A Bibó István Szakkollégium harminckilencedik éve működik, tagjai az ELTE ÁJK-n jogot, illetve politológiát hallgató diákok. „A Szakkollégium működése a szakmaiság, közösségiség és társadalmi felelősségvállalás hármas pillérrendszerére épül,” írják a honlapjukon, amit a Tenczer Mártonnal folytatott beszélgetésünk is megerősített. A Bibó Felvételi Bizottságának elnökével a fentieken túl közösségről, társadalmi mobilitásról, na meg persze a felvételiről beszélgettünk.
Jurátus: A Bibót nem kell bemutatni a hallgatóknak, azért mégiscsak a leghíresebbek között van a szakkollégiumok között. Mivel készültök ebben a félévben?
Tenczer Márton: Alapvetően úgy szokott kinézni minden félévünk, ami a felvételihez kapcsolódó dolgokat illeti, hogy van egy-két nagy előadás, illetve személyes jellegű program; utóbbiak közül a legjelentősebb a Bibó Szafari, amire a múlt héten került sor nagy sikerrel.
Jurátus: Ezek már a belsős tagoknak szólnak?
T. M.: Nem, ezek nyitottak, mindig még a felvételi előtt tartjuk meg őket. Az előadásokon általában igyekszünk megfogni egy aktuális témát; most is ez volt a terv. Idén ősszel az oktatási rendszer helyzetéről, jövőjéről tartottunk előadást, amelyre a lehető legkülönbözőbb szakembereket igyekeztünk elhívni, hogy minél több perspektívát be tudjunk mutatni. A múlt héten megrendezett Szafari pedig inkább egy személyesebb jellegű program szokott lenni, amelyre bárki eljöhet, megismerheti a bibósokat, az épületünket, a környezetet, és nem utolsó sorban bulizhat is egy jót.
Jurátus: Mikor lesz ezután a kedvcsináló után a felvételi, meddig lehet leadni a jelentkezéseket?
T. M.: Október 3. éjfélig lehet jelentkezni, amihez egy rövid CV-t és egy motivációs levelet kell elküldeni; ebben egyébként nem kell semmi extrát leírni, csak hogy mi az, ami miatt szeretne valaki a Bibóhoz csatlakozni és mi az, amit vár tőle. Talán ez a két legfontosabb. Ezután fog a felvételi eljárás lezajlani, ami nagyjából két hét. Először egy írásbeli forduló lesz, amit egy szóbeli követ, aki ezeken túljut, részt vehet a táborban, és az eljárást egy tízperces forduló zárja.
Jurátus: Mennyire nehéz a Bibóhoz bekerülni?
T. M.: Amit kifejezetten szeretek a bibós felvételiben, és ami szerintem igazán sokszínűvé tudja tenni a közösséget, az az, hogy a felvételi nem lexikális tudást mér. Tehát az első fordulóban jellemzően olyan kérdések vannak, amelyek a logikát, a szövegértést mérik. A második fordulóban a tanárokkal van egy beszélgetés, nyilván ott olyan témákat feszegetnek a szövegek, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy tényleg fel tudják a tanárok mérni a jelentkezők kritikus és logikus gondolkodását. Végül a táborban a szakmaiságra is sor kerül valamilyen szinten a feladatokon, vitákon keresztül, de egyébként a közösségi faktor is rendkívül jelentős. El lehet azt is mondani, hogy nálunk a szakmaiságon felül tényleg nagy a hangsúly a közösségen, tehát szó sincs arról, hogy kizárólag csak akkor kerülhetne be valaki, ha szigorúan szakmai arc.
Jurátus: Tehát akkor vártok olyanokat is, akik inkább a közösségi élethez tudnak hozzátenni, a közösséghez?
T. M.: Várunk, igen. A felvételi során tényleg az a fontos, hogy az emberek − ami szerintem így kiemelendő tulajdonság a bibósoknál − proaktívak, kezdeményezőek legyenek, szeressenek közösségi, szakmai programokat megvalósítani; ugyanakkor ezek mellett még a társadalmi felelősségvállalás is nagyon lényeges. Tehát vannak, akik például gyűjtések és táborok lebonyolításában vagy éppen tehetségprogramok szervezésében kiemelkedőek − mert most már ilyenünk is van.
Jurátus: Miben van most konkrétan a Bibó, mi az a téma, ami a következő hónapokban meghatározza a Szakkollégium belső életét?
T. M.: Olyat most talán nem tudnék mondani, ami már látható, hogy a következő hónapokban lesz, viszont szerintem, ami az elmúlt években meghatározó volt, az a társadalmi mobilitás. Olyan kiemelkedő fajsúlyú társadalmi téma, kérdés ez, amire eddig kevés megoldás adódott. A szakkollégiumunk ezen a területen a Szabó Kálmán Tehetségprogrammal próbál segíteni, ami már kettő évfolyammal is büszkélkedhet. Ez arról szól alapvetően, hogy ösztöndíjjal és szakmai segítséggel támogatjuk az olyan hátrányos helyzetű, de rendkívül tehetséges elsőéves jogász, illetve politológus hallgatókat, akiknek nehézséget jelentene az ELTE-n, illetve Budapesten tanulni. Mindig aktuális volt a kérdés, hogy hogyan lehetne kicsit mobilisabbá tenni a társadalmat: az, hogy akinek nincs olyan anyagi lehetősége, de tehetséges, az hogyan tudja elérni akár azt, hogy az ELTE-re járhasson vagy akár azt, hogy később a Bibóba is tudjon jelentkezni. Szerintem a Bibó egy rendkívül felemelő közeg, és akit felveszünk, olyan motiváló társaságba kerül, ami által biztos, hogy sokkal több kedve lesz az egyetemhez, vagy bármihez később az életben.
Jurátus: Milyen a Bibóban lakni?
T. M.: A kollégiumunk a Ménesi úton van, ami már önmagában is rendkívül jó, hiszen a Gellért-hegy aljánál található, igencsak közel a Móricz Zsigmond körtérhez; így tizenöt perc bejutni az egyetemre. Szép épületünk van, három éve lett kész, és gyakorlatilag minden igényt kielégít: van klubhelyiségünk, focipályánk és konditermünk is. Kétfős szobák vannak, mindegyikben fürdőszobával és mindennel, ami a 21. századi körülményekhez szükséges. Nyilván az előbbiek technikai kérdések, de ami sokkal fontosabb, azok az emberek: bármikor van lehetőségünk egy közös reggelire, egy közös vacsorára vagy akár csak egy közös sörözésre a klubban, hogy néha csocsózunk, filmezünk egyet; na ezek azok, amik igazán felejthetetlenné teszik azt, hogy itt lakhatunk.
Jurátus: Kiknek ajánlanátok a Bibót és mennyire megterhelő az, hogy valaki bibós?
T. M.: Talán így röviden nem tudnám összefoglalni azt, hogy kinek ajánlanám, hiszen tényleg azt tapasztaltam, hogy bárki, bármilyen háttérből is jött a Bibóba, az utána meghatározó, szép emlékként tekintett vissza a szakkolira. Szakmailag is fejlődni tudott, emellett a közösségben is proaktívabbá vált sok esetben; ha esetleg nem volt az a tipikus rendezvényszervező vagy kezdeményező, akkor is biztosan talált itt valamit, amiben szívesen vett részt. A megterhelésről azt tudom mondani, én nem érzem, hogy kimerítő lenne. Vannak különböző pozícióink a Felvételi Bizottságtól a Választmányi tagokig, akik a közösségi vagy éppen a szakmai életet szervezik. Ezek nyilván többletfeladatokkal járnak, de alapvetően a tagság közgyűlésre járási kötelezettséggel, illetve félévenként két kurzus teljesítésével jár, ami nem mondható annyira megterhelőnek. Ezek a kurzusok is többnyire olyanok, amelyeket mi választunk.
Jurátus: Milyen témában szoktatok szervezni kurzusokat? Mert ugye a jog-, illetve politikatudományi kérdések nálatok adják magukat valamilyen szinten, de biztos ezeken túli témákkal is foglalkoztok.
T. M.: Igen, hét különböző műhelyünk, és minden műhelyben azoknak megfelelő kurzusaink vannak. Nyilván igyekszünk a kor vívmányainak megfelelően mindenféle kurzust tartani, tehát a Civilisztika műhelyben rendszeresen a kártérítési jog különböző izgalmas kérdéseivel kapcsolatos órákat hallgathatunk, de például a Nemzetközi- és Európai Jogi műhelyben szokott rengeteg versenyjogi, illetve olyan téma lenni, ami az egyetemen annyira nem kerül elő, viszont érdekes, érdekli a hallgatókat, így minket, szakkollégistákat is egyértelműen. Emellett vannak „soft skill” kurzusok is, tehát rengeteg nyelvtanfolyam is elérhető ingyenesen, szaknyelvet fejlesztőek is, ahogy vannak különböző társadalomtudományi témákkal foglalkozó kurzusaink is, amelyek nem közvetlenül az egyetemi tudást egészítik ki, de ahhoz, hogy a Bibó céljaként megjelölt felelős értelmiségi egyetemistákká váljunk, és azok lehessünk majd egyszer felnőttként is, nagyban hozzájárul az, hogy itt ilyen témákkal is találkozhatunk.
Jurátus: Zárásként mit üzennél azoknak a hallgatóknak, akik most ezt a cikket olvassák?
T. M.: Azt üzenném, hogy a Bibó szerintem egy rendkívül jó lehetőség: mind a már említett értelemben, hogy bárkihez hozzá tud adni, és mind úgy, mint egy rendkívül jó közösség. Az egyetem mellett sok kapcsolatot lehet a Bibón keresztül is szerezni és szakmailag is tud fejlődni az ember. Egy-egy folyosói beszélgetés, mint legapróbb momentum is hozzá tud járulni ahhoz, hogy valaki fejlődni és épülni tudjon. Ez tényleg egy olyan lehetőség, amit mindenképpen megéri kipróbálni; az se baj, ha elsőre nem sikerül vagy másodjára sem akár, de azzal az ember nem veszít semmit, ha megpróbálja, mert ez egyedülálló lehetőség az egyetemen.
Jurátus: Téged hanyadjára vettek fel?
T. M.: Engem elsőre felvettek, de én már másodévben jelentkeztem, annak is az első félévében.
Jurátus: Meglepődtél?
T. M.: Kicsit meglepődtem, igen. Első évben én nem hallottam annyira a Bibóról, aztán már az évfolyamtársaim is bibósok lettek, köztük egy közeli barátom is, és ők ajánlották. Az elején még nem gondoltam, hogy jelentkezek, viszont elmentem a Szafarira és nagyon megtetszett a közeg, ott helyben eldöntöttem, hogy megpróbálom. Majd ahogy mentünk egyre előrébb a felvételi eljárásban úgy éreztem, hogy ez egy nagyon jó közeg, nagyon jó társaság, és hogy ez abszolút egy olyan lehetőség, amit kár lenne elszalasztani. Azóta is úgy tartom, hogy ez volt az egyetemen számomra a legnagyobb lehetőség és a legjobb dolog, ami történhetett velem.
