Mi az, ami mindenkinek ott lapul a zsebében vagy a táskájában? Az okostelefonunkat és elektronikai eszközeinket a legtöbbször kézközelben tartjuk, hiszen segítséget nyújtanak az alapvető feladataink elvégzésében, az információk megszerzésében, sőt még a relaxációban is. Felmerül azonban a kérdés: a pillanatnyi kényelem vezethet-e hosszútávon az önállóságunk, a képességeink hanyatlásához?
Közhely, ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy a telefonunk már-már a legjobb barátunk. Az okoseszközök használata beépült a mindennapi rutinunkba, sok esetben már elképzelni sem tudjuk nélkülük az életünket. Sokat hallhatunk és olvashatunk arról, hogy milyen negatív hatással van testünkre és szervezetünkre a IKT-eszközök – kiváltképp a telefon – jelenléte, de arról már kevesebb szó esik, hogy mennyire befolyásolja a kognitív képességeinket ezen tárgyak használata.
Kognitív képességek
A kifejezést mindenki ismeri, viszont kevesen vannak valóban tisztában azzal, mely területek, folyamatok sorolhatóak ide. Alapvetően a figyelemre, a képzeletre, az emlékezetre, az érzékelésre és észlelésre, illetve a gondolkodásra kell asszociálnunk, és fontos tudni róluk, hogy ezek valósítják meg az értelmi működést. A fejlesztésükre érdemes fokozott figyelmet fordítani már csecsemőkortól kezdve, ugyanis hatékonyságuk hatással lesz a későbbi életünk valamennyi területére.
Ezeket két csoportra bonthatjuk az alapján, hogy közvetlen vagy közvetett megismerő folyamatról beszélünk. Közvetlen megismerésként gondolhatunk az érzékelésre, észlelésre és a figyelemre, amelyek a közvetlen valósággal kapcsolatban töltenek be kiemelt szerepet. Feladatuk a különböző ingerekre vezethető vissza, azon belül az érzékelés a felfogásért, az észlelés az értelmezésért, a figyelem pedig az adott inger többi inger közüli kiemeléséért és elkülönítéséért felelős.
A közvetett megismerő folyamatok közt tartja számon a szakirodalom az emlékezést, a képzeletet, valamint a gondolkodást. Ezek a képességek már a jelen nem levő valóságra vonatkoznak. Elmondhatjuk róluk, hogy az előbbi csoportra épülve hatnak, és a mélyebb megismerést segítik elő. Az emlékezés teszi lehetővé, hogy az észlelést fel tudjuk idézni; a képzelet segítségével az ismert ingerek alapján az adott dolgot új töltettel tudjuk felruházni; a gondolkodás pedig az összefüggések megértéséért és a problémák megoldásáért felel.
Az IKT-eszközök használatának hatásai
A gondolkodással kapcsolatban szembesülhetünk azzal a helyzettel, hogy a humán kogníció hajlamos a könnyebbik utat választani, azaz azt, ahol minél kisebb erőfeszítésre van szükség.
Ehhez kiváló lehetőséget nyújtanak az elektromos készülékek, hiszen bármelyik percben rá tudunk keresni az információkra, így képesek vagyunk időt és energiát spórolni. Ezen eszközök igénybevétele viszont a gondolkodási és problémamegoldási folyamatainkra gyakorolhatnak komoly hatást – gyengíthetik azokat. Mindazonáltal azt is szükséges megjegyezni, hogy ha megfelelő használati szokásokat sajátítunk el, úgy javunkra is válhatnak – például konkrétabb információfeldolgozást tesznek lehetővé.
A figyelemre és emlékezetre gyakorolt hatások azért különösen fontosak, mert e kettő szoros kapcsolata határozza meg a munkamemóriánkat, visszaemlékező képességünket és az emlékképek hosszútávú elraktározását. Megállapították, hogy a gyakori multitasking könnyen vezethet figyelmi hiányosságok kialakulásához – például elkalandozáshoz, kizökkenéshez. A leírt jelenséget jellemzően félelemmel közelítik meg a kutatók és tudósok, ugyanakkor a vizsgálati eredmények közt egyaránt megjelennek pozitív és negatív konklúziók. Erre jó példa a felsőoktatási jegyzetelés, sokunk valamilyen elektronikus eszközt vesz igénybe, de vannak olyanok is, akik a papír alapút részesítik előnyben. Az okoskészülékekkel kapcsolatban Mueller és Oppenheimer (2014) vizsgálata kimondta, hogy sokkal részletesebb jegyezetek születtek, azonban hangsúlyozták, hogy a kézírás következtében több dolog rögzül az emlékezetünkben. Ezzel párhuzamosan egy 2013-as kutatás azt mutatta ki, hogy nincs különbség e kettő közt sem a felidézést, sem a minőséget tekintve.
Az intelligencia és a XXI. századi technológia közt is tapasztalható interakció, mivel utóbbi felerősítette a multitasking lehetőségét – több feladat egyidejű végrehajtását. Ez a jelenség leginkább a fluid intelligencia mérésével mutatható be, ahol a teszt során számunkra újszerű problémákat kell megoldanunk. Alapvetően azzal a konzekvenciával találkozhatunk, hogy a gyakran multitaskingoló személyek rosszabb eredményt értek el a feladatsorban, mint az azt ritkábban végző alanyok. Ennek hátterében az áll, hogy akik sűrűn multitaskingolnak, azok sokkal magasabb impulzivitással jellemezhetőek. A türelmetlenségükből pedig az fakad, hogy a nehezebb, a bonyolultabb feladatokat korábban feladják, mint társaik – tehát nem azért teljesítenek rosszabbul, mert gyengébbek az intellektuális képességeik.
Általában véve elmondhatjuk, hogy az okoskészülékek használatának következményei nagyban függenek különböző faktoroktól, például a mennyiségtől, a minőségtől vagy a különböző életkori jellegzetességektől.
Utóbbi esetében érdemes a Z-generációra fókuszálni, hiszen rájuk kiváltképp igaz lehet, hogy a gyors információelérés, illetve a tevékenységek párhuzamos végrehajtása (multitasking) miatt a felszínes információmegismerés és feldolgozás válhat meghatározóvá.
Egymástól elválnak a pozitív és a negatív hatások. Míg előbbit igazolja például, hogy az IKT-eszközök javítják a vizuális intelligenciát, addig negatív vonzatként gondolhatunk a kritikai gondolkodás tompulására.
Mennyi az annyi: mit mutat a statisztika?
Az IKT-eszközök igénybevétele leggyakrabban az interneten történő tevékenykedéssel kapcsolódik össze. Az ESS – European Social Survey – 2018-as magyarországi vizsgálata során feltették azt a kérdést, hogy: „Egy átlagos napon Ön nagyjából mennyi időt használja akár munkára akár személyes célra az internetet számítógépen, tableten, okostelefonon vagy más eszközön? Kérem, adja meg órában és percben.”
A felmérés kérdőíves formában zajlott a tizenhat éves korosztállyal kezdődően, és összesen 928 valós felelet érkezett. Elmondhatjuk róla, hogy a legkülönbözőbb válaszok születtek, a minimum használati idő 4 percre, míg a maximum 960 percre, azaz 16 órára tehető – radikálisan nagy szórással találkozhatunk. Ez az extrémitás viszont torzulásokat szül, így lehetséges, hogy az átlag 156,89 perc, ami körülbelül 2 óra 40 percet jelent. A medián azonban eltér ettől az értéktől, mivel a „középen álló magyar” internetfogyasztása mindössze 120 percet tesz ki, illetve a módusz esetében is ezzel az időértékkel találkozhatunk. A válaszadók 25 százaléka legfeljebb 80 percet, a fele maximum 120 percet és 75 százaléka pedig 180 vagy annál kevesebb percet jelölt meg. Jobbra ferde, csúcsos eloszlással találkozhatunk – eltér a normális eloszlástól, melyet a fekete görbe mutat –, azaz többen vannak az átlag alatt, mint fölött. Összességében tehát jól látható, hogy egy tipikus magyar nagyjából két órát használja az internetet egy átlagos napon valamilyen munkahelyi és/vagy magánéleti céllal.
Figyelembevéve a fenti bekezdésben tárgyaltakat, láthatjuk: az IKT-eszközök alkalmazása egyaránt hordoz magában veszélyeket és előnyöket. Manapság már az élet minden területén találkozhatunk az elektronikus készülékek által nyújtott lehetőségekkel, amelyek hatékonyabbá tehetik az életünket, így tehát a modernkor vívmányait akár az elménk, képességeink bővítéseként is kezelhetnénk. Fontos azonban hangsúlyozni: okoskészülékeink használata során elengedhetetlen, hogy megtaláljuk a helyes felhasználási módot és az egyensúlyi állapotot.
