Vannak az ember életében olyan döntések, melyekről már az elhatározás pillanatában tudja, hogy nem fogja megbánni. Ilyen volt nekem, amikor tizennégy éve egy barátom élménybeszámolója alapján úgy döntöttem, hogy világot látok, és két nyarat is az Egyesült Államokban fogok tölteni.
2005 nyarán egy amerikai táboroztató programmal utaztam ki, amit azért is ajánlok, mert szinte a repülőjegy árából biztosított a program. Ennek keretein belül Wisconsin államban, egy gyermektábor konyháján dolgoztam. A nyolc hét munka során kaptunk szállást, ellátást, és zsebpénz is járt. Közben rengeteg programot szerveztek nekünk, sok új barátot találtunk, és a tábori munka után megnéztük New Yorkot, Chicagót, a Niagara vízesést, és egy tíz napos floridai körutazás is belefért.
Volt, aki a megkeresett pénzt inkább hazavitte, és nem utazott a munka után.
Mi úgy voltunk vele, hogy ilyen lehetőségünk nem sokszor adódik, így ki kell használni, és inkább az élményeket gyűjtöttük a pénz helyett.
2006 nyarán az amerikai vendéglátós programot próbáltuk ki. Ez a tábori munkához képest nagyobb szabadsággal jár, több fizetést is lehetett kapni érte. Egy Ohio állambeli vidámparkban hennát készítettünk, gyerekeknek arcot festettünk, és hajat fontunk. Közben és utána is rengeteget utaztunk. A legjobb része az volt, hogy három hetet utaztunk Kalifornia és Arizona államban: bejártuk Los Angelest, San Franciscót, és végigautóztuk a két várost összekötő 1-es utat. Utána meglátogattunk több nemzeti parkot, így a Yosemite és Sequoia parkokat, valamint a Grand Canyont is.
A programok június közepén kezdődtek, így joghallgatóként nem kis kihívás volt a vizsgaidőszakot időben befejezni, de semmi sem lehetetlen. Többet kellett év közben tanulni, de megérte a sietség. A kinti munkahelyeimen általában megkérdezték, hogy itthon mivel foglalkozom, és nehezen hitték el, hogy joghallgatóként konyhán, illetve henna- és arcfestőként dolgozom.
Sok előnye volt ennek a két nyárnak, többek között az is, hogy megtanultam alázattal dolgozni, és egyáltalán nem éreztem, hogy konyhán dolgozni szégyen.
Az első nyár kezdetén angoltudásom csekély volt, mivel gimnáziumban a német nyelvet tanultuk, angolul szinte egyáltalán nem tudtam. A két nyár alatt azonban olyan fejlődésen mentem keresztül, aminek az előnyeit a mai napig érzem: kint nem azt sajátítottam el, amit itthon tanítanak, hogy használd helyesen az angolt, hanem önbizalmat szereztem – merd használni a nyelvet, és beszélj bátran!
A második nyarat követően Budapesten a General Electric jogi osztályán töltöttem az egyetem által előírt kötelező jogi gyakorlatot, amely az USA-ban szerzett nyelvtapasztalat nélkül elképzelhetetlen lett volna. Azóta is mind a munkám során, mind a hétköznapokban nagy előnyként érzem, hogy megtanulhattam az angol nyelvet bátran használni. Azóta magamtól is segítek útbaigazítani az eltévedt turistákat, nem félek megszólalni angolul.
Bár akkor még egy másik szervezetnek dolgozott, mindenkinek ajánlom az akkori programkoordinátoromat, Rasovszky Miklóst, mert sokéves tapasztalattal és rengeteg tanáccsal segíti a felkészülést.
Mindenkit bátorítok, hogy jelentkezzen egy ilyen programra, mert elérhető áron felejthetetlen élményekkel gazdagodhat.
Szerintem USA-t egyszer látni kell, városai lenyűgözők, természeti értékei rendkívüliek.
Szerencsés vagyok, mert nekem többször is sikerült ezt megtapasztalnom, ugyanis azóta nászútra is visszatértem oda. Képeket válogatni nagyon nehéz volt, mert rengeteg gyönyörű fotóm van, de íme néhány kedvcsináló gyanánt. Jó utat és szuper nyarat kívánok nektek, ha belevágtok, kedves Jurátus olvasók!
Ha bárkinek bármi kérdése lenne, szívesen válaszolok, írjatok bátran!
szerző: Dr. Haller-Szőke Ágnes (agnes.szoke@gmail.com), az ELTE ÁJK alumnája
