Ki nevet a végén? – Mémek egyetemisták számára

Történt már veled olyan, hogy tanulás helyett mémeket böngésztél a világhálón órákon keresztül? Valószínűleg te is számtalan ilyen oldalt kedvelsz a Facebookon, bár bele sem gondolsz, hogy miért tölt be az életedben ennyire fontos szerepet a szórakozásnak vagy a feszültséglevezetésnek ez a módja.

A mémek összekapcsolják az embereket, közösségalkotó erejük van, hiszen megnyugtató szembesülni azzal, mennyi egyetemista jár veled egy cipőben. A megosztások és a kommentek is bizonyítják: a mémek igazából csak kiindulópontként szolgálnak ahhoz, hogy a kommentáló személyek az alapgondolatot továbbvigyék, esetleg azt még humorosabbá vagy személyre szabottabbá formálják. Egy részük belsős poén, más részük minden egyetemista életére igaz lehet, de egy közös tulajdonságuk biztosan van: megpróbálnak jókedvet teremteni azokban a helyzetekben, amikor azt hinnénk, hogy az egyáltalán nem lehetséges.

Ezzel szemben a mémek sajnos máshogy is befolyásolhatnak bennünket, és emellett nem mehetünk el szó nélkül: olykor előfordulhat, hogy a saját magunkról alkotott képet rombolják, és valljuk be, egészséges önbizalom nélkül nehéz legyőzni az előttünk álló akadályokat. Nem érdemes tehát túl sok időt pazarolni a viccoldalakra, ha hajlamosak vagyunk úgy érezni miattuk, hogy bármit teszünk, sosem leszelünk elég okos vagy szorgalmas hallgatók. 

Az egyetemista létnek megvannak az előnyei és a hátrányai, de ha a mémek miatt egyre negatívabban látod a helyzeted, akkor jobban teszed, ha azonnal elhagyod az adott Facebook-oldalt, és kimész levegőzni.

Véleményem szerint a pozitív és a negatív következmények határán mozog a mémek konfliktusgerjesztő hatása. Különböző intézmények hallgatói eshetnek egymásnak, hogy eldöntsék, ki okosabb, ki szenved jobban az egyetemen, ki fog krumplit sütni gyorséttermekben. Ilyenkor hosszú kommentháborúk következnek, melyek erősíthetik a közösséget, de a felek között végül senki sem győzedelmeskedhet – ezek a viták ráadásul időigényesek és rendkívül frusztrálók.


Figyelem!
A cikk írása közben én is tanultam valamit: soha ne merülj bele az egyetemista mémgyárak keresgélésébe, és egy tucatnál több mémet ne tekints meg egymás után! Hidd el, hogy túl sok vicces poszt után már egy sem lesz igazán szórakoztató.

Borítókép forrása

 

      

A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Mezei Anna Ramóna

Vélemény, hozzászólás?

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.