Az első -és még sok- másfél hónapra
Csütörtök volt
szeptember, amikor
a hatóság előtt megjelent
elé állítással
egy újabb kihallgatásra
Haja kóc
tekintete üveges
kezén érdes markolat nyoma
bőrére sár tapad, mialatt
szakadt zsebében
okmányai után kutat
Képe igazolványán
tökéletes hamisítvány
egy nőről, aki
felismerhetetlenül hasonlít önmagára
s kizárólag az adatok hitelessége
őriz még belőle egy kevés élőt
Figyelmesen hall és hallgat
a csenddel folyik szét a tájékoztatás
s gondolatban vízfestékkel
színez újra egy szürke teret,
melyben jegyzőkönyve
most mélyet sóhajt
A szem lesül
s a kézfej
a széknek zuhanva lecsüng
bólint, nem szól, nem panaszkodik
enged engedelmesen
a szívére nehezedő nyomás
taposó erejének
Némaságban gyanús öröklét
óramutatóját veri
nyújtózva hosszas percekben,
melyre az ajtó fásult ásítása felel
nyikorgó zajjal:
fény és egy árnyék szökik
ekkor be a résen
s két szívdobbanás koccan össze
Felnéz, rápillant
két tekintet a félhomályban összeolvad
a nőé mosollyá simul, a férfié megkönnyebbül
aki most így vele szembe leül
majd egyszerre bólintanak
s a nő hangja halkan megszólal:
Számomra szeretni azt könnyű és kellemes Benned,
amiért más nem értékelt és végül elhagy-ott
engem ma ez szabadít fel itt
sorozatos kihallgatásom szobájából,
ahol beléd szeretek
újra és újra
visszavonhatatlanul
Csütörtök volt
szeptember, amikor
a hatóság előtt megjelentem
elé állítással, utoljára
hisz jegyzőkönyvem végre megtelhetett
egy rég-várt szerelmi vallomással
Neked,
aki védőm s Kedvesem lett
azon az éjen
s aki a bennem létező nőt szerelmes csókkal
így kérte akkor, hogy ismét éljen
A borítóképet Habulin Hanna Katinka készítette.
