/Mens sana in corpore sano/
Neked:
akiért felgyógyultam arra a reggelre virradóra,
melyen már Ép testben, ép lélek keltem Magamért és Számodra is, ezáltal
Értünk is
Veled együtt
mind egyetlenként a Másiknak.
Akinek bordaközi izma 60 másodpercenkénti összehúzódásán tizenhatszor szeretném azóta,
ismét beszippantani első lélegzet vételemet
tüdeink diffúziójában folytatni 0.5 liter légzési térfogatra tágult életemet,
melyen bokrétába szedett boldogságként virágba borulva
újból s újból kivirulnék
csokrétában számolt virágszálainkként
Egymásnak
egy kis piros vázában éreid falán,
melynek útjain meg-megdobbanó
szívem szíveddel alvad eggyé ezentúl elalvón.
Hitted, hogy a tápláléklánc csúcsán mint Ragadozó állsz
melyen voltaképp Növényevőként étkezel,
mialatt pusztulok Mindenevőként Benned:
megemésztetlen cafatok
kóvályognak lelkeinkben
Egyikünk sincs rosszul a Másiktól
mégis Önmagukból öklendezzük fel
érzelmeink,
melyeket véletlenül sem Egymásnak szánunk, s hogy
Kezeimnél lábatlankodtál
s mert ott voltál
lehettél:
Számomra Bárki
Akárki
Ki?
.
.
.
Csak Ő nem
Zavarba hoztál
kényelmetlenkedő kellemetlenségbe
a levegő Bennem fogyott,
tüdőm egy utolsó lélegzet vételnél meg-
botlott,
Elesett-elestél…
(fel)tápászkodva Belőlem-(meg)tépázva Tőled
szemeid tükrében ekkor egy ismerős tekintet
pislog-ott (nem itt) pilládon át
testemre
Tőled nem akarom
Tőle egykoron magamnál is jobban akartam,
s még akarnék
ha lehetnék
nem Sen-ki
hanem ismét Vala-ki
-De ki
is vagyok most-
Neki?
(Ne(m)-ki
vagyok Ne-ki,
Ki-nek
nev-Én
voltam, s megint valahogy vagyok
inkább
maradok -maradnék- mindig is Én-
Neki
Ő- Nekem)
S már csak rettegek,
hogy csak Ő:
mindössze Ő
minden mozdulatodban
minden pillantásodban
minden szavadban
minden érintésedben
-minden mind egy(en)ként-
Marad vissza nekem
hogy csak Ő:
egyedül Ő
szám ívén
csókod ízén
cseng le becézve ajkamról
ábrándjaimmal Iránta(d)
karjaid közt,
hol boldognak kéne lennem
-s valójában az is vagyok-
hormonjaimban-hormonjainkban
tökéletesen vegyülünk
de szívemben-szívünkben
már dobban a halálos szív(telen)roham
egy elhiányolt infarktusban,
a Touché elmarad
hol kéne boldognak lennem (?)
Benned.
-s vagyok az valójában is (?)-
egy szegycsont mögötti szorító fájdalommal
igen.
Másnapra:
Az ágyból
boncasztal, melyen
Mi voltunk
az elmúlt 24 órán belül
az az 50 százalék-pár
kinek az első 15 perc helyett
1440 perccel később halt csak el
szívizma
egy súlyos vérellátási
-tulajdonképpen Egymás iránti-
elégtelenség miatt
s Értünk hajnalban nem kering a főverőérben
az ima.
A párnából
steril gumiszőnyeg
s a takaróból
A legkedvesebb takaróból
fehér lepedő, mely alatt
egy élettelen test és annak lelke terül
s
két ráncos kézfej hűl, melyből
az egyik most szelíden
le-
csüng
összekulcsolódva rezzenéstelen társával
gyengéden
Ahol (a)hol-(t)test azonosításra vár
afölött meghajolva
nézek bele magamba immár,
akiben csak:
Hittem, hogy a tápláléklánc csúcsán mint Ragadozó állhatok
melyen voltaképp Növényevőként étkezek,
mialatt pusztítom Mindenevőként így Önmagam:
megemésztetlen cafatok
kóvályognak lelkemben
Arról:
hogyan kerüljön ismét intim összeköttetésbe
testem lényemmel
lényem testemmel
S
talán
majd
egy
reggelre virradóan
Egyikőjük sem lesz már rosszul a Másiktól
Önmagukat táplálják
érzelmeikkel,
melyeket kétségtelenül Egymásnak szánnak, s hogy
Kezeiknél az ujj a másikéra fonódik
s mert már itt vannak
lehetnek:
Maguknak Valaki
(A)ki
.
.
.
kizárólag Ő
s mind egyetlen a Másiknak
Borítókép: Habulin Hanna Katinka
