A Michelin-csillag az egyik legmagasabb szintű elismerés a gasztronómia világában. Nem kézzel fogható, mint az Oscar-díjat szimbolizáló szobrocska vagy a FIFA labdarúgó-világbajnokság trófeája, a Rimet-kupa, mégis legalább olyan fényesen ragyog azok számára, akik megkapják. Születéséről és felemelkedéséről most e cikkben olvashattok.
Történetünk nem valahol egy messzi-messzi galaxisban kezdődött, hanem az 1800-as évek Franciaországában egy testvérpárral, André és Édouard Michelinnel. Ha a nevükről valakinek a gumiabroncs jut eszébe, akkor nagyon jó nyomon jár. Nekik köszönhetjük e forradalmi találmány leszerelhető változatát. A jól ismert Michelin gyárat pedig szintén ők alapították 1889-ben.
Vállalkozásuk az évek múlásával igen sikeres lett, ám a Michelin testvérek szerették volna tovább növelni új találmányuk forgalmát, ezért egy különleges tervvel álltak elő. Minden eladott abroncsukhoz járt ajándékba egy apró könyvecske, egy útikalauz, melyben Párizs és környékének úthálózata mentén, saját szervizeik mellett feltüntették a legjobb szállodákat és éttermeket, ahová a fáradt utazók betérhettek.
A Guide Michelin mindössze négy év leforgása alatt annyira népszerűvé vált, hogy 1904-ben már a nemzetközi porondon is feltűnt, többek között például Olaszországban és az Egyesült Királyságban. 1919-ben jelent meg az a jellegzetes, vörös színű kiskönyv, mely egy szimbólumrendszer segítségével, immár több országra lebontva kategorizálta az éttermeket és hoteleket kényelmük és áraik szerint. Akkoriban még mindig ingyenes volt a kötet, fizetni csak 1922-től kellett érte, ám mostanra a térképek a ViaMichelin által online is elérhetőek.
Kezdetben még az autósok értékelhették azokat a helyeket, amelyeket meglátogattak, és a kalauzt az így szerzett információk alapján bővítették. Később módosult a rendszer, és ma már a Michelin magasan képzett saját kritikusai, az úgynevezett inspektorok látják el ezt a feladatot – nem mellesleg inkognitóban –, melynek során öt fő szempontot vesznek figyelembe: az ételek minőségét; a sütés, főzés és ízesítés tökéletességét; a konyha eredetiségét, stílusát; az ár-érték arányt; valamint a látogatások gyakoriságát.
A csillagok bevezetésére csak később, 1926-ban került sor, és a legjobb helyeket még ekkor is csak egyetlen csillaggal jutalmazhatták, a harmincas években jelent meg a többi fokozat. Eszerint egy csillag jár „a kellemes úti kitérőt jelentő, kiváló fogásokkal büszkélkedő”, kettő a hosszabb kitérőre érdemes és három a külön utazást is megérő éttermeknek. 1997-től egyébként bevezették a Bib Gourmand minősítést is, amelyben a kitűnő ár-érték arányú, kiváló konyhával rendelkező helyek részesülhetnek.
Tévhit, hogy értékeléskor csakis a méregdrága éttermek jöhetnek szóba, ahol mákszemnyi adagokat tesznek a vendégek elé. Ez a világ sokkal inkább az ételek minőségéről szól, semmint a kiszolgálás színvonaláról vagy épp a lámpafényben tündöklő hatalmas márványpultokról. A kétségek eloszlatására példa a Hongkongban található Tim Ho Wan, egy kis büfé, melyet az egyik legolcsóbb Michelin-csillagos helyként tartanak számon. A legkedvezőbb árú fogás mindössze 4,96 amerikai dollárba kerül, ami átszámítva körülbelül 1500 forintnak felel meg.
Az ételek minősége mellett azonban a kritikusok nagy hangsúlyt fektetnek az újításokra, az eredetiségre és a színvonal megtartására is. Nem csoda, hogy úgy tartják, ezt a dicsőséget nehezebb megtartani, mint kiérdemelni.
Hazánkban a Costes nyerte el először a Michelin-csillagot 2010-ben, két évvel nyitása után, az Onyx pedig az egyetlen Magyarországon, melynek neve mellett két csillagocska díszeleg. Rajtuk kívül négy Michelin-csillagos étteremmel büszkélkedhetünk: ezek a Babel, a Borkonyha, a Stand és a Costes Downtown. A legfrissebb kalauz alapján mind a hatan méltónak bizonyultak arra, hogy megőrizzék pozíciójukat a kiválóságok között.
Nagy kiváltság, ha egy éttermet ilyen megtiszteltetés ér, hiszen a világ legjobbjai közt tudhatja magát azzal, hogy az útikalauzban a neve mellett megjelenik ez az apró szimbólum. Bár ezt az elismerést a közhiedelemmel ellentétben nem maguk a séfek kapják, sokszor az ő tehetségük, teljesítményük, igényességük játszik döntő szerepet, és egész életük munkáját koronázhatja meg.
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11
