Élet a rácsok mögött – Büntetés-végrehajtási intézet látogatása tanórai keretek között

A Büntetőeljárás és büntetés-végrehajtás jogállami kontrollja című kurzus keretei között lehetőségünk adódott megtekinteni, bejárni a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet II. Objektumát. Betekintést nyerhettünk a börtönélet mindennapjaiba, ezáltal számos érdekes, szemlélettágító információval bővültek ismereteink a büntetés-végrehajtás gyakorlati működéséről.

A 8:25-ös gyülekezőt követően az alig több mint 20 főből álló kis csoportunk átlépte a Duna-parthoz közeli Gyorskocsi utcában fekvő épület küszöbét. A rendkívül szigorú rendszerű, alapos ellenőrzést magában foglaló beléptetés után – amely személyi igazolvánnyal történő azonosítással kezdődött, táskáink szekrényben elzárásával folytatódott, és a kabát, karóra, egyéb ékszerek levételével járó, átvilágító kapun történő keresztülmenetellel fejeződött be – megérkeztünk látogatásunk kiindulópontjához, a hírtechnikai, informatikai, telefonközpontos és (a családtagok, jogi képviselők fogadására szolgáló) beszélgető szobákba is belépést engedő folyosóra. Itt találkoztunk először a másfél órás túrát levezénylő kísérőnkkel is.

Első utunk a büntetés-végrehajtási intézet kápolnájába vezetett, ahol egy rövid PowerPoint előadás keretében kaptunk alapvető információkat az intézményről, annak elhelyezkedéséről, működéséről.

Megtudtuk, hogy Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetek triójának II. Objektuma elsősorban a női fogvatartottak, közülük is a(z előzetes) letartóztatásukat töltők számára nyújt befogadást. A bv.-intézetekben országosan, sürgősen megoldandó problémaként jelentkező helyhiány miatt azonban férfi fogvatartottaknak is helyt ad az intézmény.

Az ország legnagyobb megyei jellegű bv.-intézeteként működő II. Objektum igyekszik nagy hangsúlyt fektetni a reintegráció megvalósítására, amelynek részeként a reintegrációs őrizet megszervezésében, a fogvatartás ideje alatt minél szélesebb munka- és oktatási lehetőségek megteremtésében különösen sok feladatot vállal az intézmény és jelentős létszámhiánnyal küzdő apparátusa.

A szabadságuktól megfosztott személyek egyes intézetbeli tevékenysége kapcsán is gazdagodhattunk némi információval. A fogvatartottaknak lehetőségük van levélírásra, illetve -fogadásra, azonban mindezt a bv.-intézet cenzúráján keresztül tehetik meg.

Az utóbbi időben egyre elterjedtebb az a jelenség, hogy a beérkező levélpapírok különböző bódító szerekkel vannak átitatva, így a fogvatartottak csak az üzenetek fénymásolatát kapják meg.

Speciális (nem okos) mobilkészüléken keresztül, amely 30 000 forint letét ellenében áll a bv.-intézet lakóinak rendelkezésére, napi 50 perc telefonálásra jogosultak a bennlakók, méghozzá rendkívül borsos, 90 forintos percdíj ellenében, így csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak a kapcsolattartás e formáját.

A kiselőadás után következő állomásunk az ötödik emeletre vezetett, ahol elsőként a dühöngő szobát próbálhattuk ki. Számomra meglepő módon puhának cseppet sem nevezhető gumiból készültek a helyiség falai, vagyis a pillanatnyi mentális zavarral küzdő fogvatartott könnyen okozhat magának fájdalmas momentumokat, amennyiben közelebbi interakcióba lép ezen térelemekkel. A kedélyek lecsillapítását szolgálja a kissé trambulinhatást idéző padlózat és a mennyezetről szükség szerint érkező hidegzuhany.

photo-1489157133503-78f2a7b6808e

A gumiszoba után egy tábori körülményeket felelevenítő zuhanyhelyiséget, egy férfi cellát, majd egy-egy férfi és női zárkát tekinthettünk meg. A mindenfajta modernitást mellőző, komfortosnak semmiképpen sem nevezhető helyiségek valóban csak alapvető bútorokkal rendelkeznek: a cellában egy fekhelyül szolgáló raklap, mosdótál és WC, a hatszemélyes zárkákban fémkeretes emeletes ágyak, kisebb fémszekrények, konyhapultként is funkcionáló asztalka, hűtőszekrényt helyettesítő hideg vizes lavór, tévékészülék és mosdó kaptak helyet.

Intézetlátogatásunk utolsó állomása a harmadik emeleti, magyar ábécével, szorzótáblával és alap angol szavakkal díszített oktatószoba volt, amely egy barátságos, kisiskolás osztályteremre emlékeztetett. Túravezetőnk elárulta, hogy többségében a férfi fogvatartottak élnek a tanulás bv.-intézet keretei között nyújtott lehetőségével, és a diákok nagyrésze sikeres érettségivel zárja tanulmányait.

Sokak azonban kénytelenek az oktatással egy időpontban zajló munkavégzést választani, mivel rokonaik nem tudják megoldani anyagi támogatásukat, így kénytelenek maguk gondoskodni megélhetésükről.

Látogatásunk végén az indulási folyosón át – a rokonlátogatás procedúrájának megkezdődése miatt – negyedórás várakozást követően, újabb impulzusokkal, élményekkel gazdagodva léphettünk ki az intézet nyomasztó falai közül, visszanyerve teljes szabadságunkat.

A szöveg a Büntetőeljárás és büntetés-végrehajtás jogállami kontrollja nevű differenciált alternatív kurzusra írt beszámoló átdolgozása.


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS



A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Roskó Dóra

Vélemény, hozzászólás?

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.