Télen, a Neptunon keresztül kapott minden hallgató egy kari felhívást, hogy a Model European Union Strasbourg pályázat jelentkezési határideje pár nap múlva lejár. A vizsgaidőszaki frusztráció nálam úgy jön ki, hogy folyamatosan arról ábrándozom, mit fogok csinálni, ha vége ennek a megmérettetésnek. Így gyakorlatilag különösebb megfontolás nélkül jelentkeztem a strasbourgi útra, anélkül, hogy pontosan tudtam volna, mi vár rám. Életem egyik legintenzívebb, leginspirálóbb és legnemzetközibb hetét tölthettem el Európa fővárosában.
A Model European Union (MEU) csakúgy, mint a Model United Nation (MUN) politikai szerepjáték, ahol a résztvevőknek előre kiosztott szerepek szerint kell képviselniük álláspontjukat a viták során, egy hétig.
A MEU Strasbourg programban a Parlamentet és a Tanácsot modellezik: huszonnyolc fiatal kap egy-egy országot, amiknek ők lesznek a miniszterei, a Parlamentben pedig megalakítják a frakciókat, mindenki kap egy pártot és egy országot is. A szerepeket úgy osztják ki, hogy a pályázatok alapján figyelnek arra, ki milyen szerepre jelentkezett – a legerősebb pályázókból lesznek a miniszterek, hiszen fontos, hogy a kis közösségben a vita érdekes legyen, utána a képviselők közül a szélsőséges pártokba is a legjobb pályázókat osztják, így elkerülik a veszélyét, hogy túl langyos legyen a parlamenti vita. Szempont továbbá, hogy senki sem képviselheti a saját valódi országát, hanem mindenkit igyekeznek úgy beosztani, hogy a sajátjától eltérő állásponttal azonosuljon.
Az MEUS-ban vannak a politikusokon kívül lobbisták, akik megkapják, melyik szervezet érdekeit kell képviselniük, illetve újságírók is, akik folyamatosan tudósítanak az eseményekről, a tárgyalások előrehaladásáról.
Minden évben kettő valós javaslattal foglalkoznak a szereplők, amikkel kapcsolatban módosító javaslatot kell benyújtaniuk, majd mindkét háznak szavazni kell róla.
A feladat, hogy mindenki a saját érdekeinek megfelelő módosító javaslatokkal álljon elő, és olyan szövetségesekre találjon, hogy a végső szavazáson elégedett legyen az eredménnyel.
Idén az ePrivacy Regulation és a Work Life Balance Directive volt terítéken. Előbbi a GDPR szigorított verziója, ami azt kiegészítendő részletesen szabályozza az elektronikus kommunikációban megjelenő adatok védelmét, még nehezebb helyzetbe hozva az üzleti szektort, és még jobban védve a személyes adatokat. Utóbbi pedig egy irányelv, amiben a szülők családon belüli és munkapiaci egyenlősége a kitűzött cél az európai egységes családpolitika megvalósításával.
Újságíróként vettem részt a konferencián, és a Tanácsban végbemenő folyamatokról kellett tudósítanom. A feladat nehézségét az adta, hogy a Tanács ülései zárt körűek, újságírók nem mehettek be. Ezért minden információt a kávészünetekben, ebéd közben, chaten kellett megszerezni a miniszterektől, akik azonban kifejezetten gyanakvók voltak az elején.
A legelső nap senki sem akart nyilatkozni, szóba állni a sajtóval, így a tudósított híreink is csupán nyomokban tartalmaztak igazságot.
Ennek hatására azonban elkezdtek megnyílni a politikusok, és rájöttek arra, hogy az újságírók akár szövetségeseik is lehetnek, ha megtalálják a közös hangot.
Így a hátralevő napokban folyamatosan kerestek meg a Tanács tagjai, hogy szivárogtassanak, beszámoljanak a belső folyamatokról. Minden nap végén volt egy sajtótájékoztató, amikor kiválasztott politikusokat, minisztereket és képviselőket egyaránt kérdezgethetett az újságíró csapat a nagyközönség előtt.
A Work Life Balance Directive tárgyalása során a brit miniszter brexitelt egyet: felháborodva a tárgyalások megrekedésén és a Tanács inkompetenciáján, kamerák kereszttüzében kivonult az ülésről. A kelet-európai szövetség is hasonló eszközzel élt, akadályozta a tárgyalásokat, kivonult, s végül a szavazásnál összehozta a blokkoló kisebbséget. Az Európai Néppárt kettészakadt (az Európai Kalózpárt vált ki belőle). A belga miniszter megzsarolta kollegáit. Az egyik képviselő és egy lobbista vesztegetési botrányba került. A Parlament mindkét javaslatot elfogadta, a Tanács azonban csak az ePR-t.
A tizenegyedik alkalommal megrendezésre kerülő Model European Union Strasbourgra több, mint negyven országból érkezett a közel kétszáz résztvevő, a tolmácsolás tizenkét nyelvre folyamatosan biztosítva volt.
A parlament életérzése teljesen magával ragadta a társaságot, mindannyiunk számára életre szóló tapasztalatot nyújtott.
Lenne kedved részt venni ilyen konferencián?
Íme néhány lehetőség, amiből válogathatsz:
• Július 21-28, Tallin, Észtország
• Augusztus 23-28, Varsó, Lengyelország
• Tavasz, Brüsszel, Belgium
• Április, Szófia, Bulgária
• Nizza, Franciaország
• Február, Libanon
