Emlékszel mennyit jártunk,
Néztünk a magasba és vártuk,
Hogy essen, majd szivárványt
Búgó szemünk keressen.
Emlékszel a boldog sétákra,
Néztük a cseresznyefákat,
És vártuk, hogy virágai a
Szívünkbe szállnak.
És emlékszel nyáron a kertben,
Mily némán ültünk egymás mellett,
És vártuk, hogy a másik mosolyra
Késztessen.
Emlékszel a télre, mikor úgy fáztunk,
Még a kályhából is hideg szállott,
S néztünk ki az ablakon mi a sarokban
Állott.
Emlékszel azokra az átbeszélt estékre,
Arra amit ettünk, s a sok emlékre,
Mikor vártuk, hogy a nap besüssön
Ablakunk alatt.
Mikor borús az ég, s egyedül találom magam,
Ha hallok egy neszt levelek alatt,
Tudd, hogy reményeimben te vársz
Rózsafa alatt.
