A karrier és magánélet összeegyeztetése az egyik legnagyobb kihívás a XXI. századi ember életében, amikor a hagyományos női és férfi szerepek közötti határ elmosódik, és a karrierépítés sem feltétlen csak a férfi ambíciója. A harmonikus élet érdekében meg kell találni az egyensúlyt a család és karrierépítés között, de vajon melyik jogi pálya hogyan hat a gyermekvállalásra?
Bírói pálya
A legklasszikusabb jogászi pálya, amire még mindig jelentős a túljelentkezés. A jogi diploma átvétele után fogalmazóként kell elhelyezkedni, majd három év után következik a szakvizsga. A bíróvá való kinevezésnek számos kritériuma van: nem elég a jogi diploma, majd a sikeres szakvizsga, mivel bírónak csak a harmincadik életévét betöltött személy jelentkezhet.
A bírósági életpálya kiszámítható, biztonságos, de megterhelő.
A bírák munkájának csak töredéke az ítélkezés, annál több viszont a papírmunka, amiből gyakran haza is visznek.
Az sem utolsó szempont, hogy a fizetésük nem tükrözi azt a jelentős mennyiségű készülést, tanulást, ami a bírává válást megelőzi. Komoly elhatározás szükséges a bírói pályához, de a kinevezéstől az általános nyugdíjkorhatár eléréséig biztos állásnak tekinthető.
A jövő bíráinál kitolódik a gyermekvállalás, hiszen leghamarabb harmincéves korában nevezhetők ki, utána tudnak csak bíróként tevékenykedni. Ha valakinek a család és karrier mérlegén a család felé dől a mérleg, nem biztos, hogy bíróként meg tudná valósítani álmait, de semmi sem lehetetlen. Fontos továbbá, hogy a család két felnőtt ember koordinációján múlik, és egy támogató partner mellett bármi lehetséges.
Ügyvédi pálya
Az ügyvédeknek sem ajánlatos rögtön az egyetem után gyermeket vállalni. Először ügyvédjelölt válik a friss diplomásból, amit három év elteltével követ a szakvizsga. Az ügyvédi pálya főleg a függetlenség miatt vonzó, ha valaki nem szeretne maga felett parancsolgató főnököt, könnyen elcsábíthatja az ügyvédi karrier, de a saját iroda megnyitásáig hosszú út vezet.
Sok tanulás, még több munka szükséges ahhoz, hogy kiépített klientúrával rendelkező ügyvéddé váljon az ember, de mind pénzügyi, mind családalapítási szempontból előnyös pálya.
Az ügyvéd szabad beosztásban dolgozik,
és mire felépíti a karrierjét, eljut odáig, hogy akár napi nyolc óránál kevesebb munkával is megteremtse, ami a kényelmes élethez szükséges, tehát több idő marad munka után a gyerekekre, családra.
A kötetlen munkaidő is kedvez a családalapításnak, hiszen a munkát be lehet osztani úgy, hogy jusson idő elvinni a gyereket óvodába, edzésre, leckét írni vele, mindezt úgy, hogy ne menjen az elvégzendő feladat rovására. Természetesen a kérdés attól függ, hogy milyen a kapcsolat az ügyvéd és a várandós jelölt vagy ügyvéd között. Alapvetően befutott ügyvédként jó körülményeket lehet teremteni a családalapításhoz, és talán ez az egyik legkedvezőbb karrierút a gyermekvállalás szempontjából.
Vállalati jogász
A vállalati jogász alkalmazott, tehát lényegesen eltér pozíciója, munkaköre és akár fizetése is egy független ügyvédétől. Meghatározott munkaidőben dolgozik, és csak az őt foglalkoztató cég ügyeit intézi. A gyermekvállalás alapvetően nem problémás, mert általában rendes munkaidőben dolgoznak a vállalati jogászok, legyen szó alkalmazott ügyvédekről vagy jogtanácsosokról, de
nagyobb multinacionális cégek szeretik, ha az ember mindig készen áll újabb és újabb feladatokra is, napszaktól, hétvégétől függetlenül.
A multinacionális cégek jellemzően terhelhető munkavállalókat keresnek, akiknél a magánélet háttérbe szorul a karrierépítés mögött. Mielőtt egy jogász multinacionális céghez szegődik, meg kell fontolnia, hogy a családalapítás mikor esedékes és mennyire fontos számára.
Közigazgatás
Míg a vállalati szféra olykor kiszámíthatatlan, hiszen a gazdasági ciklustól és versenytől függ a cég élete, a közigazgatásra ennek pont az ellenkezője jellemző. Köztudott, hogy a közigazgatás stabil, kiszámítható, biztonságos életpályát biztosít, és a sok hivatal, intéznivaló mellett mindig szükség lesz köztisztviselőkre. A Kttv. azonban gumiszabályokkal rendezi, hogyan lehet közigazgatási munkakörbe bekerülni, mert a pályáztatás csak egyes munkakörökbe (pl. jegyző) kötelező, egyébként a munkáltatói jogkör gyakorlójától függ, hogy ki kerül.
A felmentés szabályai is tág teret adnak a munkáltató önkényes intézkedésének, ami jelen esetben kedvezőtlen egy gyermeket vállaló köztisztviselőnek, mert méltatlanságra hivatkozva a várandós vagy szülési szabadságon lévő nőt is fel lehet menteni.
Ezektől eltekintve az előmeneteli- és illetményrendszer megalapozza a stabilitást és előreláthatóságot,
így a köztisztviselő ki tudja számítani, hogy miket kell még teljesítenie bizonyos fokozat, pozíció eléréséhez. Ha abban bízunk, hogy a méltatlanságra hivatkozva való felmentés rendkívüli eset, illetve a politikai változások sem fognak hatni a pozícióra, akkor a közigazgatási pálya vonzó lehet olyan jogász számára, aki kiszámítható, nyolctól négyig tartó munkát szeretne vállalni gyermek mellett.
Összességében mindegyik klasszikus jogi pályára igaz, hogy az elején sok munkát kell befektetni, hogy megtérüljön, és stabil jövőt lehessen biztosítani később a családnak. A jogi pályákon mindig sok lesz a munka, de jó szervezéssel, közös tervezéssel és egy kis szerencsével megoldható a gyermekvállalás. A munka miatt semmiképpen sem szabad lemondani a magánéleti boldogságról, kiteljesülésről. Talán nem is az a fő kérdés, hogy melyik pálya a kedvezőbb ebből a szempontból, mert ha a párkapcsolatban közös cél a családalapítás, akkor nem is kérdéses, hogy vállalnak-e gyermeket, csak az, hogy mikor.
