2019-ben ünnepli fennállásának hetvenéves évfordulóját az ELTE Bartók Béla Énekkara, mely az Egyetemi Koncertzenekarral és a Néptáncegyüttessel közösen alkotja az Egyetem „Eötvös” Művészeti Együttesét. A kórus idén is várja az énekelni vágyó hallgatókat. A tagok között jelenlegi és egykori egyetemi polgárokat is találunk, akik mind szeretnek együtt énekelni, és ezzel jó pillanatokat szerezni egymásnak és a közönségnek is.
A Kórust 1948-ban alapította meg az ÁJK-n Baross Gábor, akkor elsőéves joghallgató, aki később karmesterként vált ismertté, munkájáért Liszt-díjat kapott 1971-ben, valamint érdemes és kiváló művészi címben is részesült 2009-ben hirtelen bekövetkezett halála előtt. Azonban nem ez volt az első énekkar az Egyetemen. Már korábban is működött férfikar a jogi karon hosszú éveken át, de az államosítások következtében – mikor a civil egyesületeket feloszlatták – 1948-ban megszűnt az addigi egyetemi énekkar. Utolsó fellépésükre a Zeneakadémia Nagytermében került sor, ahol Verdi Requiemjét adták elő. Erről dr. Rákosi Ferenc mesélt nekem, aki amellett, hogy praktizáló jogász és kórustag, a próbák állandó kísérője zongorán.
Az új kórus kezdetben a kar hallgatóiból állt, majd 1954-től már az egész ELTE-t összefogó vegyeskar lett. Baross 1957-ben alapította meg az Egyetemi Koncertzenekart, amivel a két együttes egymást kiegészítve tud fellépni azóta is. A kórus 1969 óta viseli hivatalosan is Bartók Béla nevét. Repertoárjában több korszak és stílus is megtalálható: a hosszabb oratorikus kórusművek mellett a rövidebb, akár világ- vagy népzenei ihletésű darabokat is éneklünk – legyen szó a klasszikusokról (pl. Mozart, Rossini) vagy kortárs szerzőkről, mint a nyáron elhunyt Kocsár Miklós (aki nem egyszer külön az énekkarnak írt darabot!) vagy Daróci Bárdos Tamás.
A kórus tagjai között találunk hallgatókat az ELTE szinte minden karáról, a tavalyi évben három jogász szakos fiatal énekelt a kórusban, köztük én is. A jelenlegi tagság már azonban nem korlátozódik az egyetemistákra, nem egy nagyszülői korban járó tag látogatja aktívan a próbákat.
Mint a legtöbb nemhivatásos énekkarban, így nálunk is több hölgy énekel, mint úr, de a férfiszólamoknak sincs oka a panaszra. Közéjük tartozik dr. Farkas Zoltán Sándor, aki 1997 óta kórustag – első egyetemi évében csatlakozott –, majd az ÁJK-n szerzett jogi diplomát, jelenleg pedig praktizáló ügyvéd. Számára az emlékek mellett a legfontosabb, hogy az énekkarban kialakult egy nagy baráti társaság, akik elkísérték, és életének fontos részei jelenleg is. Szerinte az éneklés egy olyan szerelem, ami ott lehet ugyan hagyni, de az ember mindig-mindig visszatér hozzá, mert kell a lelkének a családi és munkahelyi teendők mellett.
Ebben a közegben egyrészt sok hasonló gondolkodású és érdeklődésű ember között lehet az illető egyetemista, másrészről pedig a zene közelében vagyunk, annak tevékeny részeseiként, végül pedig, ha jól sikerül, akkor nemcsak magunknak, hanem másoknak is örömet szerzünk vele. A próbák munkája egyfajta ismeretterjesztő közeg is a műveken keresztül, és általa egy tag akár értőbb módon, azt belülről látva ül be egy komolyzenei koncertre. Az „énekkari csapat” pedig olyan széles spektrumot fog be, hogy az ember érdekes személyekkel találkozhat – még ha nem is köt barátságot mindenkivel, a kórus mindenhol megjelenhet az életben, akár váratlan helyeken is.
Az énekkar karmestere immár tíz éve Kovács László, Liszt-díjas, kiváló művész. Szerinte minden koncert önmagában komoly esemény és nagy élmény, melyeken a kemény munka eredménye úgy tárgyiasul, hogy a közönség boldogan hagyja el a koncerttermet. Hitvallása szerint a mércét magasra kell tennünk, és küzdeni kell azért, hogy olyan igényesen dolgozzunk, és ugyanazt érjük el, mint ha profi énekkar lennénk. Ehhez persze hozzá jön, hogy nem sürgetőek a programok, ezért nyugodtabban készülünk, mint a hivatásos énekkarok, és ezáltal hosszabb időbe is telik egy új darab megtanulása. Ennek ellenére az előadásokon azt az illúziót is kelthetjük, mintha a profi világban lennénk, és azon a színvonalon teljesítenénk.
A próbáknak szerinte különös légköre van, mert egyszerre fesztelen, de mégis fegyelmezett a közeg. Nincs dermedt csend, mert mindenki könnyen megenged magának pár mondatot a mellette ülővel, de ha figyelni kell, akkor mindenki koncentrál is. Ha valaki pedig beleszagol az itt folyó könnyed, de odaadó munkába, mindenképp meg tudja érezni az eredményét és azt is, hogy miért van ebben a kórusban ennyi korosztály együtt, egyetértésben, egy cél érdekében.
A karnagy munkáját segíti hatodik éve koordinátorként Láng Bernadett infrastrukturális, szervezési teendőkkel, kapcsolattartásokkal, egyeztetésekkel – akár a felkérésekkel kapcsolatban is –, valamint adminisztratív feladatok ellátásával. Ő már húsz éve tagja a kórusnak, szintén elsőévesként csatlakozott. Számára a kórus egy fantasztikus, összetartó közösség, ahol az ember barátokra lelhet – neki a legtöbb mély barátsága innen származik, akár olyan tagokkal is, akik már nem is járnak a kórusba –, emellett komoly, nem mindennapi zenei élményeket is nyújt: számára ilyen volt a Carmina Burana előadása a Vigadóban, vagy a kínai turné, amely egyben kulturális és közösségi élmény is volt.
Szerinte azért – is – érdemes a kórusba járni, mert ebben az elfogadó, nyitott közegben sokat lehet emberségből tanulni. Egy tizennyolc éves egyetemista besétál, és nyugodtan leülhet a szólamában az akadémikus professzor mellé, mert mindenki különbözőségek nélkül örül az együttlétnek.
Mindemellett a kórus egy igazi hátország: az ember bármilyen nehézséggel kapcsolatban támogatásra talál az énekkarban.
A kórus az egyetemi rendezvények gyakori fellépője az Aula Magnában. Mindemellett, ezeknek az ünnepségeknek egy része a hallgatók számára is nyitva áll, így akár a közelben is meg lehet hallgatni a kórust. A koncertjeinket számos egyetemi oktató is látogatja, köztük például Vékás Lajos professzor. Mezey Barna egykori rektor és tanszékvezető is gyakori vendég a koncerteken. Ő rektorként került igazán közel a kórushoz, bár már korábban, dékánként is találkozott vele a hivatalos programokon. Szerinte az ELTE kultúrájához, hagyományaihoz szervesen hozzátartozik a Művészeti Együttes, ő is büszkén húzta ki magát, ha más rektor elismerését fejezte ki neki a kórusról.
Bár az ELTE Tudományegyetem, mégis nagyon erős humán profilja van, és ebbe végtelenül beleillik a zene, mint az őstudományok egyike. A kórus az egyetem specialitásaiba tartozik, a sokféle közösségekben a zene és a zenét közvetítő énekkar összetartó erő. Mezey professzor nem is tudná elképzelni a kórus nélkül az egyetemet, amihez hozzátartozik az együttes jelentős múltja. A kórus viszi a hírét, a szellemiségét az egyetemnek oda, ahol fellép, mert akkor ott is megszólal „az ELTE hangja”. Legkedvesebb személyes emléke a Kórussal kapcsolatban az, mikor még rektorságának első évében, a karácsonyi koncert utáni fogadáson először érezte igazán, hogy őt is befogadta a közösség, és személyesen is megismert néhány a tagot. Emellett korábban és jelenleg is több barátját, kollégáját, rokonát tudhatja a tagságban.
A koncerteken gyakran elismert művészek és fiatal zenei tehetségek is fellépnek velünk. Budapesten kívül is gyakran éneklünk, nem egyszer különböző meghívásoknak eleget téve. A közelmúltban több külföldi és belföldi egyetemmel vettünk fel cserekapcsolatot, és történt valamilyen fajta együttműködés az univerzitások között (pl. Szegedi Tudományegyetem, a győri Széchenyi István Egyetem vagy a Lausanne-i Egyetem).
Az elmúlt tanévben jártunk Mosonmagyaróváron, Kunszentmártonban, a Tihanyi Apátságban, illetve márciusban a Zeneakadémia Nagytermében adtunk koncertet. Idén szeptember végén Kako japán császári hercegnő BTK-n tett látogatása során is énekeltünk. Az elmúlt tíz évben pedig az énekkar járt Ausztriában, Svájcban és Kínában is!
Az idei évadban is folytatódik a munka, és a már-már hagyományos, szeptemberi tihanyi fellépés után készülünk egy debreceni koncertre, illetve jövő márciusban ismét a Zeneakadémián fogunk énekelni, méghozzá Verdi Requiemjét, amelyet – bár a múlt században már előadta azt egyetemi kórus – ez az énekkar hivatalosan most fog először megszólaltatni. (A koncert várható időpontja 2020. március 4. – mindenkit szeretettel hívunk és várunk!) Illetve, ha minden igaz, akkor jövő májusban pedig a Hot Jazz Banddel fogunk közös koncertet adni a MOM-ban…
Végezetül idén is hirdet tagfelvételt az Énekkar, a Koncertzenekar és a Néptáncegyüttes is. Aki kedvet érez magában, és szívesen csatlakozna az ELTE Művészeti Együttesének bármelyik csapatához, annak előzetes tapasztalattól vagy egyetemi évfolyamtól függetlenül nagy örömmel várják a jelentkezését október folyamán.
Jelentkezni az info@zene.elte.hu e-mail címen lehet!
További információ az Énekkar Facebook oldalán.
(A szerző egy éve tagja a Bartók Béla Énekkarnak.)
