Az igazságügyi elmeorvos-szakértő egy olyan szakértő, orvos, pszichiáter, aki az igazságszolgáltatás munkafolyamataiban (is) részt vesz. Na de hogyan kapcsolódik munkája a jog világához? Az alábbi cikkben erre keressük a választ.
Jurátus: Milyen képzéseken kell átesnie valakinek, hogy igazságügyi elmeorvos-szakértő lehessen? Mesélne az igazságügyi pszichiátriai szakvizsgát követő jogi képzés élményeiről?
Dr. Somogyi Andrea: Először is el kell végeznünk az általános orvosi kart, majd a pszichiátriai szakvizsga további öt évet igényel, ezután kezdhetjük csak el az igazságügyi pszichiátriai rezidensi képzést, mely még további néhány évet hozzáad a tanulmányokhoz. Mindezek elvégzése után lehet jelentkezni a szakértői képzésre, amelynek részét képezi egy egyhetes, reggeltől estig tartó jogi képzés is, ami kivétel nélkül érint minden jogi területet. Ezen kívül kétévente van még egy egynapos jogi továbbképzésünk is, hogy minél inkább tájékozódni tudjunk a jog világában, illetve minél jobban megértsük a munkánkhoz szervesen kötődő olyan jogi töltetű fogalmak tartalmát, mint például a kóros elmeállapot vagy a beszámítási képesség.
Mindig fontosnak érzem továbbá kihangsúlyozni, hogy nemcsak ezt a sok-sok képzést kell végigjárnunk, hanem egy olyan mérvű tapasztalatszerzésre is szükségünk van, amely lehetővé teszi számunkra, hogy el tudjuk vállalni ezt a rendkívül nagy felelősséggel járó hivatást.
Elég összetett hivatás az Öné: szakértő és orvos is. Milyen feladatokat végez egy igazságügyi elmeorvos-szakértő? A feladatai is olyan sokrétűek, mint ahogy arra a hivatás elnevezéséből lehet következtetni?
A pszichiáter szakértők jelentős része – és jómagam is – aktívan dolgozik a betegellátásban. Ennek jelentősége gyakorlati: az aktív betegellátás frissen tartja a páciensekkel, a kórképekkel való kapcsolatot, és könnyebben nyomon tudjuk követni a pszichiátria mint orvostudomány változásait például a gyógyszerkészítmények tekintetében is. Ezeket a tapasztalatokat a szakértői munkában nagyon is tudjuk kamatoztatni.
Szakértőként minden dokumentumot áttanulmányozunk, így büntetőügyeknél elkérjük a nyomozati iratokat, a vádiratot, a bírósági iratokat, de az orvosi dokumentációkat is begyűjtjük, és az ügyvédekkel is aktív kommunikációt folytatunk. A cselekmény(ek) elemzésében fel kell tárnunk a lélektani mozgatórugókat, és ha van, akkor megtalálni a pszichés állapot és az ügy közötti összefüggéseket.
Hogyan telik egy napja? Hogyan találja meg a munka?
Vannak rendelési és szakértői napjaim is. Az utóbbi úgy telik, hogy a kollégákkal megbeszéljük az egyes ügyeket, majd a szakértői vizsgálatok elvégzése után a hét többi napja véleményírással zajlik.
Szakértőként általában a különböző hatóságok keresnek fel, de egyéni felkérésre is lehetőség van. Egyéni felkérésnél lényeges különbség, hogy a megbízó eldöntheti azt, hogy a vizsgálat eredményét írásba foglaljuk-e számára, ugyanis nem mindig tetszik az ügyfélnek, amit hall. Ilyenkor fontos kihangsúlyoznunk, hogy ez nem egy megrendelés, az itt megírt szakértői vélemény ugyanolyan szakértői vélemény lesz, mint amelyet hivatalból kirendeltként készítünk el.
Egy másik interjúban olvastam, hogy az igazságügyi elmeorvos-szakértő nemcsak büntető-, hanem polgári ügyekben is részt vesz, amikor nem a beszámítási, hanem a belátási képességet vizsgálja. Ezen a két szignifikáns jogterületen kívül milyen egyéb, akár vegyes jogterületen elhelyezkedő ügyekben vehet/vesz Ön részt?
Igen, valóban így van. A büntető- és a polgári jogi ügyeken kívül nagyon gyakori például, hogy a gyámhatóság keres fel minket, amikor valakinek szeretnék elindítani a gondnokság alá helyezését. Vannak még családjogi ügyek is: ezek leggyakrabban a gyermekek elhelyezésével kapcsolatosak, melyeknél a szülők nevelési alkalmasságát kell vizsgálnunk egy esetleges pszichiátriai betegség felmerülésével kapcsolatban.
A NAV is kirendelhet minket büntetőeljárásokban, ha a nyomozás során az „adócsaló” pszichiátriai betegségre hivatkozik, tehát ezekben az ügyekben a beszámítási képességet vizsgáljuk lényegében. A klasszikus büntetőügyek mellett jelentős számban akadnak még kártérítési ügyek is, amelyeknél a pszichés károsodást, esetleges munkaképesség-csökkenést vizsgáljuk. A közjegyzők is kirendelhetnek még minket előzetes bizonyítás keretében, ha a felek közötti egyezkedés során felmerülne a pszichiátriai érintettség kérdése.
Milyen élményei voltak eddig az ügyvédi „vallatással” kapcsolatban? A tárgyalótermi feladatai mennyire terhelik meg Önt lelkileg?
Az egyik legmeghatározóbb élményem a Fővárosi Törvényszéken történt egy többvádlottas, sok hozzátartozóval és egy erőszakosan határozott ügyvéddel lefolyt eljárásban. Engem nagyon nehéz kihozni a sodromból, de akkor először megtörtént, hogy ingerülten válaszoltam, pedig tisztában voltam azzal, hogy az ügyvéd csak védence érdekében „kötözködik”.
A tárgyalás után bocsánatot kértem az ügyvéd úrtól, amiért indulatosan, affektustelítetten reagáltam a kérdéseire, mire ő kezet csókolt, és azt mondta: „Szakértő asszony, ez a feladatom!”.
Az ügyvédek sokszor igyekeznek megforgatni a szakértőt, olykor a személyeskedésig is elmennek, és erre nekünk lelkileg mindenképp fel kell készülnünk.
Tudna mesélni néhány meghatározó élményéről? Mennyire terheli meg lelkileg a szakma a képviselőit?
Több meghatározó ügyem is volt. Lelkileg nagyon megterhelő tud lenni a dokumentációk, a nyomozati iratokban található fotók látványa. Természetesen a kirendelő hatóságok azért igyekeznek csak a számunkra releváns iratokat átadni, azonban egyes ügyeknek a puszta leírása is megrendítő még a tapasztaltabb, gyakorlottabb szakértők számára is. Olykor azért vagyok szomorú, mert nem találok semmit. Ilyenkor mindig figyelmeztetnem kell magam, hogy én sem rendőr, sem bíró nem vagyok.
Szerencsére az ügyek túlnyomó részét nem az életellenes bűncselekmények alkotják. Természetesen vannak olyan ügyek is, amelyek megmosolyogtatják utólag az embert. Például egyszer történt, hogy egy bipoláris zavarban szenvedő fiatalember egy felhangolt időszakában régi lakóhelyét csak azért felkereste, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az eszébe jutott tárgy vajon még ott van-e. Az illető a mániákus ellenőrző szemléjét úgy tette meg este, hogy a tetőről lefelé lógva nézett be az ablakon – mondanom sem kell, hogy a bentlakók komfortérzetét elég erőteljesen sikerült ezzel megbolygatnia. Nekem kimondottan jó érzés volt leírnom, hogy ez nem ő volt, hanem a betegsége.
Egy biztos, lelkileg is igencsak megterhelő munkánk van. Ismertem olyan szakértőt, aki 84 éves koráig színvonalasan szakértett, de természetesen van olyan is, aki sokkal korábban befejezi, és elismeri – minden tiszteletem nekik –, hogy nem tudja már ellátni a hivatást vagy a psziché megterheltsége, vagy kognitív okok miatt. Nagyon fontos a szakmabeliek folyamatos önreflexiója, de egymás iránt is figyelemmel vagyunk a kollégákkal.
Mennyire rögös az út, amely a szakértői vélemény elkészültéhez vezet? Ön szerint hol van a legnagyobb felelőssége a munkájának, illetve Önnek a munkájában?
Rögös az út mindenképp: összetett és bonyolult ügyeink vannak, melyekhez a vélemények akár több hétig, vagy akár hónapig készülnek. Hosszadalmas kutatómunka, és más szakmabeliekkel való konzultációk sorozata vezet el a végkifejlethez minket.
Többek között előfordul, csak néhány példát említve, hogy a vizsgált személy igyekszik bebizonyítani alacsonyabb intellektusát, emlékezési zavarra hivatkozik, egyéb tüneteit felnagyítja (például kártérítési pereknél nagyon gyakori, hogy a sérüléshez kapcsolódó lelki sérelmeket sokkal súlyosabban vetik latba). A mi feladatunk ilyenkor, hogy az iratok áttanulmányozásával, vagy ún. elme-megfigyeléssel ezek a „képek”, manipulációk a felszínre kerüljenek.
Legnagyobb felelősségünk a psziché és az ügyek közötti összefüggés megtalálásában van. A véleményekkel emberi sorsokat határozunk meg.
Megemlíteném azonban, hogy az új Ptk. levett némi terhet a vállunkról, amikor a gondnokság alá helyezés eljárásában sokkal nagyobb szerephez juttatta a bírót, és e kérdésben a szakértő véleménye immár csak „egy” vélemény, és nem „a” vélemény.
Milyen alapvető változásokat hozott a koronavírus a munkájába?
Leginkább kézzelfogható változásként a Skype-on keresztül történő pszichiátriai vizsgálatokat emelném ki, ami még inkább felgyorsította az eljárási cselekmények telekommunikációs útra való terelésének folyamatát. Szerencsére a vizsgálatok nyolcvan-kilencven százaléka lebonyolítható így, de természetesen vannak korlátok bizonyos esetekben (például nagyfokú demencia, értelmi fogyatékosság, súlyos beszédzavar miatt), amikor mindenképpen személyes vizsgálatra van szükség. Jelenleg intézménylátogatási tilalom van, így az idősebb páciensekkel nem igazán lehet most úgy foglalkozni, hacsak nincs az intézményüknek telekommunikációra lehetősége. A tárgyalások egy része már sikeresen átállt a távmeghallgatásra, és reméljük a jövőben is még inkább lesz erre lehetőségünk a nem elhanyagolható célszerűségi szempontok miatt is.
Köszönjük az interjút dr. Somogyi Andreának!
