A Mikulás egy kapzsi, szeretetet nem ismerő bűnöző, akinek börtönben lenne a helye! A piros ruha, a bojtos sapka és a mosolygó, pirospozsgás arc csak álca, amely mögött egy valóságos szörnyeteg rejtőzik. Rabszolgatartás, ittas vezetés és erőszakra való fejbujtás. És ez csak néhány a Mikulás bűnei közül! Tartson velünk most minden kedves Olvasó, hogy közösen nézhessük végig, ahogyan gyerekkori hősünkről végre lehull a lepel.
„Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!”
Hány álmatlan éjszakát töltöttünk el gyerekként a Mikulásra várva? Szívünkben boldogság, arcunkon mosoly, lelkünkben pedig béke honolt. Reggel felvettük apró cipőcskénket kicsiny lábunkra, és sietve mentünk a fához, mely alatt már vártak az ajándékok. Ej, de boldogok voltunk akkor! Bárcsak tudtuk volna… Bárcsak tudtuk volna, hogy mi az igazság.
Ki a Mikulás? A Mikulás egy hetven év körüli, jól megtermett, fehér szakállú férfiú, aki többnyire piros ruhát hord és Lappföldön rejtőzik. Az év 364 (szökőévben 365) napján rejtély, hogy mivel foglalatoskodik. Egyszer azonban minden esztendőben eluralkodik rajta a kényszer, hogy ajándékokat vigyen minden „jó” gyermeknek. Csakhogy, ha jobban belegondolunk, ez abszurd gondolat. Még ha a jó szándék is vezérli, fizikai képtelenség egyetlen éjszaka alatt megajándékozni minden „jó” gyermeket. Ezt pedig megtermett barátunk is pontosan tudja, és mivel az év összes jócselekedetét az utolsó pillanatra hagyja, bizony illegális módszerekhez folyamodik. A cikk további részében azt fogom bemutatni, hogy a Mikulás első pillantásra kedvesnek tűnő cselekedetei valójában egytől egyig bűncselekmények.
A légi közlekedés szabályainak megszegése
Mint azt már említettem, a Mikulás egy egész év (elmaradt) jócselekedeteit igyekszik bepótolni egyetlen éjszaka alatt. Ez pedig nyilvánvalóan lehetetlen. Ha volna benne némi önreflexió vagy önkritika, belátná, hogy ezt most elrontotta. Jobban tenné, ha bemenne kocsival Helsinkibe, és szétosztana egy kis ételt a hajléktalanok vagy az árva gyerekek között. De nem! Ő akkor is a világ összes gyerekének akar ajándékot adni. Ennek a megvalósítása érdekében szerezte be szánját, melynek használata egyértelműen közveszélyes és bűncselekményt valósít meg. Külsőre csak egy egyszerű szánnak tűnik, melyet szarvasok húznak, azonban – ne feledjük – képes repülni, méghozzá nagyon gyorsan.
E probléma megvizsgálásához hadd vegyem az 1995. évi XCVII. törvény a légiközlekedésről című jogszabályt segítségül. Fontos kiemelni, hogy e törvény kizárólag a magyar légtér szabályairól szól, ám meggyőződésem, hogy más országokban is hasonló rendelkezések vannak érvényben. Továbbá, amennyiben a Mikulás egyszer hazánkba (hazánk fölé) ér, úgy ténylegesen ezen szabályok szerint kell(ene) eljárnia. Tévedés azt gondolni, hogy a levegőben utazás épp olyan egyszerű, mint ha csak beülnénk egy személyautóba és elmennénk A-ból B-be. A repülést számos szigorú rendelkezés szabályozza, hogy minden átláthatóan és kiszámíthatóan működjön. A fent említett törvény 6. § (1) bekezdése szerint:
A magyar légteret az a légi jármű veheti igénybe,
a) amely felségjellel és lajstromjellel, illetőleg jogszabályban meghatározott egyéb azonosító jelzéssel rendelkezik, továbbá
b) amelynek vezetője a légiközlekedési hatóság, illetve a katonai légügyi hatóság által kiadott szakszolgálati engedéllyel rendelkezik.
Ahogy láthatjuk, a törvény egyaránt elvárásokat támaszt mind a légi jármű, mind az azt vezető pilóta irányába. Mindezek után lássuk be: a Mikulás egy szánt vezet. Több fénykép és rajz is készült erről a bizonyos szánról, de a felségjelzés egyiken sem látszik. A légi járművön lévő lajstromjel azt bizonyítja, hogy a járműnek megadták az engedélyt a légtérben való repülésre. Ezzel összhangban pedig, ahogy azt a 12. § (7) bekezdése ismerteti: „a lajstrom nyilvános, közhiteles nyilvántartás”. Voltam olyan elszánt, hogy utánanézzek, vajon vezetnek-e nyilvántartást a Mikulás szánjáról. Bevallom, nem lepődtem meg, mikor láttam: NEM!
Most pedig vessünk egy pillantást maga a Mikulás az alkalmasságára. Mint az tudható, nem lehet akárkiből pilóta. Ahhoz, hogy valaki légijárművet vezethessen, el kell mennie egy Eü. 1-es és/vagy Eü. 2-es vizsgálatra. Ennek keretében alaposan ellenőrzik a jelentkező testsúlyát, magasságát, vérnyomását. Fül-orr-gégészeti, fogászati, hallás – és látás vizsgálatnak vetik alá. Nem akarok rosszindulatúnak tűnni, de a Mikulás körülbelül 70-80 éves, legalább 150 kilogramm tömegű és szemüveges. Kizárt, hogy bármelyik országban repülési engedélyt biztosítanának számára. Ez pedig azt jelenti: nem csak a szánja alkalmatlan a repülésre, hanem bizony ő maga is.
Magánlaksértés
Miután a Mikulás elér egy házhoz, annak kéményén keresztül leereszkedik és ajándékot tesz a karácsonyfa alá. E mozzanat egy komoly kérdést vet fel, melyre eddig még senki nem volt képes megnyugtató választ adni. Kinek ad ajándékot a Mikulás? Két lehetőség van.
Az egyik: azoknak a gyerekeknek, akik jók voltak és kifejezetten várják érkezését. Ők tejet és csokis kekszet készítenek ki neki, hogy meg ne éhezzen a „nagy munka” közepette. Ha így van, akkor a Télapó tette jogilag nem aggályos. Erkölcsileg viszont annál inkább elítélendő. Felvetődik a kérdés, hogy mi van azokkal a gyerekekkel, akik nem várják a Mikulást? Vagy esetleg azokkal, akik nem is tudnak a létezéséről? Mi a helyzet például azzal az észak-koreai kisfiúval, aki a diktatúra miatt még csak nem is hallott a Mikulásról, ellenben lelkiismeretesen segít a szüleinek, és nem jelenti fel őket, amikor embereket csempésznek ki az országból? Nem elég a Mikulásnak, ha valaki egész évben jól viselkedett? Arra is igényt formál, hogy tiszteletére tárva-nyitva hagyjanak mindent és még meg is vendégeljék? Csak nekik jár az ajándék?
A másik lehetőség: a Mikulás minden egyes jó gyereknek ad ajándékot – függetlenül attól, hogy várja-e őt, vagy sem. Csakhogy, amennyiben olyan házba vagy lakásba megy be, ahol nem várják, magánlaksértést követ el. A 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 221. § (2) bekezdése kimondja: „három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe vagy az ezekhez tartozó bekerített helyre, az ott lakó vagy azzal rendelkező akarata ellenére vagy megtévesztéssel a) éjjel, b) fegyveresen, c) felfegyverkezve vagy d) csoportosan bemegy, vagy ott bent marad.”
Ahogy láthatja a kedves Olvasó, Miki bácsi helyzete ebben az esetben sem túl rózsás. Ma már nyolc milliárdan vagyunk a Földön. Ennek egy jelentős hányada még gyerek, és biztos vagyok benne, hogy közülük legalább egymilliárd kifogástalan magatartást tanúsított. Tegyük fel, hogy félmilliárd gyerek várta a Mikulást. Halmazati büntetés ide vagy oda, ha valaki félmilliárdszor követ el magánlaksértést, annak nem szívesen lennék a helyében.
Járművezetés ittas állapotban
A Télapó – miután letette az ajándékokat a fa alá – megeszi a sütit, és továbbáll a következő házhoz. Azonban nem köztudomású tény, hogy egyes országokban nem csak sütivel és tejjel vendégelik meg a Mikit. Írországban például egy korsó sörrel és whiskyvel illendő fogadni. Mármost, Írország jelenlegi lakossága 4 877 645 fő. Számoljunk azzal, hogy ez körülbelül 975 529 családot jelent. Továbbá vegyük tekintetbe azt is, hogy Írország igen vallásos, ezért szinte minden családi közösség várja a Mikulást. Ha minden család kitesz 2 cl whiskyt a Télapónak, az összesen 1 951 058 cl, ami átváltva 19 510,58 liter. Ezeket követően pedig jöjjön egy találós kérdés. Ha összesen egymilliárd jó gyerek él a földön, és ebből 1 219 411 Írországban, akkor, abból kiindulva, hogy egy átlagos felnőtt egy liter whiskytől már azt se tudja, melyik bolygón van, vajon a Mikulás 19 510,59 liter után hány gyereknek fogja elrontani a karácsonyát, jóindulatúan feltételezve, hogy útja során Írországot hagyja utoljára?
Komolyra fordítva a szót, az ittas vezetés nem tréfa! Ahogy a Btk. 236. § (1) bekezdése is rendelkezik: „Aki ittas állapotban vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet vezet, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Természetesen ez a két év sokkal több is lehet annak a függvényében, hogy az illető milyen károkat okozott. Azonban az a kár, mely a gyermekek lelkében képződik, látva, ahogy a Mikulás ittasan a házukba tántorog, véleményem szerint helyrehozhatatlan.
Rabszolgatartás
Mindezek után úgy tűnhet, hogy „csak” ennyi volt. A Mikulás visszatér a bázisára és elő sem bújik 364 napig. Bűncselekményeket ugyanakkor nem csak ezen a napon követ el. Igen kevés szó esik a Mikulást segítő kedves kis manókról. Nem sokat tudunk ezekről a népekről, csak annyit, hogy alacsonyak, hegyes fülük van és többnyire zöld ruhát viselnek. Az ő feladatuk, hogy elkészítsék azt a tömérdek mennyiségű ajándékot (játékot), melyet a Télapó egyetlen éjszaka alatt széthord a nagyvilágban. Feltételezem, nem én vagyok az első, akiben felmerül a kérdés: mit kapnak e munkájukért cserébe a szorgalmas dolgozók? Sajnos a pontos igazságot nem tudhatjuk, azonban a jelek igencsak aggasztóak. Ezért az ügy vizsgálatához kénytelen voltam egészen az alapokig visszamenni, és szemügyre venni az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megfelelő passzusát. E szerint:
1. cikk. „Minden emberi lény szabadnak születik, és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek.”
Mitől ember az ember? Attól, hogy legtöbb esetben magasabbra nő, mint 120 cm? Attól, hogy a füle nem hegyes, vagy hogy néha más színű ruhákat is hord és nem csak zöldet? Nyilvánvalóan nem! Nem ettől ember az ember. Hanem (többek között) attól, hogy képes szeretetet és haragot érezni, illetve, hogy agyával képes összetettebb, absztrakt gondolatokat is megragadni és megfogalmazni.
A manók tehát emberek (pontosabban szólva: ugyanolyan személyek, mint mi magunk), ezért vonatkozik rájuk minden, mely az EJENY-ben is olvasható.
A továbbiakban pedig, íme, néhány alapvető jog, melyeket a Mikulás egyértelműen megvon a szerencsétlen manóktól:
4. cikk. „Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani; a rabszolgaság és a rabszolga-kereskedelem minden formája tilos.”
13. cikk. „Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani. Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni.”
23. cikk. „Minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez. Mindenkinek joga van egyenlő munkáért egyenlő bért kapni, bárminemű megkülönböztetés nélkül.”
Kérem, tegye mindenki a szívére a kezét és kérdezze meg magától, hogy látott-e már valaha manót? Megkockáztatom, a válasz az lesz, hogy nem. Ez nem azért van, mert ne léteznének, hanem amiatt, mert szabadságukban korlátozzák őket. Természetesen mondhatnánk azt, hogy errefelé valóban nem láthatunk manókat, ugyanakkor Finnországban találkozhatnánk velük. Nos, ez ügyben kérdezősködtem néhány megbízható finn ismerősömnél. Mint megtudtam, még ők sem láttak az életükben ilyen manót.
Tehát, mindez úgy fest, hogy a manók nem csak az országból nem mehetnek ki, hanem a Mikulás birtokát sem hagyhatják el. Ráadásul fizetést sem kapnak.
Hogy az utóbbi kijelentést mire alapozom? A feltevésre, hogy amennyiben fizetést kapnának, azt valahol el is költenék. Olyan hírek sem szállingóznak, hogy a helyi kisboltok tulajdonosai találkoztak volna már velük. Egyszóval, fizetés nélkül, mozgásukban korlátozva, éjt nappallá téve dolgoznak és dolgoznak. A dicsőséget pedig természetesen a kedves, öreg Mikulás kapja meg. Mi ez, ha nem rabszolgaság?
Az elkövetői alakzatok
A Mikulás szíve sötét és tele van iszonyattal. Nem elég neki a rabszolgatartás, és hogy milliókat sodor veszélybe a kis esti kiruccanásával, mert ő bizony nem csak jutalmaz, hanem büntet is. Azonban nem hagyja, hogy a róla kialakult kép egy kicsit is sérüljön, ezért a büntetéseket nem személyesen hajtja végre. Célja megvalósításához segítségül hívja a régi világ egy gonosz démonát, jelesül: a Krampuszt.
Ki a Krampusz? A Krampusz, eredeti nevén Krampen avagy Karom egy beazonosíthatatlan korú, roppant szőrős és minden bizonnyal kóros elmeállapotú férfi. Jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen, de egyes elképzelések szerint Stájerországban él, ahol a helyiek felvonulásokat szoktak tartani a tiszteletére. Más elképzelések szerint a Mikulás bezárva tartja pincéjében, és csak egy nap engedi ki az évben. Ezt támasztja alá az is, hogy a Krampuszt rendszerint láncra verve ábrázolják.
A Krampusz feladata a következő: míg a „jóságos” Mikulás ajándékokat oszt a jó gyerekeknek, addig ő beoson a „rosszakhoz”, halálra rémítve őket és virgácsával súlyos testi sérüléseket okoz nekik. Emlékeztetőül pedig széndarabot hagy a kitett csizmájukban, hogy sose felejtsék el, amit büntetésül kaptak.
Úgy vélem, hogy noha fizikailag a Krampusz bántalmazza a gyerekeket, a valódi bűnös mindenképp a Mikulás.
Két eset lehetséges.
Az egyik: szerencsétlen Krampusz nem normális, és nem gyakorol kontrollt a cselekedete felett, amikor láncokkal a kezén a nyelvét öltögeti, és gyerekeket bántalmaz. Ebben a felállásban a Mikulás közvetett tettes. A Btk. 13. § (2) bekezdése szerint: „Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg.”
A másik lehetőség: a látszat ellenére a Krampusz mégsem kóros elmeállapotú, hanem belátási képességének birtokában követi el tetteit. Nos, ebben az esetben a Mikulás a felbujtó. Akármelyik eset valósul meg: a gyerekek vére az ő kezén szárad.
Zárszó
Mindazon felül, hogy a Mikulás erkölcstelen gazember, olyan szintű nárcizmussal és hatalomvággyal is bír, hogy nevét adja a világ legnagyobb cégei által kínált termékek reklámozásához. Ha valaki elnyomja és kizsákmányolja az embereket, a Mikulás ott van. Ha valaki giccsre akarja lecserélni a valós szépséget, e mögött szintén felfedezhető a Mikulás. Mindig ott van, amikor valaki önnön hatalomvágyának eszközeként az emberi nyomort és informálatlanságot akarja kihasználni.
Ítélet: Ahogy láthatja a kedves Olvasó, a Mikulás bűnlajstroma igencsak hosszú. Sajnos, erre még csak kevesen eszméltek rá. Mi, kevesek, azonban sosem feledjük el bűntetteit, és nem nyugszunk meg mindaddig, míg fehér szakállát a Fekete Delfin Szövetségi Fegyházban nem látjuk viszont.
Külön köszönet: Mayer Martinnak
Felhasznált irodalom: 1; 2; 3; 4; 5; 6; 7; 8
A borítókép forrása: X
A videó forrása: X
