Egy bíróság épülete, ha megnézzük, általában fennkölt és tekintélyt parancsoló. Az oda belépő még bele is borzong a látványba, egészen aprónak érezheti magát a magas falak mellett. Mai cikkünkben az itt dolgozó bírók pályáját járjuk be, melyhez vezetőink maguk is e nagy múltú hivatás képviselői, egyetemünk oktatói, dr. Parlagi Mátyás, a Fővárosi Törvényszék polgári ügyszakos kollégiumvezető-helyettese és dr. Ignácz György a Fővárosi Törvényszék büntető ügyszakos bírája.
A bíróság intézményének alapkövét az Alaptörvényben találjuk, a szervezetről és annak igazgatásáról a 2011. évi CLXI. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról pedig a 2011. évi CLXII. törvény (röviden: Bjt.) rendelkezik. A bíróvá válás egy hosszú folyamat, sok-sok feltételnek kell megfelelni, amíg a jelöltek eljutnak a kinevezésükig, és a valódi munka még csak utána kezdődik. Hogy az illető egyáltalán lehetőséget kapjon arra, hogy ebben az utazásban részt vegyen, jogi egyetemi diplomával és jogi szakvizsgával rendelkező, cselekvőképes, büntetlen előéletű, harmincadik életévét betöltött, magyar állampolgárnak kell lennie.
Ha ezeknek a feltételeknek megfelel, kétféle módon válhat valaki bíróvá. Az egyik és egyben a megszokott út, amikor az aspiráns Fogalmazói Versenyvizsgán való sikeres részvétel következtében bírósági fogalmazóvá válik. Ezt egy minimum három évig tartó gyakorlat, majd jogi szakvizsga követi, aminek teljesítése után a fogalmazót bírósági titkárrá nevezik ki. Így már lehetősége van arra, hogy – legalább egy éves gyakorlatot követően – a megüresedett bírói állás betöltésére pályázatot nyújtson be.
Ezt a pályázatot az Országos Bírósági Hivatal (Továbbiakban: OBH) elnöke írja ki. Fontos kiemelni azt a követelményt, hogy a pályázati felhívás az esélyegyenlőség megteremtése érdekében nyilvános és mindenki számára elérhető legyen, ezért azt minden alkalommal a bíróságok hivatalos lapjában, valamint a bíróságok központi internetes honlapján teszik közzé. Magát az eljárást a Bjt. szabályozza, amely garanciát jelent arra, hogy objektív rangsorolás folytán az állást az arra legalkalmasabb személy tölthesse be. A benyújtott pályázatokat az OBH elnöke vagy a Kúria elnöke bírálja el, utóbbi csak a Kúria által kiírt tenderre vonatkozóak esetében.
Előfordul olyan is, bár ritkábban, hogy a pályázó a bíróság kötelékén kívülről érkezik, vagyis előtte például alkotmánybíróként, katonai bíróként, esetleg ügyészként, közjegyzőként, vagy éppen valamilyen köztisztviselőként dolgozott.
Mindkét esetben a kinevezéshez szükséges a korábban említett előfeltételeken kívül az is, hogy a jelentkező érvényes hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezzen, elvállalja a vagyonnyilatkozat tételét, továbbá, hogy pályaalkalmassági vizsgálaton vegyen részt még a pályázata benyújtása előtt. Sőt, bizonyos esetekben még nemzetbiztonsági vizsgálaton is át kell esnie, ha olyan feladatot töltene be, amelyhez a jogszabály ezt előírja. Emellett kötelezettségei között szerepel a rendszeres, térítésmentes továbbképzésen való részvétel is.
Amennyiben a vizsgálat alapján alkalmasnak bizonyul, úgy az OBH elnökének előterjesztése alapján a pályázót a köztársasági elnök nevezi ki bíróvá. Ez kezdetben még csak három évre szól, majd egy újabb szakmai alkalmassági vizsgálat után már határozatlan időre. Kivételesen azonban, törvényben meghatározott feltételek szerint az is megeshet, hogy az OBH elnökének javaslatára már az első kinevezés is határozatlan idejű lesz. Ha egy bíró ezután még szeretne előrébb lépni, azt ezentúl mindig pályázat útján érheti el, a Kúria és az OBH elnöki pozícióját kivéve, amelynek betöltéséről ugyebár az Országgyűlés dönt. A bírósági vezetők: az ítélőtábla, a törvényszék, valamint a járásbíróság elnöke; a Kúria, az ítélőtábla, a törvényszék, valamint a járásbíróság elnökhelyettese; a kollégiumvezető és helyettese a csoportvezető és helyettese, a tanácselnök, továbbá a Kúria főtitkára és főtitkár-helyettese – a szervezeten belül ezekre a pozíciókra lehet pályázni.
Mindaz, ami itt szerepel, csak egy töredéke az egésznek, hiszen mögötte rengeteg munka, tanulás, valamint eltökéltség, kíváncsiság és szorgalom rejtőzik. Ezek nem láthatóak, de legalább annyira fontosak, mint hogy a jogszabályok által támasztott követelményeknek valaki megfeleljen. Dr. Parlagi Mátyás ekként nyilatkozott a kérdésről:
„Ehhez a munkához hatalmas önfegyelemre és precizitásra van szükség. A bírónak napról napra, ügyről ügyre ugyanazokat a lépéseket kell megtennie, amelyek során azonban minden apró részletre figyelnie kell, mert egy-egy ügy eldöntése sokszor ezen múlik. Számomra megnyugtató, a munkát kiszámíthatóvá teszi ez az állandóság, ugyanakkor nagy szellemi izgalmat jelent a minden ügyben felmerülő egyediség.”
Fontos az objektivitás, a függetlenség, ugyanakkor pedig a pontosság és a precizitás is elengedhetetlen. Ahogy látjuk, ez egy kihívásokkal teli világ, miközben mégis tele van szépségekkel.
„A bírói munka legnagyobb szépsége az érdekmentes gondolkodás szabadsága, mivel a bíró csak olyan ügyben járhat el, amelynek végeredménye semmilyen módon nem érinti. A jogi képviselőnek az ügyfele érdekét kell képviselnie, így egy bizonytalan jogértelmezési helyzetben az ügyfelének kedvező megoldás mellett kell érvelnie. A bíró azonban megteheti – és meg is kell tennie –, hogy mindegyik megoldást átgondolja, majd a jogszabályok alapján kialakult meggyőződésének megfelelően dönt. A bíróságnak két, egymással sokszor nehezen összehangolható követelménynek kell megfelelnie: megfelelő gyorsasággal bírálja el az ügyeket, ugyanakkor kellő alapossággal.”– jegyezte meg Parlagi Mátyás a témával kapcsolatban.
Dr. Ignácz György így mesélt arról, mi vonzotta erre a pályára és mit szeret benne a legjobban:
„Elsősorban a függetlenséget, és azt, hogy nem csak a döntéseimbe nem szólhat bele senki, de a napi munkavégzésbe sem különösebben. Teljesen rám van bízva, hogy mikor melyik üggyel foglalkozom, mit csinálok a tárgyalóteremben (a törvényes keretek között persze), mikor és hol dolgozom. A munkaidőm kötetlen, ami azt jelenti, hogy a heti két tárgyalási napomat leszámítva teljesen szabadon osztom be az időmet. Ez azt is jelenti, hogy van lehetőségem elméleti kérdésekbe is beleásni magam, amiben nagy segítséget nyújt a jól felszerelt bírósági könyvtár, valamint a kollégák is. Ennek a kötetlenségnek köszönhető az is, hogy az egyetemen oktatóként is tudok dolgozni, ami sokat segít abban, hogy a bírói hivatással sajnos sokszor együtt járó kiégést elkerüljem.”
Az önálló munkának azonban vannak hátrányai is, amelyekkel számolni kell, ha valaki ezt a pályát szeretné választani:
„A legnagyobb kihívás az volt, amikor először bementem bíróként a tárgyalóterembe. A függetlenségnek ugyanis van egy árnyoldala is: senki nem szól bele a munkámba, de senki nem is old meg helyettem semmilyen problémát. Tanácsot kérhetek, de dönteni mindig nekem kell. A tárgyalóteremben még egy kisebb ügyben is számos döntést kell hozni ott helyben, ami csak akkor megy, ha mindig minden ügyben a bíró a legfelkészültebb az összes jelenlevő közül.”– hívta fel erre a figyelmet dr. Ignácz György.
Mindebből az is következik tehát, hogy vannak olyan vonások, amelyeknek meg kell jelenniük a bíró személyiségében, máskülönben nem tudná megfelelően ellátni a feladatát. Nem elég tehát jogásznak lenni, jó problémamegoldó és rendszerező képesség kell hozzá, és esetenként az egyes ügyekkel kapcsolatos lelki terhekkel is meg kell birkózni, azokat fel kell tudni dolgozni. Dr. Parlagi Mátyás hozzátette:
„Tapasztalataim szerint nem alkalmas bírónak, aki nem mélyül el a felmerülő problémákban, de az sem, aki „túlzottan” elmélyül, a problémákat nem megoldja, hanem azokból újabbakat kreál, végül nem tud dönteni. Gondoljunk bele: egy-egy jogi problémán a jogtudomány évtizedekig vitatkozik, cikkek, tanulmányok, konferenciák szólnak róla, míg a bírónak adott esetben egy tárgyaláson döntenie –és a döntés indokait ismertetnie – kell úgy, hogy azon a napon még 5 másik ügyben is tárgyalást tart.”
Mindezek az információk természetesen nem elrettentésül szolgálnak, de jó, ha tudatosítjuk, hogy a bíróvá válás egy hosszú folyamat és az önismeret – ahogy minden szakmában és az élet különböző területein – rendkívül fontos itt is. Egyébként sem árt, ha tisztában vagyunk a képességeinkkel és azzal, hogy milyen a személyiségünk, a pályaválasztás során viszont különösen hasznos önvizsgálatot tartani – átgondolni, hogy vajon alkalmasak vagyunk-e arra a feladatra, melyet el szeretnénk látni. Kétségtelen, hogyha hozzánk illő hivatást találunk, akkor a kezdeti nehézségek leküzdése és a sikerek hosszú távon is lendületben tartanak, motiválni fognak, amitől a munkánk hatékonysága is megnő. Márpedig ez az, amivel segíteni tudjuk azokat, akik majd a jövőben hozzánk fordulnak.
Végül pedig azoknak, akik fontolgatják, hogy erre az ösvényre lépnek, útravalóként néhány jó tanács tanárainktól:
Dr. Ignácz György:„Először is tanulják meg a jogot. Az egyetem által nyújtott elméleti tudást később már nem lehet elsajátítani, vagy legalábbis nagyon nehéz és sok munka melletti önképzéssel jár. Márpedig elméleti alapok nélkül a komolyabb gyakorlati problémákat nem lehet jól megoldani. A másik tanácsom, hogy járjanak bírósági tárgyalásokra, és ha sikerül egy gyakornoki helyre bekerülni, dolgozzák be magukat a bíróságra. Nagyon sokat számít nem csak a fogalmazói kinevezésnél, de a későbbi karrier során is az a kapcsolatrendszer, amit már gyakornokként is el lehet kezdeni építeni.”
Dr. Parlagi Mátyás: „Kerüljenek valódi szakmai és emberi kapcsolatba gyakorló bírákkal, tárgyaláslátogatás és egyetemi gyakorlat keretében. Egy bíró – mint ahogy a jogi képviselő is – más a tárgyalóteremben, mint egyébként; a formalizált eljárás során nem minden hangzik el, ami a gondolkodási folyamatban felmerült. Ha valakinek lehetősége nyílik rá, hogy végig nézzen egy tárgyalást, utána pedig beszélgessen a tapasztalatairól az eljáró bíróval, az mindennél nagyobb segítséget nyújt annak eldöntésében, hogy valóban szeretné-e ezt a hivatást választani.”
Ezúton is köszönjük oktatóinknak a közreműködésüket és azt, hogy megosztották velünk inspiráló gondolataikat!
Magyarország Alaptörvénye
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról 2011. évi CLXII. törvény
