Éhesen kíséri végig a világ, mi is történik épp Iránban. Bár könnyelműen ítélkeznek egyesek, úgy számukra felfoghatatlan, mennyire más a norma. A médián keresztül döntésformáló erővel a népre sújtott kész ítélet pedig nem feltétlenül reális, hisz közel sem olyan fekete-fehér a valóság.
Az iráni politika alakulása
Az Iráni Iszlám Köztársaság első alkotmánya 1906-ban íródott, mely több ponton is érvényre juttatja a nők és férfiak közötti egyenlőséget. Igaz, akkoriban nem volt a nemek közti egyenlőségnek akkora gyakorlati megvalósulása, mint manapság. Majd 1921-ben erőszakos modernizáció vette kezdetét Iránban, amit Reza Pahlavi vezetett be. Pahlavi a brit kormány megdöntése után az első sahhá kiáltotta ki magát (a sah újperzsa nyelven királyt jelent). Reza Pahlavi megalapította az első egyetemeket, iskolákat hozott létre, továbbá újraalkotta Irán polgári és büntetőjogi törvénykönyveit is. Ezzel az addigi, szubszidiárius jogra alapult saríát váltotta le, amely egy, az iszlám hagyományok részét képző teológiai rendszert foganatosított, továbbá kötelezővé tette a vezetéknév használatát is. A nőknek megtiltotta a fejkendő használatát, minthogy ez is a része volt az erőszakos modernizációnak, amit véghez vitt. A második világháborúban arra kényszerítették Pahlavit, hogy mondjon le címéről, így fia, Mohamed Reza Pahlavi vette át Irán vezetését, ekként ő lett a második sah.
Mohamed Reza Pahlavi egy véres diktatúrát vezetett. Rendelkezései jelentős mértékben sértették a polgári szabadságjogokat, továbbá a kínzás tilalmát is. A hatalma ellen felháborodott lakosság dühét – szavának érvényre juttatásának hangot adva – háborgással fejezte ki. Így 1978-ban kitört az iráni forradalom. Ennek vezéralakja a később Irán legfőbb vezetőjévé avanzsált Ruholláh Muszavi Homeini lett, az ő hatalomra kerülése utáni napokban pedig megalakult az Iszlám Köztársaság. A radikális nyugatellenessége ugyanakkor fokozatosan szigetelte el Iránt a nemzetközi kultúrától, a rendszer ellen fellépőkre pedig véres szigorral sújtott le.
Azonban 1961 és 1971 között a nők fokozatosan elkezdhettek több jogot érvényesíteni, a nemek közti egyenlőség tehát sokat fejlődött, ebben az időszakban.
Ennek eredményeként a nők is kaptak választójogot, kezdeményezhették a válást, vállalhattak hivatalt, tanulhattak, továbbá a házasodás legkorábbi életkorát is a tizennyolcadik életévben határozták meg. Emellett Ruholláh Muszavi Homeini vezetésével újra kötelezővé vált a hidzsáb viselése. Ezt kikényszerítette az elnyomó közvélemény és a vezetés egyaránt. Aki pedig ennek nem engedelmeskedett, azt sorozatos hátrányok érték; értve ezalatt az utcai, szóbeli megrovástól kezdve egészen a fizikai erőszakig. Olyan nagymértékű volt ennek az érvényre juttatása, hogy a kórházakban különálló részleg alakult meg azoknak, akiket ezen okokból bántalmaztak.
Nők az alkotmányban
Az 1979-es alkotmányban a következő rész tárgyalja a nők szerepét: “The family is the fundamental unit of society and the main center for the growth and edification of human being. Compatibility with respect to belief and ideal, which provides the primary basis for man’s development and growth, is the main consideration in the establishment of a family. It is the duty of the Islamic government to provide the necessary facilities for the attainment of this goal. This view of the family unit delivers woman from being regarded as an object or instrument in the service of promoting consumerism and exploitation. Not only does woman recover thereby her momentous and precious function of motherhood, rearing of ideologically committed human beings, she also assumes a pioneering social role and becomes the fellow struggler of man in all vital areas of life. Given the weighty responsibilities that woman thus assumes, she is accorded in Islam great value and nobility.”
Továbbá az alkotmány 20-as cikkében megfogalmazottak szerint: “Equality Before Law- All citizens of the country, both men and women, equally enjoy the protection of the law and enjoy all human, political, economic, social, and cultural rights, in conformity with Islamic criteria”.
Az alkotmány tehát a nőt mint a család fontos részét képező személyt jelöli meg, egyúttal kiemelve azt, hogy a férfi és a nő egyenértékű tagja a társadalomnak, csakúgy mint a család egységének.
Az Iránban végbemenő történéseket kísérve nehéz szem előtt tartani a bulvarizációtól való szeparációt, hogy a primogenitus megítélése a Közel-Kelet történéseinek, és az a sztereotipikus rálátás, ami az iráni nők társadalomban betöltött szerepét kíséri, közel sem érheti el a valóság szintjét. Ma már az iráni nők is tanulhatnak egyetemeken, vállalhatnak munkát, sok területen pedig nem kötelező a hidzsáb hordása sem, alapozzuk tudásunkat tehát mindig tényekre, mintsem előítéletekre.
Nincs új a nap alatt
Nem először nyilvánították ki az irániak az akaratukat az utóbbi években, mivel 2009-ben is sor került egy választási csalás vádja miatt kirobbanó tüntetésre. A nagy kérdés az volt: „Hol van a szavazatom?” – Ugyanis a június 12-ei elnökválasztás után a fővárosban, Teheránban, zavargások törtek ki. A vesztes párt szerint csalás történt, Mir Hoszein Muszavi a hivatalos eredmények szerint 33 százalékot ért el a választáson, így ellenfele, akit immár másodszorra választottak újra, Mahmud Ahmedinezsád lett a miniszterelnök. Viszont olyan sok panasz érkezett a június 25-ei hírek szerint Strasbourgba, hogy az Európa Tanács vizsgálatot kezdett folytatni az ügyben. Továbbá 2021 májusában is volt egy jelentős tüntetés, mivel nagy volt a szárazság, így nem ért be elegendő termés.
„Szomjasak vagyunk!” – hirdették táblák, az emberek kezében, ezt kiáltotta a tömeg.
A szárazság miatt a legnagyobb folyójuk, a Zajánderud is kiszáradt.
A 2022-es hidzsáb és tisztaság törvény
2022 augusztusában bevezetésre került a hidzsáb és tisztaság törvény, miszerint aki megsérti a kötelező hidzsáb viselését,, esetleg rosszul hordja az utcán és más közterületeken, azt pénzbírsággal sújtják. Ha pedig állami alkalmazottak, akkor el is bocsáthatják őket.
Ama nőket, akik a közösségi média felületeire tesznek fel magukról képeket, videókat, meg lehet fosztani bizonyos jogaik gyakorlásától, amelynek időszaka hat hónaptól egészen egy évig terjedhet. Továbbá ezen szabályok megszegése az állami intézményekből való kizárásra, valamint a bankoktól való távolmaradásra kötelez.
A hidzsáb nem megfelelő hordása miatt járó büntetések, és a rettegés, amiről az utóbbi években olvashattunk, mérhetetlenül szomorú valóságot tükröz. A fiatal lányok és nők sorozatos eltűnései nemzetközi szinten aggasztják mind az emberi jogokat védő szervezeteket, mind az országok állampolgárait. Hatalmas kitartásról és erőről tesz tanulságot a szabadságjogokért való kiállás, amit az iszlám nők bizonyítanak még a legveszélyesebb időkben is.
A borítókép forrása: X
