Többszöri halasztás után 2022 decemberében jelent meg James Cameron 2009-es opusa, az Avatar folytatása. A forgatás során a sorozat harmadik és negyedik részéhez is készítettek jeleneteket, így Pandora világát hamarosan még jobban megismerhetik a nézők. Majdnem a teljes színészgárda visszatért a szerepeibe, hogy ott folytatódhasson a történet, ahol 2009-ben abbamaradt. Az új szerepekben olyan színészeket láthatunk, mint Kate Winslet és Cliff Curtis.
A történet lényegében az első rész újramesélése, némi fordulattal megfűszerezve. Jake Sully, az első filmben megismert tengerészgyalogos avatárja életben maradt. Ebben a testben Sully családot alapított az Omaticaya klán hercegnőjével, Neytirivel és immáron 15 éve élnek együtt a Pandora bolygón. Egy nap azonban visszatérnek az emberek, hogy megtorolják korábbi vereségüket. Miles Quaritch ezredes, az első film főgonosza na’vi testbe bújtatott katonákat toboroz, hogy levadássza Sullyt és a családját.
Az emberek motivációja emellett egy bizonyos vízi élőlény, a tulkun testéből kinyerhető, zsírszerű anyag begyűjtése; ami a földi piacon igen értékes, a korosodást is megállítani képes nyersanyag – ám erre a motivációra mindössze egyetlen mondatnyi utalás van a filmben. Így az antagonisták fő célpontja maga Jake Sully lesz. Ezzel a mellékszállal megjelenik némi kommentár és társadalomkritika a bálnavadászatról, ami egyébként kifejezetten érdekes.
Az első támadás során Sully és Neytiri gyermekei veszélybe kerülnek, emiatt a család kénytelen elbújni a bolygó másik felén, ahol a na’vik egyik népe, a Metkayina él. A vízhez szokott törzseknél keres menedéket a Sully család, ahol ők legalább annyira számítanak letelepedő idegeneknek, mint az emberek. A beilleszkedés és bujkálás során számos új szereplőt, állatot és természeti jelenséget ismerhetünk meg, amik még inkább színesítik Pandora világát.
A Sully család életében ugyan voltak bizonyos témák és jelenetek, amik érdekes tartalommal bírtak (pl. az ember és a na’vi fajok keveredése, a testvériség fontossága, a természet megismerése), viszont a film nagy részében olyan érzés volt, mintha egy rajongó fanfiction irománya elevenedett volna meg a nézők előtt. Nem adtak hozzá sokat a vízvilág felfedezéséhez, a család tagjai közül igazából csak Lo’ak és Kiri bírt személyiséggel.
A film alcíme sejteti, hogy a legerősebb és egyúttal legegyedülállóbb oldala a filmnek az élővilág, amit a nézők elé tár. A technikai megvalósítás és a vizuális megjelenés olyan lehengerlően gyönyörű, hogy a hollywoodi filmek közül talán egyetlen olyan alkotás sincs, amely ehhez hasonlót tudna felmutatni. A film közepén betekintést nyerhetünk a Metkayina, azaz a vízi nép mindennapi életébe, a tenger élővilága és a na’vik kötődése a vízi élethez pedig egyértelműen a legmaradandóbb része az egész filmnek.
Már a megjelenés előtt kitudódott, hogy a megvalósításhoz a stáb vízhatlan kamerákkal és mocap ruhákkal dolgozott, ezzel pedig autentikusan jelenítették meg a vízalatti jeleneteket. A színészek szabadtüdős búvárokkal tanultak meg akár 6-7 percen át víz alatt maradni, amire nyilvánvalóan a nagyon sok gyakorlás ellenére sem lettek volna képesek, ha nem oxigénnel dúsított levegőt lélegeznek be merülés előtt. Végül azonban megtanultak hatékonyan úszni, így minden jelenetben valóban a színészeket láthatjuk, ahogy próbálnak egy levegőre hosszú távokat megtenni. A számítógépes megvalósítás mellett a karakterek interakciója a vízzel valóságosnak hat, egy pillanatra sem jut eszébe a nézőnek, hogy a filmet igazából egy zöldhátteres stúdióban vették fel.
A rendelkezésre álló források alapján azt is tudjuk, hogy a Pandora bolygó és a na’vik kultúrája – beleértve a szokásaikat, nyelvüket és a zenéjüket is – a legapróbb részletekig ki van dolgozva. Ebben a részben ez a részletesség még több információval bővült, tovább mélyítve a fiktív világ megalkotását. Az állatvilág és a vízi na’vik életmódja sokkal kiérleltebb, lassabb tempóban kerül bemutatásra, mint az első filmben az Omaticaya nép esetében, lehetőséget adva ezzel a nézőnek, hogy úgy érezhesse, mintha egy dokumentumfilmet nézne a Pandora bolygóról.
Ebből a moziélményből azonban sokat vesz el a cselekmény egyszerűsége és az emberek jelenléte a filmben. A gonosz oldal ugyan folyamatosan közelít a falvak felé, viszont olyannyira magával ragadó a Sully család felfedezőútja és a bemutatott természeti jelenségek, hogy az ellenség közeledése szinte teljesen súlytalanná válik a cselekményben. Százszor érdekesebb a tengeri ragadozók üldözése, a különböző na’vi népek gyermekeinek rivalizálása és a természeti fenyegetések fennállása, mint az emberek jelentette veszélyforrás.
A film nem sajnálja az időt a történet színhelyéül szolgáló világ bemutatására és a cselekmény kibontakozására; a közel háromórás játékidő alatt nemcsak Kiri felfedezőútját és Lo’ak jellemfejlődését követhetjük végig, de fény derül egy apa-fia viszonyra is, amely a Sully család egyik emberi tagját Quaritch ezredes mellé állítja, sőt, még egy számkivetett tulkun is kap némi hátteret. Maga a történet azonban sokat szenved ezektől a mellékszálaktól és tartalékjelenetektől, a hatékony és koherens narratívához el lehetett volna hanyagolni ezeket, vagy legalább fókuszálni őket, hogy mindegyikük a cselekményhez járuljon hozzá. Így azonban kicsit kusza lett a történet.
A természetvédelmi üzenet sokkal erősebb lett volna, ha az emberi fenyegetést kihagyják, vagy más módon tűntetik fel. A tulkun vadászat például az egyik legfelkavaróbb jelenete a filmnek, ám mivel ez az egyetlen rész, ami az állatvadászatot kommentálja, némileg kilóg a történetből. A vizuális történetmesélés olyan kimagasló, hogy emiatt mindenképp érdemes megnézni a mozikban, hiszen csak így lesz teljes a filmélmény.
James Cameron Avatarja a mai napig világvezető a legnagyobb bevételt szerzett nagyjátékfilmek között (közel 3 milliárd dollár), a folytatása pedig már most a negyedik helyen jár (2023 februárjában). Még ha nem is sikerül utolérnie elődjét, ezek a számok egyértelműen azt mutatják, hogy James Cameron nemcsak a saját víziójának megvalósításához ért, nem is csak a filmes technika fejlesztését gyorsítja ezzel a két filmmel, hanem többféle közönséget is meg tud szólítani.
Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 13 év után képes volt visszatérni a mozikba egy folytatással úgy, hogy szinte garantálta a visszatérő nézőket és a költségvetés sokszorosát.
Mivel a harmadik rész már zöldutat kapott, azok az ötletek, koncepciók, amik közül rengeteg nem kerülhetett bele a filmbe, továbbá az egyéb természeti és emberi fenyegetések, amiket a film egyelőre homályban hagyott, bőven adnak alapanyagot a további folytatásoknak. James Cameron rendkívüli világa egyfajta ellenpólusként szolgálhat a tömegfilmek panteonjában és egy olyan üzenetet közvetíthet a földünk jövőjéről, ami minden nézőt érint. Mindenképp érdemes lesz követni a Pandoráról készített „dokumentumfilmeket”.
