Ki nevet a végén? – Mémek egyetemisták számára

Történt már veled olyan, hogy tanulás helyett mémeket böngésztél a világhálón órákon keresztül? Valószínűleg te is számtalan ilyen oldalt kedvelsz a Facebookon, bár bele sem gondolsz, hogy miért tölt be az életedben ennyire fontos szerepet a szórakozásnak vagy a feszültséglevezetésnek ez a módja.

A mémek összekapcsolják az embereket, közösségalkotó erejük van, hiszen megnyugtató szembesülni azzal, mennyi egyetemista jár veled egy cipőben. A megosztások és a kommentek is bizonyítják: a mémek igazából csak kiindulópontként szolgálnak ahhoz, hogy a kommentáló személyek az alapgondolatot továbbvigyék, esetleg azt még humorosabbá vagy személyre szabottabbá formálják. Egy részük belsős poén, más részük minden egyetemista életére igaz lehet, de egy közös tulajdonságuk biztosan van: megpróbálnak jókedvet teremteni azokban a helyzetekben, amikor azt hinnénk, hogy az egyáltalán nem lehetséges.

Ezzel szemben a mémek sajnos máshogy is befolyásolhatnak bennünket, és emellett nem mehetünk el szó nélkül: olykor előfordulhat, hogy a saját magunkról alkotott képet rombolják, és valljuk be, egészséges önbizalom nélkül nehéz legyőzni az előttünk álló akadályokat. Nem érdemes tehát túl sok időt pazarolni a viccoldalakra, ha hajlamosak vagyunk úgy érezni miattuk, hogy bármit teszünk, sosem leszelünk elég okos vagy szorgalmas hallgatók.

Az egyetemista létnek megvannak az előnyei és a hátrányai, de ha a mémek miatt egyre negatívabban látod a helyzeted, akkor jobban teszed, ha azonnal elhagyod az adott Facebook-oldalt, és kimész levegőzni.

Véleményem szerint a pozitív és a negatív következmények határán mozog a mémek konfliktusgerjesztő hatása. Különböző intézmények hallgatói eshetnek egymásnak, hogy eldöntsék, ki okosabb, ki szenved jobban az egyetemen, ki fog krumplit sütni gyorséttermekben. Ilyenkor hosszú kommentháborúk következnek, melyek erősíthetik a közösséget, de a felek között végül senki sem győzedelmeskedhet – ezek a viták ráadásul időigényesek és rendkívül frusztrálók.