Szeptember elején tartották meg egyetemünkön az Orientációs Napok keretében a diákszervezetek szokásos éves kitelepülését, amely idén is kiváló alkalomként szolgált arra, hogy az ember gyorsan és egyszerűen ismerhesse meg a karunkon működő számtalan szervezetet. Az eseményre lapunk is kilátogatott, hogy átfogó képet alkothasson ezen szervezetekről, illetve hogy megtudja, mivel is készülnek az első Covid-mentes félévre. Ezen a héten az itt készült beszélgetéseket olvashatjátok a Jurátus hasábjain a diákszervezetek képviselőivel.
Kezdjük a sort egy viszonylag fiatal szervezettel, a Politológus Műhellyel, amelyről többek között megtudtuk, hogy képzések szervezése mellett diák-közvéleménykutatással is foglalkoznak, illetve azt is elárulták, hogy a közhiedelemmel ellentétben van még hely, ahol az eltérő politikai nézetekre közösség, sőt barátságok épülnek. A szervezetről Morris Kristóf szakmai alelnökkel beszélgettünk.
Jurátus: Mi a Politológus Műhely profilja?
Morris Kristóf: Szervezetünk már nyolc éve működik az ÁJK-n és több, főleg budapesti egyetemen, így átesett már számos fejlődési szakaszon. A Műhely úgy alakult, hogy egy szoros baráti társaság egy olyan közösséget akart létrehozni, amelyben oldottabb, kötetlenebb közegben, ugyanakkor mégis szakmai viszonyok között szerezhetnek plusz tudást az egyetemen elsajátítottak mellett. A kezdeti célt, miszerint a szervezet összes tagja egy szoros baráti társaság részének érezze magát, és emellett a legtöbb szakmai pluszt adja az életéhez, máig sikerült őrizni.
Jurátus: Mik ezek a szakmai pluszok?
M.K.: Majdnem minden hétre szervezünk egy belső képzést a tagságunk részére, ez a fő profilunk. Ezek során közéleti, szakmai szereplőket, egyetemi oktatókat hívunk meg, és különböző aktuálpolitikai kérdésekben hallgatjuk meg a véleményüket. Politikai szezontól függően sikerült már híresebb politikusokat is meghívnunk a belső köreinkbe, és ebben a zárt, médiafigyelemtől mentes közegben ők is jobban fel tudnak oldódni. Tagjaink pedig kérdezni is tudnak tőlük bármiféle témában.
Jurátus: Esetleg egy-egy nevet tudnál mondani?
M.K.: Persze, az előző években vendégünk volt többek között Vona Gábor, Lázár János és Novák Előd, de Gyurcsány Ferenc, Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke, vagy Ecsenyi Áron, a Le az Adók 75%-ával Párt elnöke is. Emellett vannak nagyeseményeink, amelyek nyitottak minden érdeklődő számára. Egy ilyen nagyelőadás keretében összeültettük az akkor még csak formálódó ellenzéki összefogásban résztvevő pártok egy-egy képviselőjét egy online kerekasztal-beszélgetésre. A tagság emellett szervez vitákat és beszélgetéseket, melyek során egy téma mélyebb kibeszélésre kerül. Sok esetben a tagok tartanak belső képzést a többi műhelyesnek egy általuk vizsgált témában, legyen ez politikai vagy más szempontból szakmai, például weblapszerkesztős vagy képszerkesztős képzés. A felsőbbéves műhelyesek a szakdolgozatuk témájából adnak elő, ha már szereztek valamilyen munkatapasztalatot, vagy megtanítják, hogyan kell pályázatot írni, egy kutatást megszervezni.
Így amellett, hogy egy lexikális, elméleti tudást próbálunk átadni, lehetőség szerint egyfajta gyakorlati tapasztalatot is lehet nálunk szerezni.
Jurátus: Ti kutatóműhelyként is funkcionáltok, igaz?
M.K.: Így is működünk, igen, minden évben megpróbálunk legalább egy kisebb-nagyobb kutatást szervezni, ez a szervezet idejétől, illetve az éppen kurrens témáktól is függ. A koronavírus idején a második hullámnál sikerült egy nagyobb – több mint 2000 kitöltő véleményén alapuló – online kutatást csinálnunk az online oktatással kapcsolatos tapasztalatokról. Ebben az ELTE ÁJK is nagy segítségünkre volt, hiszen körbeküldték a kérdőívünket Neptun–üzenet formájában. Emellett az EFOTT Fesztiválon is ott szoktunk lenni, ahol egy afféle „politika a fesztiválozók szemével” kutatást szoktunk készíteni. Ez majdnem minden évben sikerül, előző évben az előválasztás volt a téma, akkor adta magát a kérdés, idén elsősorban a megélhetési válság lesz a kutatás témája, ez még készül.
Jurátus: Akkor lényegében diák-közvéleménykutatók is vagytok?
M.K.: Lényegében. Mindemellett az insta-oldalunkon szokott futni a Mizu a politikában?, amely projekt keretében a heti aktuális híreket foglaljuk össze röviden, ez is függ a szezontól. Ha valaki csak posztírással vagy hírfeldolgozással szeretne foglalkozni, így arra is van lehetőség. A Műhelynek emellett van egy folyóirata is, a Polír, ahova a tagjaink írhatnak cikkeket.
Jurátus: Többször említetted a Covidot, amely az összes hozzátok hasonló szervezetet nehezen érintette. Így a Covid után hogyan tekintetek az elkövetkezendő félévekre? Milyen perspektívák nyílnak ki számotokra azzal, hogy most Covid-mentes évünk lehet?
M.K.: Az egyértelmű, hogy a vírus a lezárásokkal egy vízválasztó volt a szervezet életében. Mindig is törekedtünk arra, hogy kineveljük az utánpótlást, a következő generációt, amit a koronavírus-járvány kicsit megtört, de amondóak vagyunk, hogy ezt a hatást sikerült mára meghaladni. Az elkövetkezendő évekre pozitívan nézünk. Így is sikerült bővülnünk, az online szakmai tevékenységeinket az elmúlt két évben el tudtuk indítani. Most újra itt vagyunk az egyetemen, újra itt vagyunk testközelben, az elsődleges cél pedig a következő műhelyes generáció kiképzése − bízunk benne, hogy ez sikerülni fog. A tagság aktivitása is visszatért, reméljük, hogy a következő évek is fejlődést hoznak a Műhely életébe.
Jurátus: Milyen eseményekkel indítjátok be ezt a fejlődést? Ha felmegyek a Műhely Facebook-oldalára, mit láthatok?
M.K.: Most az elsődleges téma, ami fogadja ott a látogatót, a felvételi eljárásunk, amely az elkövetkezendő másfél-két hónapban fog tartani, a jelentkezés határideje október 9. A felvételi eljárás során leendő tagjainknak két fordulón kell túljutnia; az első egy írásbeli forduló, ebben a jelentkező szakmai ismereteit mérjük fel, illetve azt, hogy mit gondol a világról. A második a szóbeli forduló, ami október közepére várható, és ezután lesz az elbírálás. A frissen felvett tagok október végétől már be is kapcsolódhatnak a szervezeti munkába. A felvételi eljárás már-már hagyományos részei a workshopok, ahol tagjaink egy általuk jól ismert témát – én évről évre tartok egyet Kínáról – járnak körbe, és egy nyílt nagyesemény, ezekre bárki szabadon eljöhet, aki meg akarja ismerni a tevékenységünket. Itt találkozhatnak az érdeklődők külpolitikai vagy belpolitikai témával, valamint újságírási és közvélemény-kutatási kérdésekkel, a felhozatal mindig változik.
A Workshop Weeken és a nagy nyílt eseményen azért is ajánlott a részvétel, mert így az érdeklődő kötöttségek nélkül ugyanazt tudja megtapasztalni, mint ami majd a sikeres felvételi után vár rá, és eldöntheti még bekerülés előtt, hogy szeretné-e ezt csinálni.
Hiszen erről szól nagyrészt a műhelyes lét is: meghívott előadókat hallgatni, egymástól tanulni. Aki a Műhely közösségi részét akarja megtapasztalni, annak erősen ajánlott a Meet the Műhely elnevezésű program, amely során egy sör mellett lehet ismerkedni a tagokkal és a Műhellyel.
Jurátus: A közösségiségről szólva; biztos nem mindenki ugyanazt gondolja a politikáról, a Műhelyben nem esnek szét a barátságok a politika miatt?
M.K.: Nem, épp ellenkezőleg. Tagjaink között megtalálható a politikai paletta mindkét oldala. Persze a szakmai programok után, mikor betérünk egy környékbeli vendéglátóipari egységbe kitárgyalni a hallottakat, ott lehetnek pillanatnyi viták, de ezek barátok között történnek, és sosem eszkalálódnak annyira, hogy a szervezeten belül hatással lennének bármire.
Jurátus: Mennyire jelentős elfoglaltság a Politológus Műhely? Megterhelő műhelyesnek lenni egyetem mellett?
M.K.: Vannak szintjei a műhelyes létnek. Nagyon odafigyelünk arra, hogy az újonnan bekerültek minél hamarabb integrálódjanak. Így vannak kötelező taggyűléseink, minden félévben minimum kettő, emellett részt kell venni egy bizonyos számú szakmai vagy közösségi eseményen is, egy pontrendszer alapján kell pontokat gyűjteni. De egyáltalán nem megerőltető a minimális pontszámot teljesíteni, rengeteg dologra – bizottsági munkára, bármilyen programunkon való részvételre, cikkírásra, vagy akár arra, hogy én most itt vagyok az ON-on – lehet pontot kapni.
Egyszóval a minimális pontszám egyszerűen teljesíthető, így nem kell félni attól, hogy a Műhely mellett nem lenne idő munkára, egyetemre vagy akár másik diákszervezetre, a műhelyesek zöme tag másik diákszervezetben is. Mindenki eldöntheti, mennyi időt szeretne szánni a szervezetre, a lelkesebbek számára ott a lehetőség, hogy referensi (az alelnök segítője), alelnöki vagy akár elnöki pozíciót töltsenek be a szervezetben, az elfoglaltabbak pedig jönnek, amikor tudnak.
Jurátus: Mennyi jelentkezőre számítotok ebben a félévben? A tavalyihoz képest többre vagy kevesebbre?
M.K.: Alapvetően itt külön kell választani a tavaszi és az őszi felvételit. Az őszin sokkal nagyobb az aktivitás, sok a lelkes gólya, így ekkor körülbelül 30-40 jelentkező szokott lenni. Nincsen kvótánk, az őszi félévben általában minimum 10 embert felveszünk, de a pontos szám teljesen attól függ, hogy éppen hány olyan ember jelentkezik, akit be tudunk illeszteni a Műhely profiljába, és aki minket a sajátjába. Általában a jelentkezők harmadát, néha a felét felvesszük. A tavaszi eljárásban kevesebb, nagyjából 10-20 jelentkező az átlagos, így arányaiban körülbelül ugyanannyi embert veszünk fel. Nem kerül be mindenki elsőre, de érdemes többször próbálkozni, én magam is harmadjára nyertem felvételt a szervezetbe.
Jurátus: Mi volt az, ami az első két alkalommal nem volt meg benned, és miben fejlődtél a Politológus Műhely segítségével?
M.K.: Kell egy bizonyos fokú tudás, illetve szakmai érdeklődés, ami a felvételi bizottság szerint belőlem hiányzott az első felvételimen. Még én sem igazán tudtam, mit is szeretnék a Műhelytől, és hogy mit tudnék adni. Bizonytalanságot éreztek a részemről. Ezért szoktuk néha azt tanácsolni, hogy először találd meg, hol vagy az egyetemen, és ha ez megvan, visszavárunk. Személyesen nekem abszolút megérte háromszor jelentkezni. Miután rájöttem, hogy én hol vagyok az egyetemen belül, utána a felvételi már csak formalitás volt. Hogy miben fejlődtem? Tényleg nehéz lenne felsorolni mindent, de hogy konkrétumot mondjak, a jelenlegi munkámat, amit szakmán belül végzek, egy műhelyes ismeretségnek köszönhetem. Nyolcéves működés után azért már rendelkezünk egy eléggé kiterjedt alumnihálózattal, egy olyan kapcsolati hálóval, amely a későbbiekben óriási segítség lehet.
Az interjú elkészítésében részt vett Gyulay Zoltán, Mató János és Kovács Máté.
