégiumnak, hogy amennyire lehet, legyen minél több közösségiség.
Jurátus: Ha jól tudom, március 15-ig még lehet jelentkezni hozzátok. Mit üzentek a felvételizőknek vagy a még hezitálóknak?
Flóra: Akik hezitálnak, azoknak azt, hogy ne hezitáljanak!
Kende: Vannak babzsákjaink az emeleten, ahol egy nyitott ablak alatt lehet nézni este a csillagokat. Úgyhogy mindenképp jöjjenek!
Flóra: Komolyra fordítva a szót, a jelentkezőknek nincs vesztenivalójuk. Maga a felvételi szerintem, minden nehézségével együtt, egy nagyon jó élmény, amiből sokat tud épülni az ember. Tehát, ha esetleg nem sikerül bekerülni, akkor is többek lesznek azzal a tapasztalattal, felkészüléssel, amit beletettek a felvételibe. Akik bármi ambíciót éreznek magukban a szakmai fejlődésre, illetve szeretnének egy olyan közösséghez tartozni, ami összetartó, erős és őszinte – tudom, hogy ezek klisésen hangzanak, de tényleg igazak – akkor mindenféleképpen próbálják meg.
Kende: Én igazából azt tudom mondani, ami engem motivált abban, hogy idejöjjek. Hogyha az első- másodéves hallgatók szeretnék az egyetemi éveikből a maximumot kihozni, akkor mindenképpen jelentkezzenek. Véleményem szerint így a legjobb visszaemlékezni ezekre az évekre: mindent beletettem. Sok energiát fektettem abba, hogy szakmailag fejlődjek, mindeközben egy összetartó közösség részese lettem, és úgy összességében jól éreztem magam.
Jurátus: Lehetőséget adtunk a közösségi médián, hogy kérdezzenek tőletek. Ezeket nagy részben megválaszoltátok ám maradt még egy rendhagyó kérdés: Szerintetek lesz III. világháború?
Kende: Természetesen most kiemelt téma ez a kollégiumon belül. Sokat beszélgetünk róla. Biztosan lesz egy ezzel foglalkozó eseményünk hamarosan. Személyes véleményem szerint azért harmadik világháború nem lesz. Legalábbis én ezt remélem és bízom abban, főként a NATO miatt, hogy ilyen katasztrofális dolgok nem történnek. Nem tudom sajnos megmondani, hogy Ukrajnában mi lesz, de talán globális konfliktusig nem fajul el ez az egész szituáció.
Flóra: Én is nagyon bízom benne, hogy a háború nem fog tovább terjedni. Nekünk most a mi szintünkön az a feladatunk, hogy segítsük a menekülteket. Nagyon ijesztő egyrészt az, hogy 2022-ben, Európában egy ilyen esemény megtörténhet, másrészt pedig az, hogy mindez ennyire közel zajlik hozzánk. Természetesen ez most a legfontosabb téma a közéletben. Még biztosan fogunk ezzel foglalkozni.
Köszönjük ezt a jó hangulatú beszélgetést, további sok sikert kívánunk a szakkollégiumi pályafutásotokhoz!
A képeket készítette: Gelbmann Márta
