–Én csak azt mondom Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.
-Fokozódik? Jó tudni.
– Ezt sosem szabad elfelejteni!
– Nem fogom elfelejteni.
Hangzik el a kultikussá vált diskurzus Bacsó Péter szatirikus vígjátékában, a Tanúban. A nemzetközi helyzet jelen pillanatban is szüntelenül fokozódik. Magyarország közvetlen szomszédságában Oroszország és Ukrajna között háború dúl, amely során a hadban álló feleknek számos független ország nyújt segítséget, választásuk szerinti formában. A balkáni puskaporos hordó kanóca sistereg, a szerb hadsereg felvonult a koszovói határ mentén, lelőtt drónokról számol be a média, a NATO KFOR békefenntartó hadereje pedig már a helyszínt biztosítja. A frissen újraválasztott Hszi Csin-ping eközben egyre agresszívebben igyekszik végrehajtani az amerikai támogatást élvező Tajvan „békés újraegyesítését” Kínával. A közel-keleti helyzet ugyancsak bizonytalan, hiszen Szaúd-Arábia nemrég megosztotta a Biden adminisztrációval azon értesülését, miszerint Irán a közeljövőben támadásra készül ellene. Mindezalatt a világot hirtelen felbukkanó fertőző vírusok lepik el, mint a COVID – 19 és a majomhimlő. Az energiaválság és az infláció pedig amilyen váratlanul jelent meg, hasonlóan olyan gyors megoldást is igényel. Ezekben a kiszámíthatatlan időkben érdemes lehet áttekinteni a hadkötelezettség alól való kibúvás történetét ókori viszonylatban, majd annak néhány híres alakját, illetve a cikksorozat második részében a magyar szabályozást.
Draft dodging és ókori története
A draft evasion / dodging kifejezés még frissen él az amerikai néplélekben, hiszen a vietnámi háború okán több millió amerikai igyekezett különböző okokra hivatkozva katonai szolgálatra való alkalmatlanságát bizonyító igazoláshoz jutni, vagy külföldre menekülni.
A draft evasion kifejezés alatt mindazokat a próbálkozásokat értjük, melyek arra irányulnak, hogy a hadköteles állampolgár megkerülje a katonai szolgálati kötelezettségét háborús helyzet idején.
Ám különös módon az imént említett gyakorlat nagyobb múlttal rendelkezik, mint gondolnánk. Már az ókori hellén világban is számos kreatív próbálkozás akadt arra vonatkozólag, hogy a polgárok biztosítsák az életben maradásukat. Különösen szokatlannak tűnhet ez a legendás sztrategoszok, mint Periklész vagy Themisztoklész, a nagy mitológiai harcos hősök, mint Akhilleusz vagy Herkules korában, mégsem volt példanélküli, hogy a görög férfiak női ruhába öltöztek, vagy más módon játszották ki a sorozást.
Az athéni demokráciában a lehetséges katonai beavatkozásokról szavazást tartottak az Ekklésziában szavazati joggal rendelkező polgárok részvételével, és amennyiben háború megindítása mellett döntöttek, a hadkötelesek behívására két modell létezett. A kezdetleges megoldás szerint a sztrategoszok döntésére volt bízva, mely tizennyolc és ötvenkilenc év közötti polgárokat hívják be hoplitának a seregükbe (így került létrehozásra a 300 homoszexuális férfiből álló Thébai Szent Sereg is). Azonban, mivel sok kritika érte a sorozás ezen módszerét alacsony hatásfoka, megkérdőjelezhető igazságossága, illetve a korrupció magas foka végett, megalkotásra került a korosztály szerinti sorozás modellje. Athén polgárait korcsoportokba rendezték, és a sztrategosz kizárólag arról döntött, melyik csoportot hívja éppen hadba.
Léteztek természetesen objektív mentesülési okok a katonai szolgálat alól, mint például, ha a polgár fertőző betegségben szenvedett, testi vagy szellemi fogyatékossága okán harcképtelennek számított, vagy ha életvitelszerűen külföldön tartózkodott, hiszen a korabeli információáramlás lassúsága miatt nem értesülhetett időben a sorozásról. Ezen felül az állami funkciók zavartalan működéséhez nélkülözhetetlen személyzet is mentességet élvezett a katonáskodás kötelezettsége alól, beleértve ebbe az adóbeszedőket és a szertartásokat vezető papságot is.
A szubjektív mentesülési okok közül az egyik leggyakrabban hivatkozott indok az volt, hogy a hadköteles nem engedheti meg magának a harci felszerelés (páncélzat, fegyverzet) beszerzését, mely kifogás a Kr. e. IV. századig volt mentesítő ok, hiszen a későbbiekben a városállamok biztosították a hopliták számára a felszerelést. A másik kifogás a személyes tragédia elszenvedésére vonatkozott (például leégett a ház, meghalt egy családtag).
Az athéni felfogás sokkal megengedőbb volt tehát, mint a spártai katonaállam vagy a perzsa despotizmus. Athén elsősorban jutalmakkal, így például a fosztogatás gazdagságával, hősi temetéssel, vagy sajátos értékrendre tanítással, (akár irodalmi műveken keresztül) igyekezett buzdítani a besorozandó polgárok harci morálját. Ahogy Iolaosz mondta Euripidész tragédiájában, a Héraklész gyermekeiben: „a férfiak harcolnak, a gyávák hátramaradnak”. (szerzői ford.)
Ugyanakkor azt, aki nem tudta kimenteni magát, az adott hadjáratban résztvevő hopliták bírósága előtt ítélték el, már amennyiben időt szántak a tárgyalására. Az ókori Athénban ugyanis nem volt megengedett a közhatalom túlkapása a sorozást elkerülők szisztematikus felkutatására és megbüntetésére. Platón kifejezetten magasztosan vélekedett a kérdésről, véleménye szerint az imént ismertetett gyakorlat kiváló példa arra, hogy a demokrácia tiszteletben tartja a személyes szabadságot, mely természetesen erősen túlzó, hiszen aligha volt szabad választás kérdése a hadba vonulás.
Mindazonáltal napjainkban is számos kritika éri a kötelező besorozást, mint a modern rabszolgaság egy alfaját, tekintettel arra, hogy a legtöbb polgár akarata ellenére, állami kényszer hatására folytat katonai szolgálatot és kénytelen olyan tetteket elkövetni, melyek egy életre traumatizálják, feltéve, hogy életben marad.
Hadkötelezettséget kijátszó hírességek
A történeti áttekintést követően vegyük sorra a leghíresebb személyeket, akik kijátszották a hadkötelezettséget akár jogilag megengedett, akár kevésbé megengedett, de kétségtelenül kreatív módokon.
Odüsszeusz
A trójai háború kitörését megelőzően egy jós elmondta Odüsszeusznak, hogy amennyiben háborúba indul, csak húsz keserves év elteltével képes majd hazatérni. Elkerülvén a jóslat beteljesülését, Odüsszeusz bolondot játszott: egy szamarat és egy ökröt fogott az ekéje elé – lépéshosszuk eltérő, ezért felettébb alacsony hatásfokkal lehet csak így földet művelni – és sóval kezdte el felszántani a területet. Azonban, amikor Palamédész az eke elé rakta Odüsszeusz fiát, Télemakhoszt az apa kénytelen volt kitérni az ekével, így furfangjára fény derült, melynek hála további kalandjait mind ismerjük.
Donald Trump
A vietnámi háború számos amerikai elnököt hozott kellemetlen helyzetbe, függetlenül attól, hogy épp hivatalban voltak vagy csak a jövőben kerültek megválasztásra. A bevonulás Trumpot sem töltötte el lelkesedéssel, összesen négy alkalommal igényelt halasztást egyetemi tanulmányaira való tekintettel, 1968-ban pedig a sarkában lévő csontsarkantyúkra hivatkozva orvosi igazolás által végleg alkalmatlanná vált a katonai szolgálatra. Némileg szokatlan diagnózisnak számított, hiszen Trump maga is aktívan sportolt, többek között amerikai futballt, teniszt és squasht. Állítása szerint műtétre nem volt szükség, mert idővel magától is meggyógyult.
Joe Biden
Biden összesen öt alkalommal kapott halasztást a tanulmányai miatt, végül pedig egészségügyi állapota okán kapta meg az 1 – Y besorolást, mely alapján nem kellett Vietnámba mennie. Az orvosi diagnózisa asztmára vonatkozott, de Biden ugyancsak aktívan sportolt, továbbá vizimentőként is dolgozott nyaranta.
Muhammad Ali
Mikor mások orvosi igazolásokért fizettek, drogot fogyasztottak, melegnek adták ki magukat vagy épp Kanadába menekültek, hogy elkerüljék a vietnámi poklot, a legendás boxoló, Muhammad Ali kiállt a kamerák elé, és vallási meggyőződésére hivatkozva nyilvánosan megtagadta a katonai szolgálatot az Amerikai Egyesült Államok hadseregében. Tisztában volt tetteinek a következményeivel, melyek nem is maradtak el. 1967-ben bajnoki címétől megfosztották, ökölvívó engedélyét három évre visszavonták és az elsőfokon eljáró bíróság 5 év letöltendő szabadságvesztésre és 10.000 $ megfizetésére kötelezte. Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság 1971-ben azonban hatályon kívül helyezte az ítéletet, és kimondta Ali ártatlanságát. A két bírósági döntés közötti időben Ali a béke és a háború ellenes kiállás ikonjává vált nyilvános beszédei és példamutató viselkedése által. Elmondása alapján:
„Azt mondták két lehetőségem van: vagy börtönbe megyek, vagy belépek a seregbe. De én inkább azt szeretném kihangsúlyozni, hogy van egy másik lehetőség, és az a lehetőség az igazság. És ha az igazság győzedelmeskedik, nem csatlakozom sem a sereghez, és nem megyek börtönbe sem.”(szerzői ford.)
Végül 1977-ben Jimmy Carter amerikai elnök választási ígéretét betartva, általános kegyelemben részesített mindenkit, aki a besorozást elkerülte. Tette nem volt alaptalan, hiszen a vietnámi háború korábban példa nélküli ellenállást váltott ki az amerikai társadalomból, ugyanis állampolgárok milliói tettek meg mindent annak érdekében, hogy ne kelljen messze földön egy céltalan háborúban harcolniuk.
A borítókép forrása: X
JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS
