Mit tudunk a választási csalás(ok)ról? Tényleg csak a hibrid rezsimekben és az autoriter rendszerekben találkozhatunk ezzel a jelenséggel? Hallottunk már esetleg arról, hogy még egy Magyarországgal szomszédos országban is új államfőválasztást kellett kiírni a szabálytalanságok miatt? A hazánkat jelenleg átjáró választási hangulatot meglovagolva igyekszünk a soron következő cikkünkben választ adni a fenti kérdésekre.
Mindenki hallott már róluk, egyesek akár még át is éltek választási csalásokat életük folyamán, nem is beszélve azokról a konteókról, filmekről és sorozatokról, amelyeket megihletett a téma. A cikk során törekszünk mélyebb betekintést nyújtani az említett jelenségbe – mindezt három államban bekövetkezett vagy feltétezett választási csalás segítségével. A bemutatott események során szempont lesz egyrészt, hogy különböző rendszertípusú országokat jelenítsünk meg, másrészt pedig az, hogy az elmúlt száz évben bekövetkezett bonyodalmak kerüljenek reprezentálásra.
Libéria
A legtöbb függetlenedett afrikai országot nem illethetjük a demokratikus jelzővel, így van ez Libéria estében is, amelyet a mai napig hibrid rezsimként tart számon a szakirodalom. Ezt alátámasztja az is, hogy az 1927-es elnökválasztást övező csalással az államnak még a Guinness Rekordok Könyvébe is sikerült beírnia magát. Charles Dunbar Burgess King már két ciklust tudott maga mögött, amikor a választáson szemben találta magát a Néppárt jelöltjével, Thomas J. Faulknerrel, akiről bizonyos volt, hogy a választók körében túlságosan nagy népszerűségnek örvend. A regnáló elnök ezen felbuzdulva véghez vitte azt a célját, hogy saját támogatói a szokásos egy helyett bármennyi szavazattal tudták őt patronálni.
Ugyan King úgy számolt, hogy egy-két plusz szavazat is elegendő lesz a győzelemhez, a lelkesedés viszont, amit pártja aktivistái tanúsítottak, jócskán felülírta az elnök várakozásait. Így alakulhatott ki az a szituáció, hogy amíg az országban csak tizenötezer olyan regisztrált állampolgár élt, aki választójoggal is rendelkezett, addig kettőszáznegyvenezer voks érkezett kizárólag Kingre. Ez pedig azt eredményezte, hogy 96,4 százalékkal került sor az elnök harmadik megválasztására. Ám ami talán még ennél is meghökkentőbb, hogy a törvényességért felelős szervek nem találtak semmiféle kifogásolnivalót a választási eljárásban, a részvételben és az eredményben sem. Faulkner azonban már nem volt ennyire készséges, és bár nem a választási csalással, hanem az „újdonsült” elnök rabszolgakereskedelmi tevékenységének Népszövetség elé tárásával, de végül elérte az időközi választás kiírását, ahol viszont ugyancsak alulmaradt az ellenjelölttel (Edwin Barclay) szemben.
Oroszország
A The Economist általi 2021-es Democracy Indexet alapul véve – a napjainkban igencsak hírhedtté vált – Oroszország autoriter rendszer besorolást nyert el. 2021 szeptemberében rendezték meg az orosz parlamenti választásokat, ahol a Vlagyimir Putyint támogató Egységes Oroszország nevű párt aratta le a babérokat, és szerzett kényelmes többséget az alsóházban.
A Golosz nevet viselő nem kormányzati szervezet azonban már a háromnapos választási folyamat során aggodalmakra hívta fel a figyelmet, továbbá az orosz Kommunista Párt is szabálytalanságokra hivatkozott a végeredmény kihirdetését követően.
A The Economist általi 2021-es Democracy Indexet alapul véve – a napjainkban igencsak hírhedtté vált – Oroszország autoriter rendszer besorolást nyert el. 2021 szeptemberében rendezték meg az orosz parlamenti választásokat, ahol a Vlagyimir Putyint támogató Egységes Oroszország nevű párt aratta le a babérokat, és szerzett kényelmes többséget az alsóházban. A Golosz nevet viselő nem kormányzati szervezet azonban már a háromnapos választási folyamat során aggodalmakra hívta fel a figyelmet, továbbá az orosz Kommunista Párt is szabálytalanságokra hivatkozott a végeredmény kihirdetését követően.
A független megfigyelők több ezer olyan esetet tartanak számon, ahol országosan kisebb-nagyobb mértékben befolyásolták a választás tisztaságát. Feljegyzés született például arról, hogy egy választó több voksot is leadott, illetve a szerv szerint még arra is sor került, hogy hamis, ismeretlenektől származó szavazócédulákkal töltötték meg az urnákat. Ugyancsak megállapításra került, hogy nem tartották megfelelő módon elzárva a már leadott szavazatokat, sőt még a szavazatszámláláshoz használt borítékokat is idő előtt bontották fel.
Noha több olyan videó is született, amelyek bizonyíthatják a fentiekben említett vádakat, az orosz Központi Választási Bizottság elnöke nem értett egyet az állításokkal, és elutasította a szabálytalanságok érdemi felülvizsgálatára tett javaslatot. Az Európai Unió is kétkedve állt az orosz parlamenti választáshoz, sőt az Európai Parlament még határozatban is kérte az eredmények elutasítását. Oroszország uniós nagykövetének interpellációja szerint ez viszont nem más, minthogy az EP be kíván avatkozni hazája belügyeibe.
Ausztria
A szomszédos demokráciában 2016 májusában került sor a közvetlen államfőválasztásra, amely rendkívül szoros eredménnyel zárult. A Zöldek jelöltje 50,35 százalékot kapott, míg kihívója, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) színeiben induló Norbert Hofer mellett a részvételre jogosultak 49,65 százaléka tette le a voksát. A második fordulós eredmény alapján a győzelmet a Zöld Párt által támogatott Alexander Van der Bellen szerezte meg. Az FPÖ azonban határozottan állította, hogy több körzetben is szabálytalanságok történtek, ezért megtámadták a végeredményt.
Ennek következményeként az alkotmánybíróság elé került a kérdés, és bár általuk nem került deklarálásra, hogy a második fordulóban választási csalás ment volna végbe, több esetben is komoly problémákra hívták fel a figyelmet. Az intézmény vizsgálata alapján ugyanis kiderült, hogy a választás napján már az urnazárást megelőzően is jutottak el részeredmények a médiához és a politikai pártokhoz. A szivárogtatás lehetőséget teremtett a szavazás manipulálására, hiszen az érintett körzetekbe hatalmas mobilizálást tudott eredményezni. A szerv továbbá fényt derített arra is, hogy a szavazatszámlálás során jellemző volt az a hozzáállás, hogy az illetékes személy távollétében kezdték meg a borítékbontást. Ez pedig a szavazatok összesítésének érvényességét vonja kétségbe. Mindezeket a megállapításokat figyelembe véve, illetve látva azt, hogy akár több százezer szavazatot érinthettek a szabályellenes mozzanatok, az alkotmánybíróság érvénytelennek nyilvánította az elnökválasztást, és elrendelte egy újabb forduló kiírását. Erre végül 2016. december 4-én került sor, és ismét Van der Bellen nyerte el a köztársasági elnöki mandátumhoz szükséges többséget.
Konklúzió: a fentiek alapján akkor mit is mondhatunk el a választási eredmények manipulálásáról?
A politikai hatalomért folytatott versenyt – túlhaladva a „klasszikus” lekenyerezésen – számos torzító tényező és eszköz befolyásolhatja. Ennek lehetnek olyan formalizált eszközei, mint amikor direkt célokkal, ténylegesen sor kerül a választási törvények módosítására. Erre jó példa a Horthy-rendszer 1923 és 1938 közötti időszaka, és az akkor tapasztalható vidéki nyílt szavazásos trükközés. A nyílt választási formának és a legalizálásának hátterében főképp az a megfontolás állt, hogy a kormánypárt által vallott ideológiával ellentétes identitású, ám titkos választásra jogosult városokban élők szavazatait a hatalmon lévők képesek legyenek ellensúlyozni. Tehát egy nyílt választás során lehetségessé vált a választópolgárokra helyezett nyomásgyakorlással egyidejűleg érvényesíteni a hatalmi erők akaratát.
Előfordulhat azonban az is, hogy a részeredmények kiszivárogtatásával, vagy épp váratlan eseményekkel próbálják a politikai erők mobilizálni a választásra jogosult állampolgárokat. Ennek következtében megfigyelhető az ún. underdog hatás, amely azt takarja, hogy a választók elkezdenek becsatlakozni a vesztesnek látszó párt mögé, mivel úgy vélik, hogy a várható győztes az ő szempontjukból több kárt okozna, mint hasznot biztosítana. Mindazonáltal a szavazatokkal kapcsolatos részadatok megszellőztetése egyúttal inaktivizálóan is tud hatni. Ugyanis ha egy párt ezt követően elkezd úgy viselkedni, mint ami már megnyerte a többségért folytatott harcot, akkor előfordulhat, hogy a jogosultak már nem mennek el az adott választásra, mondván: „a kérdés már eldőlt”.
Összességében tehát el kell ismernünk: a hegemóniára törekvő politikai erőknek és személyeknek mindig is adott volt a lehetőségük a választások egyenlőségének csorbítására. A csalások helyszínét sem szűkíthetjük le kizárólag a hibásan vagy a demokratikus berendezkedéssel ellentétben működő országokra.
Fontos még belátni azt is, hogy napjainkban a választási verseny tisztaságával szemben talán elsősorban a modern technológia és a manipulációs ösztönzők jelentik a legnagyobb kihívást. Mindezeket észben tartva, fenntartásokkal kell kezelnünk a mindenféle információáramlást, és nem szabad hagynunk, hogy eltérítsenek eredeti szándékunktól, azaz szabadon élhessünk választói jogunkkal.
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
