Sosem voltam kiemelkedően tehetséges földrajzban, így nem is olyan régen még azt sem tudtam, hogy az USA-n kívül is létezik Georgia nevű állam, korábbi nevén Grúzia, ami egy önálló ország a Kaukázusban, Azerbajdzsán és Örményország közvetlen szomszédságában. Vendéglátóink szerint a régió nem más, mint Európa kapuja, kelet és nyugat találkozása, amit mi meglepetten hallottunk, mert azt hittük, mi vagyunk a kompország. Negyedmagammal az a kiváltság ért, hogy a magyar delegáció részeként kilenc napot tölthettem ebben a távoli régióban.
Az Európai Bizottság által finanszírozott, és a grúz Ifjúsági- és Sportminisztérium háttérszervezeteként működő Children and Youth National Center által szervezett táborban jártunk szeptemberben. A Connecting Youth Through Art elnevezésű hét a Keleti Partnerség és az Európai Unió közös eseménye, melynek a georgiabeli Bazaleti-tó partján levő szálloda szolgált helyszínéül, ahol nemzetközi környezetben gazdagodtunk rendkívüli élményekben.
A Keleti Partnerség mind a hat tagállama (Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Grúzia, Moldova, Örményország és Ukrajna) küldött diákokat, az Európai Unióból pedig a V4 országokat hívták meg – Lengyelország kivételével mindenhonnan jöttek résztvevők. Magyarországot négy fiatal képviselte, akik közül hárman az ELTE ÁJK hallgatói (Hollós Illés Pál, Kőszegi Anna és Varga Dominika Kincső), valamint negyedikként a Metropolitan Egyetemről Ladjánszki Máté.
Mivel a tábor fő ötletét az adta, hogy a művészetet minden nyelv és kultúra megérti, a diákokat hat művészeti csoportba osztották: multimédia, irodalom, festészet, zene, tánc és előadóművészet. Egyénileg és közösen is kellett dolgozni, az elkészült produkciókat a tábor utolsó napján mindenki előadta a meghívott vendégek és a tábori közönség előtt. A magyar delegáció felét, akik a Jurátus újságírói, az irodalmi csoportba, a másik felét pedig a multimédiás csoportba osztották be, így mindenki a hozzá legközelebb álló területen dolgozhatott, és a részképességek fejlesztésére is lehetőséget kaptunk.
Mivel a finanszírozást az Európai Bizottság vállalta magára, délelőttönként többnyire valamely Uniót érintő témakörben hangzottak el előadások: beszélgettünk a NATO-ról, tanulhattunk az európai uniós csatlakozás előnyeiről, valamint információkat kaptunk az EVS és Erasmus+ programokról, melyek a Szovjetunió volt tagországaiban viszonylag új lehetőségnek számítanak. Míg hazánk 1998 óta vesz részt az Erasmus programban, és az uniós csatlakozás óta úgynevezett teljes jogú tagja a közösségnek, addig Grúzia 2015 óta élhet ezzel a lehetőséggel, és még most sem teljes jogú tagként.
Csapatépítésen, sporteseményeken, művészeti foglalkozásokon és városnézésen kívül a közös kikapcsolódás sem maradhatott el: a tábor helyszíne egy tópart volt, ahol 30 fokban strandolhattak a nemzetek képviselői.
A hét során kétszer is ellátogattunk az egymillió lakosú Tbiliszibe, a fővárosba, ahol a mélyszegénység és luxus párhuzamos valóságként létezik. Itt a Nemzeti Múzeum állandó kiállításait is megtekintettük. Megismerkedtünk dr. Pethő Szilvia konzulasszonnyal, valamint dr. Horváth Viktória nagykövetasszonnyal és két tündéri kislányával, akikkel együtt vacsorázhattunk a festői szépségű város felett a Funicular panorámaétteremben.
Ellátogattunk a történelmi Szvetichoveli katedrálisba, ami még a XI. század elején épült, így az egyik legrégebbi, gyönyörű ortodox templom, valamint Jvari monostorba, ami viszont már a VI. században megépült, így Georgia legősibb temploma. Megcsodálva a keleti építészetet és a lenyűgöző tájat, illetve belekóstolva a mediterrán életérzésbe részt vettünk négy-öt esküvőn.
Ettünk hacsapurit, kávéztunk a nagykövetségen, utaztunk diplomáciai autóval, beültünk egy étterembe a török és a szlovák nagykövet mellé, megtanultuk, hogy az orosz a legfontosabb nemzetközi nyelv, hogy bőröndök nélkül is el lehet éldegélni három napig, és hogy egy valamire való grúz férfi húsz liter bort is megiszik. Nemzetközi környezetben interkulturális barátságok születtek, a toleranciáról és a sokszínűség fontosságáról kaphattunk személyes benyomást, életre szóló tapasztalatokat. Az Európai Bizottságnak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának, a grúz szervezőknek és a magyar nagykövetségnek köszönhetően egy csodálatos hetet tölthettünk a Kaukázusban, új ismeretségeket köthettünk, és emberileg is többé válhattunk.
A hangulatot maximálisan átadja a táborról készített highlight videó.
