A magyar jogászképzés egyik legkiemelkedőbb tehetséggondozó intézménye a Bibó István Szakkollégium, amely évről évre több tucat gólyát és másodéves hallgatót győz meg a jelentkezési lap beadásáról. De vajon mire számíthat az, aki megpróbálkozik a felvételi eljárás megpróbáltatásaival, és a felvételi eljárás milyen betekintést ad a szakkollégium működésébe?
A cikk folytatása előtt fontosnak tartom kiemelni, hogy jómagam is többször, összesen három alkalommal próbálkoztam meg a felvételi eljárással sikertelenül. A harmadik alkalommal (2023 Tavasza) az utolsó fordulóig is eljutottam, így – véleményem szerint – teljes képet adhatok a felvételi eljárásról. A cikkben megfogalmazott kritika végig az objektivitás talaján marad, egyéni gondolataim nem irányulnak személyeskedésre és az állítások minden esetben alátámasztásra kerülnek.
Írásbeli forduló
Az írásbeli forduló az első megmérettetés, ahol a jelentkezőknek különböző készségekről kell tanúbizonyságot adniuk. A feladatsor a jelentkező szövegértésének a logikus gondolkodásának, valamint az érveléstechnikájának a szintjét méri, amelyhez a feladatok rendkívül jó alapot nyújtanak. Az IQ-tesztekből kölcsönvett fejtörők és logikai feladványok megoldása, vagy éppen az érvelés megírása egyáltalán nem igényel lexikális tudást, így a jelentkező kizárólag a logikai és a kritikus gondolkodására kénytelen hagyatkozni a feladatsor kitöltésekor. Felemelő látni továbbá, hogy a feladatsort összeállító szakkollégisták sikeresen fordítottak hátat a magyar közoktatás kikezdhetetlen dogmájának, amely szerint a lexikális tudás fejlesztése és meglétének számonkérése a közoktatás egyetlen feladata.
Szóbeli forduló
A szóbeli forduló szintén nagy teret enged a jelentkezőknek a gondolataik és szemléletük prezentálásához, ugyanis a szóbeli keretein belül három szöveg áll rendelkezésre eltérő témákban, amelyekből a felvételiző szabadon választhat. A szóbeli forduló alkalmával a Bibóban oktató tanárokkal való beszélgetés és a kérdéseikre adott logikusan, érvek mentén megfogalmazott válasz alapján juthatunk tovább a következő fordulóba.
A tábor
A tábor – amely a harmadik és az egyetlen több napon át tartó megmérettetés – jár a legkevesebb stresszel és vizsgadrukkal. A játékos és ismerkedő jellegű feladatok, a kérdésekre nyitott felvételi bizottság és a jelenlévő szakkollégisták könnyen feledtetik el azt, hogy a tábor tagjai vetélytársakként, a szakkollégiumba való bejutásért küzdenek. A felvételibe beleszámító feladatok, amelyek ugyancsak igénylik a kreativitás és a vitakészség meglétét, rendkívül sokszínűek, így találkoztam például a prostitúció és a szólásszabadság dilemmáival is.
A tízperces
A tízperces forduló beszédes elnevezése világosan utal a felvételi utolsó fordulójának céljára, hiszen a felvételizőnek rövid idő alatt, személyre szabott, a szakmai tudására és gondolkodásmódjára vonatkozó kérdésekre kell választ adnia. A forduló sajátossága, hogy nem csupán a felvételi bizottság tagjai és a szakkollégium igazgatója van jelen, hanem az érdeklődő szakkollégisták előtt is nyitva áll az ajtó a tízperces forduló megtekintésére.
Nehéz lenne elvitatni, hogy a felvételi eljárás gondosan előkészített feladatsorral és felkészült felvételi bizottsággal zajlik, azonban még így is akadnak olyan megoldandó problémák, amelyek váratnak magukra. Ezeket szándékozom kritikával illetni, felhívva ezzel elsősorban a felvételi bizottság figyelmét a problémákra, valamint tájékoztatva azokat, akik a jelentkezést a közeljövőben fontolgatják.
A szubjektivitás leplezése
A Bibó szakkollégiumba való jelentkezés során a jelentkezők megannyi, a logikai képességeiket, szemléletmódjukat és kritikus gondolkodásukat próbára tevő feladat kitöltésére vállalkoznak. Azonban a sikeres felvételi eljáráshoz ez nyilvánvalóan nem elegendő, hiszen a szakkollégistáktól irreális követelmény lenne elvárni az objektivitást és az érzelmeik teljes kizárását. A probléma abban keresendő, hogy a szubjektív elemek, mint például a közös humorérzék, a kölcsönös vonzalom vagy éppen az azonos érdeklődési kör stb., vagyis a felvételi eljárást közvetetten befolyásoló tényezők sehol sincsenek kommunikálva, ugyanis mind az írásbeli, mind pedig a szóbeli fordulók azt a benyomást keltik, hogy a felvételi eljárás sikeressége kizárólag a már említett készségek meglétének a függvénye. Ez – többek között – amiatt rendkívül káros, hogy a kudarcot vallott felvételiző a saját, elégtelennek bizonyult teljesítményét könnyen a szakmai fejlődésére vetítheti, és mindez a szóban forgó készségeiről eltorzult képet alakíthat ki annak ellenére, hogy sikertelen felvételije mögött gyakran csupán a szimpátia hiánya állhat.
Átláthatóság és nyilvánosság
Az átláthatóság és a nyilvánosság dogmája egyaránt a demokratikus berendezkedés alapköve, ugyanis – többek között – ezek biztosítják a különböző szervek döntéshozatali tisztaságát és számonkérhetőségét. A bírósági tárgyalások – főszabály szerint – ennek okán is nyilvánosak, hiszen a nyilvánosság teremti meg az állampolgárok és a peres felek számára azt a lehetőséget is, hogy az olyan alapjogok, mint a tisztességes eljáráshoz való jog (Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés), vagy éppen a bírák függetlenségének és pártatlanságának elve (Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdés; Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés) és a bírósághoz fordulás joga (Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés) érvényre juthasson, továbbá azok megvalósulása ellenőrizhető legyen.
A felvételi eljárás során a nyilvánosság követelménye viszont meglátásom szerint nem valósul meg teljeskörűen, hiszen a szakkollégium Felvételi Szabályzatának alapelvei közül a 3. § szerint: „amennyiben e szabályzat másként nem rendelkezik, a felvételi eljárás a Szakkollégium tagjai számára nyilvános.”.
Az alábbi passzus a „kettős nyilvánosság” (szerkesztői gondolat: ami a szakkollégium tagjai számára nyilvános a fent idézett jogszabályhely értelmében, az a nemtag személyeknek nem érzékelhető nyilvánosság a kollégiumi kívülállóságuk okán) fogalmát így emeli a felvételi szabályzatba, ugyanakkor e fogalom érvénye és a demokráciával való összhangja azonban több mint kétséges. A nyilvánosság ugyanis pont azt jelenti, hogy valamilyen információ mindenki számára hozzáférhető. Ha pedig nem mindenki számára ismerhető meg az adott információ, akkor az nem nyilvános. Következésképp a nyilvánosságnak nem lehet középértéke, hiszen ha lenne, akkor a nyilvánosság nem teljesülne. Egy gyakorlati példával élve: nyilvánosnak mondható-e az a bírósági tárgyalás vagy plenáris ülés, amely főszabályként rendeli el a zártkörűséget? A válasz – a jogérzék teljes hiányában is – az, hogy egyértelműen nem, hiszen a nyilvánosság alapelvének a célja pont abban keresendő, hogy az adott szervezetbe és annak működésébe, felépítésébe stb. az attól független, a szervezethez egyáltalán nem kötődő állampolgárok/hallgatók/érintettek is betekintést nyerhessenek.
Fontos kitérni arra is, hogy a felvételi eljárás átláthatósága és a nyilvánosság fogalmának a logikus használata jogosan kérhető számon a szakkollégiumtól, hiszen ahogyan arra a Bibó Szervezeti és Működési Szabályzata is rámutat (1. § (1) A Szabályzat tárgyi hatálya kiterjed az Eötvös Loránd Tudományegyetem (a továbbiakban: Egyetem) által üzemeltetett ELTE Bibó István Szakkollégiumra (atovábbiakban: Szakkollégium), a szakkollégium üzemeltetője az Eötvös Loránd Tudományegyetem. Ebből következik, hogy a szakkollégium – még a pályázatok és támogatások mellett is – javarészt közpénzből működik (Milánkovich: „A felújítás egyszeri lehetőség volt az ELTE számára a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. részéről. Az állami költségvetési keret eredetileg 700 millió volt, de a későbbiekben ez 100 millióval még kiegészült, továbbá ezen felül az ELTE még kapott 150 millió forintot a bútorokra.”), így az átláthatóság, a döntéshozatalába való betekintés, valamint a szabályszerű és a garanciákkal biztosított működés számonkérése a demokratikus minimum.
A felvételi szabályzat hiányosságai
A felvételi szabályzat tartalmazza mindazon szabályok összességét, amelyek mentén a felvételi eljárás zajlik, így az ebben felmerülő problémák alapjaiban befolyásolják a felvételi körülményeit. Nagy erénye a felvételi szabályzatnak, hogy a bizonyos tisztségek egyidejű viselését nem engedi [4. § (1) bekezdés], továbbá, hogy a felvételi bizottság nem utasítható (6. §), így munkáját függetlenül, külső nyomás nélkül végezheti. Hiányossága azonban, hogy olyan hézagokat tartalmaz, amelyek a felvételi eljárás tisztaságát befolyásolhatják. A szabályzat ugyanis elmulasztja megfogalmazni azokat a garanciális jelentőségű előírásokat, amelyek a részrehajlást zárnák ki abban az esetben, ha egy felvételi bizottsági tagnak például az egyik hozzátartozóját vagy közeli ismerősét kellene értékelnie.
Kérdéses az is továbbá, hogy a felvételi szabályzat rendelkezéseinek megszegése esetén milyen következményekkel kell a szabályszegőknek számolnia. A szankciók hiánya a felvételi eljárás tisztaságát beárnyékolhatja, hiszen pont a szankciók kilátásba helyezése lehetne a garancia arra, hogy a felvételi bizottság esetleges visszaéléseit, hanyagságát vagy éppen előítéleteit korlátozni lehessen.
Visszajelzés/indokolás hiánya
Egy további probléma, amely véleményem szerint a felvételi eljárás Achilles-sarka, a döntéshozatal megindokolásának a hiányában keresendő. Az utolsó forduló lezárultával ugyanis a felvételi bizottság tagjainak az éjszakába nyúló egyeztetése során dől el, hogy ki nyert sikeres felvételt a szakkollégiumba, azonban az elutasított jelentkezők számára az már nem derül ki, hogy a teljesítményük miért nem volt elegendő a bejutáshoz. Ez több szempontból is problémás gyakorlat. Egyrészről, az indokolás hiánya teret enged a – korábban már említett – szubjektív szempontoknak, hiszen ha egy döntésünk mellett nem kell érvelnünk, akkor könnyen dönthetünk benyomásaink, szimpátiánk vagy megérzéseink alapján. Nyilvánvaló, hogy ezeket a befolyásoló körülményeket nem lehet teljesen kizárni, de az indokolási kötelezettség, csakúgy, mint – főszabály szerint – a bírósági ítéletek tekintetében szűkítheti a szubjektív, önkényes döntések megszületését. Másrészről pedig az indokolás a sikertelen felvételiző számára is visszajelzést ad arról, hogy milyen téren lenne szükséges fejlődnie.
Mint azt már említettem, a szakkollégiumi felvételi eljárás nagy erénye, hogy rendkívül sok készséget mér, kezdve a kritikus gondolkodásmódtól egészen a retorikai képességekig. Pont ezért lenne szükséges a felvételizők, de leginkább a sikertelen felvételit zárt hallgatók részére az indokolás biztosítása, amely listázná azokat a készségeiket, amelyek fejlesztésre szorulnak. A szakkollégium indokolás, érdemi visszajelzés hiányában a lehetőséget sem adja meg azoknak a jogász és/vagy politológus hallgatóknak, akik a sikertelen felvételi eljárás ellenére a visszajelzésből okulva önfejlesztésbe kezdenének. Fontos megjegyezni, hogy az utolsó fordulón a jelentkezők száma már jelentősen lecsökken, így az érdemi visszajelzések elkészítése nem lenne kivitelezhetetlen. Mindez azonban jelentősen csökkenti annak a lehetőségét, hogy az elutasított jelentkezők a hibáikból tanulva fejlesszék önmagukat.
Személytelen eljárás
Bármilyen felvételi eljárásról legyen is szó, a felvételizők nagyrésze feszülten, nyugtalanul és a perceket számlálva várja az eredményt, amely – az eredménytől függetlenül – pontot tesz a megpróbáltatások végére. Sikeres felvételnél egyszerű a képlet: a felvételiző elismerheti saját teljesítménye nagyszerűségét. Sikertelen felvételi során azonban fontos, hogy milyen tapasztalatokkal távozik a felvételiző, ugyanis ezek a tapasztalatok döntik el, hogy kudarcát életre szóló traumaként vagy értékes leckeként értelmezi. E folyamatban központi szerepet játszik az, ha a felvételiző otthonosan érzi magát, egyenlő bánásmódban részesül a többiekkel, vagy ha a személyét megbecsülik.
A Bibó felvételi eljárásában az alábbi elvárások kivétel nélkül teljesültek, egészen az utolsó fordulóig. A tízperces után azonban több részlet is személytelenné tette az eljárást. A felvettek és a sikertelen felvételit zárt jelentkezők között ugyanis hatalmas kettős mérce húzódott. A 2023-as tavaszi felvételi eljárás során az új bibósokat hajnalban, személyesen értesítették az eredményekről, a kevésbé szerencsés társaik azonban délután négyig várhattak a formalevél megérkezésére. A formalevél továbbá példátlanul mutat arra rá, hogy a felvételi bizottság tagjai arra sem méltatták a sikertelen felvételit zárt másodéves hallgatókat, hogy az emailből kivegyék azt a bekezdést, amely a következő felvételi eljárásban való részvételre buzdít*. Köztudott ugyanis, hogy harmadévben nincs lehetőség jelentkezni, így az erre való lelkesítés csupán a felvételi bizottság hanyagságának bizonyítéka.
Végül pedig Bibó Istvánnak az „Eltorzult Magyar alkat, zsákutcás magyar történelem” című tanulmányából idéznék, amely intő jelként szolgálhat mindegyik szakkollégiumnak és szakkollégistának: „Végül a kulturális felszabadulás terén biztató jelül ott van a népi kollégiumok mindjobban szélesedő hálózata, de ott van az is, hogy ez a hálózat ma nem annyira úgy jelenik meg, mint egész iskolarendszerünk és egész iskolázásunk társadalmi hátterének a gyökeres megmozdítása és teljes kiszélesítése, hanem sokkal inkább úgy, mint egy élgárdát nevelő harci szervezet.”.
Görgess tovább, hogy lásd a Bibó szakkollégium válaszát!
A Bibó István Szakkollégium számára mindig is fontos volt a nyílt párbeszéd, mely a demokratikus kultúra egyik legalapvetőbb értéke. Éppen ezért érezzük szükségét, hogy a cikkben foglalt felvetésekre és (sok esetben téves) állításokra reagáljunk, ezáltal a mi szempontjainkkal is kiegészített, valóságos képet kaphassanak az olvasók a felvételi eljárásunkról.
Válaszunk elején fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a cikk szerzője bár valóban három alkalommal is részt vett a felvételi eljáráson és valóban eljutott az utolsó fordulóig is, azonban ennek alapján egyoldalúan követte végig az eljárást, így éppen a személyes élményei révén nem várható el tőle, hogy véleménye kifejtésekor mellőzze a szubjektív tapasztalatait. Számtalan olyan eleme van a felvételinek, amelyet egy felvételiző nem érzékel: példaként említenénk, hogy a Felvételi Bizottság tagjai az eljárás folyamán pszichológus által tartott képzésen vesznek részt, ahol olyan módszereket sajátítanak el, amelyek alkalmazásával éppen a szerző által sokszor említett szubjektív döntéshozatalt igyekeznek minimalizálni. Emellett említhető továbbá, hogy a Bizottság összetétele félévről félévre, választás alapján megváltozik, ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy egyik felvételi bizottsági tag véleménye se érvényesülhessen nagyobb mértékben, mint a többi bizottsági tagé, így csökkentve az eljárás lehetséges szubjektivitását. Teljesen objektív döntés, ahogyan más diákszervezetekben, úgy a Bibóban sem valósulhat meg maradéktalanul. Egy szakkollégium ugyanis nemcsak szakmai, hanem közösségi szervezet is, ahol a tagoknak az egymással való kooperációra, a kölcsönös tiszteleten alapuló együttélésre is képesnek kell lenniük, ezek a szempontok viszont nem mérhetők meg pusztán objektív szempontok alapján.
A felvételi eljárás során a lehető legtovább törekszünk az elfogulatlan döntéshozatalra. Ahogyan a szerző is elismeri, az írásbeli feladatsor objektív szempontok szerint kerül összeállításra, az a felvételizők kompetenciáinak felmérésére irányul, a szóbelit értékelő oktatói bizottság pedig az egyéni, alkotó jellegű gondolatok megfogalmazására és kifejezésére való képesség alapján pontozza a felvételizőket. Ebben a tekintetben köszönjük a szerző elismerő szavait az első két forduló kapcsán. Azt is kiemelnénk, hogy ezen fordulók eredményét a Felvételi Bizottság nem ismerheti meg, éppen annak érdekében, hogy későbbi döntésük során az eredmények ne befolyásolják a felvételizőkről való gondolkodásukat; az itt szerzett pontokat csak a végső összesítés során adjuk hozzá az utolsó fordulóban elért eredményhez. Az anonimizált feladatlapokat nem a Felvételi Bizottság, hanem a Szakkollégium mentorai (vagyis már végzett tagjai) javítják, az eredményeket pedig a Választmány elnöke összesíti, aki a szabályzataink alapján nem lehet tagja a Felvételi Bizottságnak.
A szerző által állított leplezett szubjektivitás félrevezető benyomást kelthet az olvasókban. A Bibó ugyanis sosem állította az eljárásáról, hogy abban a szubjektív szempontok teljes mértékben figyelmen kívül lennének hagyva. Ezek szerepe azonban messze nem annyira determináló tényező, mint ahogyan azt a cikk szerzője állítja. A Szakkollégiumba való bekerülés kérdésében nem a “kölcsönös vonzalom” és a “hasonló érdeklődési kör” dönt. A Bibó jelenlegi és mindenkori tagsága éppen attól különleges, hogy sok különböző érdeklődéssel és világnézettel rendelkező hallgatónak nyújt lehetőséget a kiteljesedésre.
Szeretnénk hangsúlyozni, hogy Kollégiumunk nem bíróság, nem hatóság, ennek megfelelően pedig nem is a bírósági, hatósági eljárásra irányadó szabályok vonatkoznak a szakkollégiumok és más egyetemi szervezetek működésére. Ettől függetlenül természetesen mindig nagy hangsúlyt szerettünk volna fektetni a szerző által is említett átláthatóságra, ennek következtében a felvételizőknek lehetőséget biztosítunk az eljárás folyamán arra, hogy felvételi eredményükbe – kérelmük alapján – betekinthessenek.
A szerző a Szakkollégium eljárására vonatkoztatva bevezeti cikkében a “kettős nyilvánosság” fogalmát, mely álláspontunk szerint ellentmondásos. A Felvételi Szabályzat ugyanis – révén a szerző állításával ellentétben nem jogszabály – nem állapíthat meg kötelező szabályt a Szakkollégium tagjaitól eltérő személyek számára. Ezen kívül a Bibó – amint a szerző helyesen kiemeli – az ELTE szervezeti egysége. Ennek alapján viszont nem világos számunkra, hogy miért kellene minden hallgató számára nyilvánossá tenni a felvételi döntést előkészítő eljárást. Ez az értelmezés oda vezetne, hogy ad absurdum a felvételizők a saját felvételükről szóló döntés meghozatalánál is jelen lehetnének. Képzeljük el, hogy egy állásinterjút követően a 3 kiválasztott jelölt jelen lehet akkor, amikor a munkáltatók eldöntik, hogy melyikük kapja meg a pozíciót. A leírt helyzet épp azért nem életszerű, amiért a szerző által kívánt minden hallgatóra kiterjedő nyilvánosság volna. Az ilyen típusú nyilvánosság ugyanis valójában korlátozná a valódi vitát, ez pedig egyértelműen az intézményi autonómia csökkenéséhez, ekként az eljárás minőségének romlásához vezetne. Megemlítjük még, hogy a cikkben szereplő bírósági eljárás nyilvánossága helytelenül értelmezett példa, hiszen – bár a tárgyalások főszabály szerint valóban nyilvánosak – a bírósági döntések is zárt tanácskozáson születnek, amelyen az érdekelt felek sem vehetnek részt.
A Felvételi Szabályzat minőségére vonatkozó kritika álláspontunk szerint szintén nem állja meg a helyét. Az SZMSZ alapján ugyanis a Felvételi Bizottság elnöke a Közgyűlés felé beszámolásra köteles a Bizottság munkáját illetően, egyebekben pedig a Bizottság bármely tagja a Közgyűlés által visszahívható. Így bár explicit módon nem jelenik meg minden, a szerző által kívánatosnak tartott összeférhetetlenségi ok, a szakkollégiumi közösségnek lehetősége van az ilyen helyzetek feloldására. A Felvételi Bizottság ekképpen felelősségre vonható a Szakkollégium legfőbb szerve által. Bár nem nyilvános információ, de megjegyezzük, hogy erre példa is volt az elmúlt évek folyamán. Bármilyen más szerv hatáskörébe utalt szankcióalkalmazás szabályzati rögzítése a bibós demokrácia alapjait sértené meg. A felvetett probléma (felvételizőt ismerő bizottsági tag részvétele az eljárásban) alapján azokat a felvételizőket is ki kellene zárnunk, akik korábban részt vettek az eljárásban, hiszen a többiekhez képest ők is jelentős információs előnnyel rendelkeznek. Az eljárás során mindezzel együtt minden felvételizőt azonos elbánásban részesítünk, a szerző által felvetett problémákat a Bibó demokratikus kultúrája, szokásai és működése ezidáig minden esetben megfelelően orvosolta.
A Szakkollégium idén ünnepelte 40 éves évfordulóját, ennek megfelelően a felvételi eljárásunkat is 40 éve fejlesztjük. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy eljárásról eljárásra pótoljuk az addigi hiányosságokat. Az idei évben természetesen már figyelni fogunk arra is, hogy a fel nem vett hallgatók ne kapjanak olyan tartalmú levelet, amely nem a felvételiző évfolyamának megfelelő tájékoztatást adja. E körben szeretnénk elnézést kérni a cikk szerzőjétől és mindazoktól, akiket ezzel esetlegesen megbántottunk. Szakkollégiumunk célja, hogy a felvételi eljárás azok számára se maradjon meg kellemetlen élményként, akik annak végén nem kerülnek be a Bibóba. Ehhez kapcsolódóan azonban le kell szögeznünk, hogy nem áll módunkban részletesen indokolni minden felvételiző számára azokat az okokat, amelyek miatt nem kerültek felvételre (ezt a felvettek esetében sem tesszük meg). A felvételi eljárás ugyanis egy rendkívül komplex folyamat, amelynek során számtalan felmerülő szemponton haladunk végig. Az eljárások észszerűtlen ideig elhúzódnának abban az esetben, ha erre sor kerülne. Ezúton is felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a felvételizők a saját pontszámukat az utolsó forduló végén is megtekinthetik, így ezzel képet kaphatnak az egész eljárásban elért teljesítményükről. Ennél bővebb indokolási kötelezettség egyebekben a felsőoktatási intézményeket sem terheli, ezt egy szakkollégiumi közösségtől elvárni ugyancsak észszerűtlen.
Mindent összegezve szeretnénk megköszönni, hogy a szerző időt fordított arra, hogy véleményét megismertesse a tágabb ÁJK-s közösséggel. Nem állítjuk, hogy eljárásunk tökéletes volna, azonban annak fejlesztésén folyamatosan dolgozunk. A továbbiakban is szívesen fogadjuk az építő jellegű kritikát, amelyre a jövőben is igyekszünk teljeskörű választ adni.
A borítókép forrása: X
Képek forrása: 1; 2 (az író tulajdona)
