Erasmus Svédországban

A negyedév őszi szemeszterét Lundban, Svédországban töltöttem. Tizenkét éves korom óta álmodtam arról, hogy külföldön tanuljak legalább egy félévet, a skandináv államok pedig mindig is vonzottak ebből a szempontból az oktatási rendszeren túl a természet miatt is, és azért, mert ez a térség nem tipikus magyar célpont a vakációzásra, én azonban mindenképp látni szerettem volna. Végül részben az egyetem miatt, részben azért döntöttem Lund mellett, mert eléggé központi a fekvése, és innen a többi északi országot is bejárhattam.

Az első, amivel már akkor találkoztam, amikor a kiutazás csak messzi gondolat volt, az ügyintézés gyorsasága és egyszerűsége. A kinti egyetemre történő jelentkezés során felmerülő kérdésekkel kapcsolatban a külföldi koordinátorral leveleztem, és minden alkalommal szinte rögtön kielégítő választ kaptam, tökéletes angolsággal, melyben még olyan kérdésekre is kitért, amik nekem ugyan eszembe sem jutottak, de fontosak voltak. Ez már rögtön a szöges ellentéte volt az itthoni tapasztalataimnak, és ez a pozitív tendencia később sem változott.

Még az sem tudta kedvem szegni, hogy nagyrészt az itthoni ügyintézés lassú tempója miatt kollégiumi hely már nem jutott nekem. Az ottani árakhoz képest igen kedvező áron találtam egy szobát, amit ki tudtam bérelni – nekem ez még jobban meg is felelt, mint egy kollégium, nem kellett azon aggódni, hogy az esti buli miatt nem tudok a vizsgámra készülni, vagy adott esetben aludni.

Maga Lund egyébként egy kisváros, itthoni szemmel talán inkább falunak mondanánk, de Svédországban a nagyvárosok sem olyan nagyok. A lakosság zömét az egyetemisták teszik ki, és gyakorlatilag az egész város egy campus, az egyetem különböző karainak épületeivel találja szembe magát a látogató, bármerre is menjen. A város hangulata olyan, mintha egy másik világba csöppennénk. Egyrészt régi épületekkel van tele, olyan házakkal és utcákkal, melyeket mással nem, csak a cuki szóval tudok jellemezni.

„Cuki” házak Lundban

A legnagyobb látványosság a katedrális, ami akkora, hogy bárhonnan próbáltam lefotózni, sehogy sem fért bele egy képbe – érdekes látvány egy ennyire pici városban. Egyetemvároshoz híven az éjszakai életre sem volt panasz: minden este volt valami program, akár több is. Ezeket vagy az egyetem maga szervezte, vagy a diákok által fenntartott, úgynevezett „nationök.” Minden ilyen nation egy svédországi régióról van elnevezve, és minden szemeszter elején lehetőségük van a diákoknak csatlakozni valamelyikhez.

Én az Östgöta nationhöz csatlakoztam, a legrégebbihez az összes közül. Minden nation nevezetes valamiről, és szerveznek ebédeket, vacsorákat, pub estéket és táncos klubokat. Ha valaki nemcsak látogatja, hanem dolgozik is ezeken az eseményeken, akkor különböző jutalmakat kap: ingyen ebédet, tiszteletvacsorát, bulit stb. Ez a rendszer egyrészt azért jó, mert tökéletes pénzspórolási lehetőség, másrészt azért, mert nagyon sok barátra és hasznos kapcsolatra tehet szert az ember. Ez komoly kapcsolati tőkét is jelenthet a jövőben: engem az egyik tanárom például onnan jegyzett meg, hogy látott dolgozni egy este az Östgöta vacsoráján. Azoknak is előnyös a rendszer, akik nem szeretnének dolgozni, hiszen az alkoholt diákbarát áron adják az ilyen helyeken – egyébként Svédországban az alkohol-monopólium miatt kifejezetten drágák a szeszes italok.

A bulizás mellett természetesen a tanulásról is szólt a szemeszter.

A svéd rendszer sokban eltér az itthonitól. Felosztják a félévet két „periodra”, és jogon egy period alatt csak egy tárgyat tanulnak. Ez az egy tárgy tizenöt kredit, tehát dolgozni kell érte, viszont kevesebb a tantermi óra, és még kevesebb a frontális oktatás, annál több viszont a gyakorlat, az egyéni és a csoportos munka. A második period alatt például egy valós eseményen alapuló szerződéskötési tárgyalást modelleztünk két csoportban, ahol a csoportok a szerződés két oldalán álló feleket képviselték. A végén pedig meg kellett egyeznünk, és megírnunk a szerződést.

Az volt a tapasztalatom, hogy Lundban nem mindig kivételeznek az Erasmus hallgatókkal, mint ahogy azt hallottam egyes országokból hazaérkezett diákoktól. Az első kurzus ugyan tényleg nagyon egyszerű volt, a másodikért viszont sokat kellett dolgozni, ám ezt nem éreztem tehernek, mert tényleg inkább a gyakorlattal foglalkoztunk, és hasznos tudást szereztem. Sajnos itthon egyik tárgyamat sem ismerik el főtárgyként, csak szabadon választottként, így a kint teljesített 30 kreditnyi jogi tárgyamért itthon mindössze 4 kreditet kapok, de ettől függetlenül teljesen megérte felvenni őket: nem bántam meg, mert olyat tanultam, aminek tényleg volt értelme, és amellett, hogy az angolom fejlődött, elkezdhettem svédül is tanulni.

Egyetemi épület, Lund

Az Erasmus-élmény sosem teljes az utazás nélkül. Svédország déli része ugyan esős, viszont nem olyan hideg, mint arra számítottam, így sokfelé utaztam, de nemcsak országon belül, hanem azon kívül is. Malmöt sokszor látogattam, hiszen Lundhoz nagyon közel van, jártam többször is Koppenhágában, mentem Stockholmba, ahol találkoztam a szüleimmel is, és bejártuk a gyönyörű adventi kivilágított várost, miközben glöggöt (tulajdonképpen forralt bor mandulával, mazsolával) kortyolgattunk, illetve találkoztunk rénszarvasokkal.

Minden közül a kedvencem viszont Helsinki volt. Ide egy spontán döntés kapcsán jutottam el, méghozzá egyedül, és egy kalandos repülőjegyvásárlás után néhány nap múlva már úton is voltam. Több napot is eltöltöttem itt, de nem éreztem elégnek, még visszavágyom. Egy pár órás hajóút során még Tallinnba is eljutottam, de semmi nem hagyott olyan mély nyomot bennem, mint Helsinki. Nem tudom megmagyarázni, miért, a képek talán magukért beszélnek.

Tallin

Személyes tapasztalatom szerint az Erasmus utáni negatív érzelmek, a visszarázódás nehézsége, minden, amit előtte nekem mások is meséltek, nem mítosz. Mielőtt kimentem, inkább arra figyelmeztettek, nehogy kint legyek depressziós, amire egy északi országban a sötétség miatt erre hajlamosabbak az emberek. Nem ezt tapasztaltam viszont. Kint más az élet, az emberek is vidámabbak. Zárkózottak kicsit, de vidámak. Az itthoni hangulat teljesen más, az egyetemen belül és kívül is. Hirtelen visszajönni, visszarázódni nehéz, főleg úgy, hogy ilyenkor általában egy kifejezetten megterhelő időszakba csöppen bele a hazatérő, hiszen márciusban a szorgalmi időszak mellett a vizsgákon is teljesíteni kell.

Annak viszont, aki ezt vállalja, és úgy érzi, túl tud rajta lendülni, mindenképp ajánlom, hogy legalább egy szemesztert töltsön valahol Erasmuson. Olyan élményeket és tapasztalatot hoztam haza, melyek pótolhatatlanok, megtanultam önállóan, egyedül élni, és szűkös anyagi keretből gazdálkodni, jobban megismertem önmagam, illetve barátokra tettem szert a világ minden pontjáról. Röviden az Erasmus olyan emlékeket és előnyöket ad, amelyek miatt mindenképp megéri kiutazni.

fényképek: Kádár Dóra (A kiemelt kép a Helsinki katedrálist ábrázolja.)

Galéria