Minden év júliusának vége országunk fiataljainak jelentős részét nagy izgatottsággal tölti el, mivel kiderül, hogy hová is sikerült a felvételi, és ezáltal miképpen alakulnak a továbbtanulási lehetőségek. Karunkra és az ország egyetemeinek további hét jogi karára idén is felvételt nyertek új hallgatók, az ő ponthatárukból, kvázi felsőoktatásba való belépőjükből pedig országos szinten is érdekes és érdemleges következtetések vonhatók le a jogászképzés egészét illetően.
A különleges helyzetben lezajló érettségi, a szóbeli vizsgák hiánya és a bizonytalan szeptemberi felsőoktatási kezdés miatt egyedibb volt ez a július vége minden egyetem minden karát és szakát figyelembe véve. Az országos adatokat nézve a felsőoktatásra jelentkezők száma 112 ezerről 91 ezerre visszaesett. Ezzel párosul, hogy kevesebb az is, akit nem vesznek fel semelyik intézménybe jövő szeptembertől: ez a szám 23 ezer diákot jelent. A legtöbben az Eötvös Loránd Tudományegyetem után a Debreceni Egyetemen és a Szegedi Tudományegyetemen kezdik meg tanulmányaikat.
Az izgatottság és az előreláthatatlanság kettőssége nem alakult másképp a jogászképzés felvételije kapcsán sem. Még tavaly központilag levitték 350 pontra az államilag támogatott helyek elméleti ponthatárát, ezen külső behatásra pedig megugrott országosan a jogászképzésre jelentkezők száma. 5128 felvételiző összesen 13467 jelentkezést adott le különböző egyetemeken. Ebből körülbelül háromezer fő került felvételre nappali tagozaton jogász szakra a nyolc jogi karon összesen. Az Egyetem térre több mint négyszáz, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre több mint három-, míg Szegedre több mint kétszáz hallgató került felvételre a tárgyalt szakra.
Karunk esetében a jogász szakra 472 pont lett a küszöb, amit az állami, és 352 egység, amelyet az önköltséges hely eléréséhez kellett teljesíteni a maximálisan elérhető 500-ból. A mesterségesen keltett 350 pontról felpumpált végső pontszámok pedig egy jó léc arra tekintettel, hogy megmutassák az oda jelentkezők felvételi eredményeinek színvonalát.
Így karunk 472, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 471-es pontszáma több vidéki egyetemet több tíz, akár száz ponttal is megelőz. Ez a főváros iránti élénk keresletet jól megmutatja a továbbtanulás szempontjából is. Az önköltséges helyeket pedig a kínálatból töltik meg – azaz, ahol több a jelentkező, ott az önköltséges helyek is magasabb pontszámon érhetők el.
Bármilyen szakra való bekerülés több faktor függvénye. Egyrészt egy előre megállapított hely-létszám mellett számít, hogy hányan jelentkeztek és milyen eredménnyel. A tavalyi 440 pont helyett az idei 472 a magas jelentkezés mellett a sok, jól abszolvált érettségi eredménynek is köszönhető. A 372 helyetti 352 pontos önköltséges ponthatár alacsonyabb, ez talán annak köszönhető, hogy többen csak államin próbáltak bejutni a szakra. (További pontszámok a táblázatban olvashatók.)
A spekulációkon túl a pontszámokat viszont csak nagy távlatban érdemes vizsgálni, hiszen a cél egyrészt az emberi erőforrások megfelelő becsatornázása a közösség felől, hogy mire van szüksége a társadalomnak. Másik oldalról pedig ott az egyén szempontja, aki az önmegvalósítás és megélhetés felől közelíti meg a továbbtanulást.
Le kell szögezni, hogy az egyetemeknek a világon mindenütt, és a történelem folyamán is mindig az volt a feladatuk és funkciójuk, hogy megalkuvás nélkül az adott szakterületen a legmagasabb szintű képzést adják. Emellett pedig úgy tanítsanak, hogy a végzett hallgatók képesek legyenek tovább képezni magukat – vagy ugyanazon a szakterületen, vagy egy másikon –, minderre pedig igényük is legyen.
Nagy hiba lenne, ha a felsőoktatásban résztvevőket és később a munkapiacon megjelenőket az alapján ítélné meg bárki is, hogy hova vették fel őket és hol szereztek képesítést. A pontszám egy szükséges rossz, ami alapján minden intézmény kiszortírozza a szerinte magának valókat. Az egyetemi cél- és követelményrendszer nem szabad, hogy megalkuvó legyen a minőség és az elhivatottság rovására. Úgy, mint minden odajárónak, az intézményeknek is minden esetben a saját maguk mércéjével tekintve a legjobbat kell kihozniuk oktatásuk és feladataik ellátását illetően.
